Turistákat szállít az új Zeppelin

A léghajók fényesnek ígérkező pályafutását a harmincas évek végén derékba törte a Hindenburg katasztrófája. Az óriási lángoló test képei azóta mindenkit elriasztottak hasonló repülő szerkezetek tervezésétől, csupán léghajó formájú reklámléggömbök és kamerákat hordozó, távirányítható miniléghajók maradtak, komolyabb tömeget hordozó léghajót nem álmodott meg senki.

Kicsi és könnyű lett az új Zeppelin

Landolás

Az új Zeppelin tervezői olyan területen kezdtek ismét dolgozni, ahol az utolsó eredmények több mint hatvan éve születtek. A mérnökök olyan zeppelint terveztek, amely könnyebb, gyorsabb és biztonságosabb elődeinél. Az új léghajó mindössze 75 méter hosszú, szemben a Hindenburg és a Graf Zeppelin gigantikus, 245 méteres testével. A Zeppelin NT (Neutechnik) merevítőinek súlya mindössze egy tonna, míg a Hindenburg teljes súlya 242 tonna volt. A legfontosabb különbség azonban a szerkezetet levegőbe emelő gáz fajtája: a Hindenburg pusztulását a rendkívül gyúlékony hidrogén belobbanása okozta annak idején. Ezzel szemben a Zeppelin NT ártalmatlan héliumgáz segítségével emelkedik a levegőbe.

A hidrogén gyúlékony

Kevesen tudják, hogy eredetileg a Hindenburg is héliummal üzemelt volna. A világ legnagyobb héliumkészletével rendelkező Egyesült Államok azonban kevéssel a léghajó elkészülte előtt megtiltotta a gáz exportálását Németországba, így kénytelenek voltak hidrogénnel megtölteni a hajó testét. Újabb elméletek szerint egyébként nem a hidrogén gyulladt meg 1937 májusában New Jersey felett, hanem a hajó testét borító gyúlékony festékkel kezelt szövet, a fémvázban fejlődő statikus elektromosság kisülése következtében. Az elméletet az is alátámasztja, hogy a katasztrófa után tűzálló anyaggal kezelt Graf Zeppelin még többmillió kilométert repült hidrogéngázzal, probléma nélkül.

Biztonságos konstrukció

A Titanic a maga 270 méterével mindössze 24 méterrel volt hosszabb a Hindenburgnál, a Boeing 747-es pedig eltörpül mellettük

A Zeppelin NT teste különösen ellenálló, többrétegű laminátból készül, melyet háromszög keresztmetszetű tartóvázra rögzítettek. A kissé túlnyomásos léghajótestben levegővel teli légkamrákkal szabályozható a nyomás. A váz sérülése esetén a héliummal teli test és a légkamrák tartják meg a hajó formáját, mely így továbbra is manőverezhető marad, a burkolat sérülése esetén pedig a légkamrák és a váz teszik ugyanezt. Klaus G. Hagenlocher vezető tervező szerint az enyhe túlnyomásnak köszönhetően a burkolat szakadásán át csak lassan szivárog ki a hélium, így a pilótának van ideje biztonságosan landolni.

A léghajót három 200 lóerős motor hajtja, a fel- és leszálláshoz három emberre és egy árboccal felszerelt teherautóra van szükség. A léghajót kötelekkel pányvázzák ki a tizenkét méteres árbochoz, majd csörlőkkel húzzák le a földre. A Zeppelin NT-t a gondola elejében elhelyezkedő fülkéből irányítja a két pilóta, mögöttük tizenkét utas foglalhat helyet. A Zeppelin NT csúcssebessége 130 kilométer óránként.

Percenként tíz márka az út

A gondola belseje

Tíz évnyi kutatás után 1997 szeptember 18-án indult első próbaútjára a Zeppelin NT a friedrichshafeni gyár parkolójából, pontosan 69 évvel a Graf Zeppelin első útja után. Azóta már több mint 250 úton összesen több mint ezer órát repült a léghajó első prototípusa, így idén áprilisban a német polgári repülésfelügyelet kiadta a 10-19 személy szállítására képes Zeppelin NT típusengedélyét. Májusban a második prototípus is sikeres próbautat tett a Bodensee felett. A társaság csütörtökön indítja egyórás sétarepüléseit a Bodensee felett, hétköznap 600, hétvégén pedig 660 márkába kerül egy út.