További Tudomány cikkek
Bufo marinus |
A Venezuelából 1935-ben behozott első 100 példány utódai mára gyakorlatilag egész Queensland tartományt megszállták, illetve az Északi Területek és Új-Dél-Wales tartományok nagy részében megtalálhatók. A populáció terjedési sebességét évi 30 kilométerre becsülik déli és nyugati irányban.
A lakosság ennek ellenére nem érzi magát fenyegetve, és a hatalmasra nőtt varangyot gyakran háziállatként tartják. 1987-ben készült is egy dokumentumfilm 'Cukorbékák' címmel, az ausztrálok brekegő megszállók iránt érzett fura vonzalmáról. A farmerek persze kezdettől fogva rendkívül felhős viszonyban voltak a behatolókkal, és mostanra az ausztrál környezetvédelmi hivatalnak is elege lett a varangyokból. A Bufo marinus ugyanis a Kakadu Nemzeti Parkot fenyegeti, ahol már felbukkantak az első példányok.
Ez a nemzeti park a természeti csodák mellett egyedülálló régészeti emlékeket és sziklarajzokat is őriz, hiszen ezt a területet 40 ezer év óta folyamatosan lakják az ausztrál őslakosok. Az UNESCO a parkot a világ kulturális örökségének részévé nyilvánította, illetve az egyedülálló ökoszisztémája okán az emberiség megóvandó kincsei közé sorolta. Ezen a 20 ezer négyzetkilométeres területen világszerte egyedülálló, illetve kipusztulástól fenyegetett növény- és állatfajok élnek.
A nemzeti park ökológiai egyensúlyának védelmére most terveket készített az ausztrál kormányzat. A Bufo marinus populációt biológiai úton kívánják megtizedelni, és a faj elterjedését korlátozni. A kormány nem sajnál drasztikus eszközökhöz nyúlni az invázió megállítására. Robert Hill környezetvédelmi miniszter megállapította, hogy eddig is sok millió dollárt fordítottak a kutatásokra, a Bufo marinus mégis elérte a Kakadu Nemzeti Parkot.
Az erőfeszítéseket most arra összpontosítják, hogy megtalálják a megfelelő gént, amivel megállítható a varangypopuláció további terjedése. A CSIRO (Commonwealth Scientific Industrial Research Organization) kutatóintézeteiben a növendék varangyok fejlődését akarják megállítani, hogy ne érjék el szaporodóképes stádiumot. Vizsgálják azt a lehetőséget is, hogy egy természetben előforduló vírus segítségével vigyék át a varangyokra a megfelelő gént.
A vírusok a világ minden táján valóban igen veszélyesek a hüllőkre. A környezeti ártalmak és a fejlődéstani behatások mellett ez az egyik oka a kétéltűek globális visszaszorulásának. A CSIRO kutatói már azt is kimutatták, hogy a Venezuelában gyűjtött, az ottani varangyokra veszélyes vírusok az ausztrál elszármazottakat nem pusztítják el.
Lehetséges, a vírusok alkalmazása egymagában nem lesz elegendő. Az Ausztráliában az ugyancsak vészesen elszaporodott nyulakat egy vírussal fékezték meg, de az eljárás időközben hatástalanná vált, mert az állatok immunitást szereztek.
|