Keresés

575 találat az Indexről, és a környékéről.

2014. augusztus 20., 16:22
Őszies az időjárás? Sebaj, álmodozzon velünk a legszebb borvidékekről!

Őszies az időjárás? Sebaj, álmodozzon velünk a legszebb borvidékekről!

Az elmúlt napok ősziesre forduló időjárása miatt azon kaptuk magunkat, hogy a pálmafás tengerpartok helyett inkább már tarka tájakról, vidám szüreti mulatságokról álmodozunk. Biztosan nem vagyunk egyedül ezzel az érzéssel, így megmutatjuk három (plusz egy) kedvenc borvidékünket, ahová érdemes elutaznia 2014 őszén, ha még nem járt ezeken a képeslapra kívánkozó tájakon. Sőt, azt is eláruljuk, mit láthat a szőlőtőkéken és borospoharakon kívül, ha ellátogat ezekre a helyekre.

2014. augusztus 17., 07:22

Megjöttünk, letudtuk a 3200 km-t


A minap ültem az úton készült képek előtt (csak fotóból 8 GB készült plusz még videók), rendezgettem őket, fésültem egybe a különböző fotómasinákkal készült fájlokat a napokra lebontott könyvtárakba, ahogy szoktam minden nagyobb kirándulás után, és bosszankodtam rajta, hogy a feleségem Canonján elfelejtettük beállítani a nyári időszámítást, ezért az ő fotói nem illeszkednek pontosan az én sonys képeim közé. Lido di Pomposa, milyen pompás név Szeretek fotókat rendezni a számítógépen, a szerkesztés, válogatás alatt újra meg újra átélem az utat, néha még jobban el is kap az hangulat, mint amikor ott voltam, idegesen, számolgatva az időt, pereskedve az egymást állandóan ölő fiaimmal, kis félsszel tekintve a járműre, amivel még bármi megeshet az út során. Tehát épp nyakig Perugiában jártam az íróasztal mögött, szinte hallottam a kabócákat és éreztem a számban a zuppa inglese-gombóc ízét, amikor bevillant – hiszen Zuglóban ücsörgök, túl vagyunk már rég az egészen.

nono
2014. július 6., 06:47

Halkan mondom... Talán összeállt

Két hét múlva ilyenkor madárcsicsergésre ébredünk Földváron, kiverjük a szemünkből a csipát a mosdó szélén, mint hamut a nagypapi pipájából – elég az alliterációkból –, azt a három, S-es méretű Tesco-szatyrot, amit összekészítettünk a kéthetes útra (és egyáltalán befér), betömjük a Bianchi fenekébe, a gyerekeket bezavarjuk a hátsó ülésre, mi Katival felhajtunk egy kávét, majd a vásznat a kocsiban a fejünk fölött, lenyúlok a kézifék mellé, szívató fel, indítókar meghúz, és a kamionmentes pályán máris Trieszt felé robogunk, távoli célként Rómát megjelölve piros filctollal a térképen.