Norbi az utóbbi időben leplezetlen önfeltárásba kezdett: megírta Vallomás című könyvét, amelyben azért vannak ajándék receptek is, és úgy döntött, blogot indít. Norbi, aki magára egyszerűen ezzel a névvel tekint - mert nem akar sem Update, sem Schobert lenni - egy rideg dunaparti irodaház tizedik emeletén fogadott minket.
Mi bírta rá arra, hogy megírja Vallomások című könyvét?
Az felismerés, hogy annak a képnek, ami rólam kialakult - mondjuk az Indexen is -, semmi köze ahhoz az emberhez, aki én vagyok. Az elmúlt években sikerült tökéletesen pocsék médiakommunikációt folytatnom. A sors fintora, hogy arra vágytam, minél többen szeressenek, közben pedig az a kép alakult ki rólam, hogy egy öntelt, magának való üzletember vagyok, akit nem érdekel, mit gondolnak róla, csak neki jó legyen.
Könyve utolsó mondataiban megemlékezik az Index és a Velvet munkásságáról. "Az Index keresőjébe beírva a Norbi, vagy az Update, vagy Rubint szót, csak pocskondiázást találunk...Mégsem hiszem, hogy ez az index.hu, vagy a Velvet cégszerű álláspontja. Szerintem ez csupán néhány becstelen firkász, és a szánalmas, angyalarcú ördög ellenségem egyetlen és mérgező lehetősége. A támadások szaporodnak, és egyre aljasabbak. A sakál nyilvánvalóan ugrani készül. Figyeljük együtt, hogy meddig merészkedik...". Haragudhatott ránk!
Nagyon. Ezért döntöttem úgy, hogy helyre kell tenni a viszonyt. Akkor úgy éreztem, ha a dolog tovább fajul, bemegyek egy fejszével, és összetörök mindent. És az tényleg címlapsztori lenne. De aztán feltettem magamnak a kérdést, jó úton járok-e, és arra jutottam, hogy inkább nyissunk új lapot. Az indulat nem vezet sehova, van amúgy is elég mocsok a világban.
Ezért döntött úgy, hogy május 14-től blogolni fog a Velvetnél?
Igen. Elgondolkodtam azon, mi lenne jó egy kemény hangú, értelmiségi portálnak. Azt hiszem, az, hogy valami erőteljes jelenjen meg rajta. A fogalmazásom pedig mindig is erőteljes volt. Sosem merült fel, hogy nem én írtam a könyveimet. Apámtól örököltem, hogy tudok valamennyire írni. Az más kérdes, mennyire, de a fitneszoktató szakmámhoz képest biztosan. Azt gondoltam, mi lenne, ha kimondanám élesben, amit gondolok. Biztos vitákat fog kavarni, mert nem a fogyókúráról szól az életem. Az emberek kiváncsiak, mit tud ez az alacsony termetű csávó, mit gondol, mi van a háttérében. Ezt próbálja mindenki kiszagolni.
Azért az emberarcú üzletember is vicces jelenség.
Amit leginkább sugallni akarok az az, hogy nem üzletember vagyok. Kényszerből vagyok az. Kit ültessek a magam helyére? Ahányszor megpróbáltam kinevelni magam mellé menedzsert vagy ügyvezetőt, mindig akkora kést kaptam a hátamba, hogy öröm volt nézni.
Én úgy tudtam, a vallomás jobban szokott fájni a beszelőnek, mint azoknak, akikről önmagán kívül még beszél. A könyvében viszont elég erőteljes az odamondogatós vonal.
De közben magamnak is odamondogatok rendesen! Írhattam volna önajnározó marketinget is.
Nekem úgy tűnt, jobban kiosztja a világot. Kicsit olyan volt, mintha lenne Ön, szemben meg a multik, a szakértők, a versenytársak, a bulvármédia és az egész világ. Mintha nemcsak a siker éltetné, hanem a konfliktus is.
Van egy harcom, az biztos. Az évek során úgy alakultak ki a konfliktusaim, hogy nem támadtam meg senkit, hanem mindig védekezésbe kényszerültem. Most úgy vagyok ezzel az egész blogolással, hogy a gondolataimat nem ötévente egy könyvben rakom ki, hanem online, és vállalom annak minden ódiumát. Igenis, kiteszem majd a hibáimat is. Vannak bőven!
Milyennek látja saját magát?
Borzasztó bizonytalannak. Magamban. Ahhoz, hogy magamban bizonyos legyek, siker kell. A siker éltet. Azért írtam meg ezt a vallomást, mert nincs olyan pap, akihez elmennék gyónni. Úgy éreztem, ha kiírom magamból, akkor szembesülök vele, egyszerűen kiadom magam. Itt van, ez vagyok! Ha ezek után utálni fognak amiatt, amit képviselek, akkor legalább végre annyit elértem, hogy jogosan utáljanak. Nem Update Norbi akarok lenni. Van a Norbi, és van a módszer, ami akár nélkülem is működhet.
Felsorolná a három legrosszabb és legjobb tulajdonságát?
Látom, ez freudi nap lesz! Kezdjük akkor a rosszakkal. A legrosszabb az indulatosság. Legalább 24 órán át kellene számolnom, mielőtt reagálok egy támadásra. A másik az őszinteség. Életemben az összes bajt az őszinteség hozta rám.
Nem keveri össze az őszinteséget a szókimondással?
Az igazságnak mindig két oldala van.
Úgy is ki lehet mondani, hogy fölöslegesen ne fájjon.
Megpróbálhatom. Ha ezt fogom tenni, akkor nem sokan fogják olvasni a blogot. Lehet, hogy tényleg meg kellene tanulnom a kegyes hazugságot, de nem megy: a fejem vörösödik, a szemem tikkel. A harmadik a munkamánia. Jó lenne, ha lennének olyan napjaim, amikor elszakadok a küldetésemtől.
A jók?
A jó tulajdonságaim szerintem megfoghatóak a rosszakban. A munkamániámnak köszönhetek mindent. Az őszinteség egyben jó tulajdonságom is, mert amennyire őszinte vagyok akkor, amikor kussolni kéne, annyira őszintén el tudom mondani a jót is. Meg tudom vallani, ha valakit szeretek, ki tudom fejezni az érzelmeimet. Mi volt a harmadik? Az indulatosság? Na, erről jót tényleg nem tudok mondani. A harmadik legjobb tulajdonságom az empátia. Bárkinek a helyébe bele tudom képzelni magam.
Azokéba is, akiknek éppen indulatosan az arcába mondja, amit éppen gondol?
Igen, de csak miután lehiggadtam. Talán azért van empátiám, mert voltam már minden, csak akasztott ember nem. Voltam igazi kövér ember is, és ez szerintem nagyon fontos. Az összes sikeremet részben annak köszönhetem, hogy volt öt-hat hendikepes évem 40 kiló hájjal. Ha nem lett volna, nem tudnék a többi túlsúlyos emberrel úgy beszélni, hogy hassak rájuk. Vagy úgy, hogy érezze, érzem, amit ő, és szeretem őt. Vagy úgy, hogy megbántom, de akkor szándékosan, és azokat is, akik beleröhögnek a világba és ráharapnak a zsíros pizzalapra. Ezeket az embereket nem lehet megfogni szeretettel, a hiúságukat kell megpiszkálni.
Az indulat mellett sok bizalmatlanságot is kifejez a könyvében. Egyik mondata így hangzik: "Kinn gyűlölködő irigyek, benn parazita talpnyalók."
A bizalmatlanságom oka a tapasztalat. Aki az elmúlt években egy kicsit is szeretettel volt irányomban, és felfigyelt arra, hogy én is emberből vagyok, annak elég könnyű volt közelférkőznie hozzám. Nagyon meg tudtak döfni, de nagyon megtanultam a leckét. Ma már teljesen elválasztom a munkakapcsolatot és a barátságot. Aki a barátom, és odajön hozzám valamilyen jó ötlettel, azzal nem üzletelek, még akkor sem, ha meg is szakad a szívem. Aki pedig üzleti partnerem, azt meg nem hívogatom, hogy haverkodjunk.
Járt táltosnál a feleségével. Hisz az ilyesmiben?
Sok a kókler, de vannak olyan emberek, akiknek a dolgait nem lehet megmagyarázni. Hiszek a belső energiákban, amelyeket a tudomány még nem tudott megmagyarázni. Szerintem vannak olyan emberek, akik valahogy nem idősíkban gondolkodnak, hanem az egészet látják. Nem olyanok, mint mi, hogy ami tegnap volt, arra emlékezem, ami most van, azt észlelem, ami meg holnap lesz, arról fogalmam sincs.
Könyvében beszélt a küldetésről. Van küldetéstudata?
A küldetéstudatom nagyon egyszerű. Amit nekem az embereknél el kell érnem, az az önmegvalósítás: ha nincs jó családi háttered, akkor is elérheted. Ha kövér vagy és gátlásos, le tudsz fogyni, képessé teszlek rá. Ha nincs semmid, csak egy álmod - elérheted. Ha nekem sikerült, akkor mindenkinek sikerülhet. Nem vagyok egy szupermen.
Tehát csak akarni kell, és bármi sikerülhet?
Igen. Bárkiből lehet híres fotós, jó festő, ha van némi tehetsége; ha elhiszi magáról, és mindennap csinálja, szervezi, és feltesz rá éveket. De a legnagyobb tehetségek is elsikkadnak, ha elkezdenek nem hinni abban, amit csinálnak.
Hogy van ez? Egyrészt azt mondja, csak akarni kell, és minden sikerülhet, másrészt azt, hogy kételkedik magában.
Ez az én örök belső harcom, az én jin-jangom. Egy ember, akit a kételyei visznek előre. Van a kétely, és nem akarod, hogy maga alá temessen. Megpróbálhatsz harcolni ellene, és megerősíteni magad a dolgodban.
Ha viszont bizonytalan önmagában, mint említette, akkor folyton külső megerősítésre szorul.
És rá is szorulok! Nagyon sokat jelent az emberek visszajelzése. Ahányan lefogynak, és megírják nekem, az nekem olyan, mitha egy csillag a helyére állna. Ekkor úgy érzem, van értelme a létemnek.
A feleségem a másik megerősítés. Meg tud arról győzni, hogy - bár rengeteget dolgozom és keveset vagyok a gyerekekkel - jó apa vagyok. Például lekéstem a kislányom Anyák napi bemutatóját, mert dugóba kerültem. Még a kocsiban ültem, amikor hívott a kislányom, hogy megy az ünnepség. Megálltam, és úgy éreztem, hogy szar ember vagyok. Meg akarom váltani a világot, le akarok fogyasztani mindenkit, aztán nem vagyok képes odaérni a lányom ünnepségére, pedig időben elindultam. Réka küldött egy sms-t: "Nincs igazad, nem értél ide, nem baj, mindennek megvan az oka, de nem az, hogy rossz apa vagy. Nem vagy rossz apa, vedd tudomásul, szeretünk!"
Mindig minden területen meg akar felelni?
Mindenben. Nem szeretnék hazug ember lenni. Nyomot szeretnék hagyni a világban, és néha, akármennyire is igyekszem, szar nyomot hagyok. Mert az üzenet, amit elindítok, a közvetítőkön keresztül nem úgy jut el a másik pontba, ahogy érkeznie kellett volna. A társadalom pedig ez alapján ítél meg.
Most ezzel a bloggal egy nagy lehetőség előtt állok. Közvetlenül megmutathatom magam. Ha ezek után azt mondják, hogy így is köcsög, így is utáljuk, akkor azt mondom, hogy ez van, ennyi sikerült. És köcsögként élem tovább az életem. Egy dolog érdekel, a családom, és húzok egy nagy falat kifelé.
Az emberek viszonya olyan velem, mint amilyen én vagyok magammal. Van bennem rengeteg szeretet és gyűlölet; hit abban, amit csinálok, és óriási kétely. A napi munkám kérdése az, hogy melyik győz.
Elmagyarázná a könyv hátsó borítóján lévő képet, melyen három példányban üldögél valamilyen utolsó vacsorás környezetben?
Egy nagyon tehetséges fotós csinálta egy olyan interjúhoz, ami a korszakaimról szólt. Mondta, hogy öltözzek be rendőrnek, és kínáljam meg egy kis mustáros, kenyeres virslivel fitneszoktató önmagamat, aki éppen almát eszik. Ezt a párharcot nézi az üzletember, akinél ott a bor meg a camembert sajt és ilyenek. Azt gondoltam, ez tipikus képe annak a disszonáns életútnak, amit bejártam. Üzenni nem akartam vele semmit, csak a kíváncsiságot felkelteni.
Miért tartja disszonánsnak az életútját?
Nem voltam igazán jó rendőr, de 1994-ben már rendőrként is voltak az aerobikban közönségsikereim, jártam közben a jogra és a testnevelési főiskolára. De a rendőrségen ugribugri voltam, este a jogi egyetemen meg hülye rendőr. Vagy ugribugri. Volt három hely a világban, ahol valamennyire sikeres voltam, de egyikben sem volt meg a helyem.
Ma már nem vagyok otthon teljesen az aerobik világában sem, mert a fitneszoktatók egy része már utál engem. Olyan vagyok, mint Lagzi Lajcsi a zene világában: népszerű, tud, sokat elért, de a háta mögött fújnak rá. Az üzleti világban pedig nem tudok igazán beilleszkedni. Nem tudok olyan ember lenni, aki tengeri vitorlázásra meg golfozni jár. Nem tudok csak üzleti fejjel élni.
A senkiföldjén érzi magát?
Igen. Ahhoz a küldetéshez, amit kitűztem magamnak - hogy lefogyasszam, egészségesebbé tegyem az embereket -, ott kell lennem a fitneszéletben, tornagatyában. Ez az ember viszont nem mindenhol kell az üzleti világban. Ott azt javasolták tanácsadók, hogy hagyjam a tornaruhát, és helyette inkább legyen komoly autó, öltöny, nyakkendő, aranyóra, mert egyébként degradálom magam. De ekkor meg a lényeg veszne el; az emberek, akik szeretnek, elfordulnának tőlem. Innen is visszafordultam.
Mikor érezne olyan erkölcsi sikert, amitől elégedett lenne önmagával?
Számomra nem létezik olyan erkölcsi siker, hogy tökre elégedett legyek önmagammal. Az a baj, hogy olyan csúcsot űzök, amit nem lehet elérni. Talán, ha a Benelux államok által a világon is elterjedne az Update, s itthon a hazám büszke lenne rám, az egykori kis senkire.
Az jól hangzik, hogy lefogyasztom az összes kövér embert. De nem az elégedetlenséget garantálja az ilyen teljesíthetetlen cél?
Törekedni lehet rá. Egy anekdota szerint egy kislány a tengerparton apály idején dobálja vissza a rákokat a vízbe. Arra megy egy öregúr, és azt mondja, nem tudod mindet megmegmenteni. A kislány azt válaszolja: legalább törekszem rá.