Lendvai: háttéralkukkal a csúcsra

A szocialisták 63 éves frakcióvezetője a lehető legrosszabb pillanatban – egy 19 éve nem látott, brutális választási vereség küszöbén – örökli meg a pártot a saját bukásába kis híján az MSZP-t is magával rántó Gyurcsány Ferenctől. Az időpontnál talán csak a belső állapotok dermesztőbbek: a szocialista pártot áttekinthetetlen személyi ellentétek és érdekkonfliktusok szabdalják, miközben a totális ideológiai kiüresedés jellemzi.

Innen kellene egy karizmatikus vezetőnek talpra állítani. Csakhogy az utolsó pillanatban született fegyverszünetet és a Gyurcsány által hatalomba segített Bajnai Gordon válságkezelő csomagjának beígért támogatását a szocialista politikusok körében sokkal inkább a rövid távú túlélés, az előrehozott választás elkerülése, semmint bármiféle politikai meggyőződés motiválta.

Így kérdéses, hogy miként lehet majd a képviselőket rávenni az intézkedések megszavazására, és a frakció mennyire marad állhatatos, amikor az utcán a szakszervezetek és az ellenzék által feltüzelt százezrek tüntetnek majd a megszorítások miatt.

A tavaly 2010-re belengetett ellenére vasárnap pártelnökké avanzsáló Lendvait az előtte álló feladatokban kompromisszumkészsége, a minden féllel való megegyezésre törekvése segítheti a problémák leküzdésében. Ugyanakkor harcos, debattőr alkata, amit frakcióvezetőként a parlamenti vitákban gyakran csillogtatott, most nemigen lesz kamatoztatható.

Különösen nehéznek ígérkezik a megyei pártszervezetek megnyugtatása, akik egyelőre meglehetősen boldogtalannak tűnnek a Gyurcsány-epigon Bajnai villámkarrierje miatt, és pozíciójuk miatt kevésbé kötődnek a pártcentrumhoz, mint helyi alapszervezeteikhez. A megszorító csomag kínjai közepette nem lesz könnyű tartósítani a Kiss Péter és Szekeres Imre szekértáborai közötti fegyverszünetet sem, a különböző mszp-s platformok egyre áthidalhatatlanabbnak tűnő ideológiai különbségeiről nem is beszélve.

Lendvai Ildikó 2002-ig leginkább kulturális és médiaügyekkel foglalkozott. Azóta viszont – elsősorban parlamenti szerepvállalásának és gyakori médiaszerepléseinek köszönhetően – az MSZP egyik legismertebb poliitkusa lett. A párt 2004 augusztusi kongresszusán Kiss Péter miniszterelnök-jelöltségét támogatta, ennek ellenére győzelme után viszont azonnal kiállt Gyurcsány Ferenc mellett. Kompromisszumkereső alkata sem akadályozta meg azonban, hogy az öszödi beszéd napvilágra kerülése után óvatosan elhatárolódjon Gyurcsánytól.

Frakcióvezetőként is sokkal inkább egyfajta önjáró sajtószóvivőként, a párt legfontosabb megmondóembereként vetette magát észre, semmint önálló nézetekkel bíró, fajsúlyos politikusként. Nyiltkozataiban az ellenzék ostorozása illetve a szocialista politikusok, a kormánypolitika és a párt belső vitái iránti lojális és diplomatikus megfogalmazások váltották egymást.

Olyan intellektuális súlynak és kiemelkedő politikai érzéknek, ami egy nagyobb ívű politikai karrier alapját képezhetné, mostanáig nem adta tanújelét. Ezt jelzi, hogy nagyon nehéz az elmúlt évtizedekből akár egyetlen olyan politikai programpontot vagy kezdeményezést is megnevezni, ami joggal lenne Lendvai politikai krédója megnyilvánulásának tekinthető.

Legemlékezetesebb önálló megnyilvánulásai a politikától független média megerősítését pártolták. Ezirányú erőfeszítéseit azonban épp saját maga hiteltelenítette, amikor 2002-ben üzenetet hagyott a tévéelnökségre aspiráló Friderikusz Sándor üzenetrögzítőjén, a szocialista párt és "Péter" támogatásáról biztosítva a jelöltet.

A pártelnöki esélye is egy háttéralku eredményének, semmint politikai karrierje logikus következő állomásának tekinthető. Mindezzel együtt a szocialista párton belül a jó taktikai és elfogadható politikai érzékű, médiaképes, és érzékelhető egyéniséggel bíró, viszonylag kedveltebb politikusok közé sorolható. Hogy ez elég lesz-e az MSZP tartósodó válságának kezelésére, azt már a következő hetek megmutathatják.