Megvan a tengeri halálzóna térképe
A Mexikói-öböl oxigénben szegény "halálzónája" idén mégsem olyan nagy, mint azt eleinte hitték, de még így is benne van az első háromban.
A vízből veszi ki az oxigént
A halálzónának nevezett környezeti anomália rendszeres jelenség a Mexikói-öbölben. Ezen a területen a víz alsóbb rétegei oxigénben szegények, ezért az ott élő állatok más vizekbe menekülnek, ha tudnak. A jelenség hátterében az algák elszaporodása áll: a halott algák a tengerfenékre süllyedve bomlani kezdenek és elnyelik az oxigént. A halálzónák kiterjedését fokozzák a folyók vizével a tengerbe ömlő szerves szennyezőanyagok (elsősorban különféle trágyák). Sokan ezt a jelenséget teszik felelőssé a part menti cápatámadásokért, mivel az állatoknak el kell hagyniuk a természetes élőhelyüket.
A Louisiana és Texas partjainál található halálzónát idén minden eddiginél nagyobbnak jósolták, de amerikai tudósok hétvégi bejelentése szerint "csak" a harmadik legnagyobbról beszélhetünk. Nancy Rabalais, a jelenséget kutató vezető tudós szerint egy kb. 7900 négyzetmérföld (20461 négyzetkilométer) nagyságú területről van szó. Ebben a régióban a vízfelszín közelében tömegesen fordulnak elő rákok, angolnák és egyéb olyan állatok, amelyek egyébként a tengerfenéken élnek, írja a CNN. Az állatok a magasabb vizekben találtak csak elegendő oxigént.
Nem elszigetelt jelenség
A halálzóna mérete nagyjából akkora, mint Connecticut és Delaware állam területe együtt, de még így is kb. 7,5 százalékkal kisebb a vártnál. Eugene Turner óceanológus szerint ez azzal magyarázható, hogy az utóbbi hetekben szokatlanul sok vihar volt a környéken, és ezek megmozgatták a vizet. A halálzóna így is csak kétszer volt nagyobb, 2002-ben (22015 négyzetkilométer) és 2001-ben (20736 négyzetkilométer). A tudósok legfeljebb 2500 négyzetmérföldre (kb. 6475 négyzetkilométer) szeretnék redukálni a zóna méretét.
A Mexikói-öbölben lejátszódó folyamat egyébként nem egyedülálló. Az ENSZ szerint az intenzív mezőgazdasági termelés terjedésével a halálzónák egyre megszokottabbak lesznek. A 2003-ban kiadott Globális Környezetvédelmi Kilátások című könyv szerint az oxigénhiányos területek száma 1960 óta minden évtizedben megduplázódott.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
