Lukács: Mindenki döntse el, hogy párt vagy kormány

Tudja már, hova megy nyaralni?

Valószínűleg Aligára, a menyasszonyom nagymamájának van ott egy telke, még a Kádár-rendszerből, remek faházzal.

Nem fél, hogy mire visszajön, nem lesz MSZP?

Szerintem MSZP mindig lesz, hogy ki lesz benne, az egy másik kérdés.

Mindenki arról beszél, hogy kompromisszumos megoldással kell a kongresszus elé menni, de végül a megyei küldöttcsoportok döntik el, mi történjen a kongresszuson. Lenyomható egy megállapodás az utóbbi két év bukásaitól (egészségügyi népszavazás, EP-választás, stb.) frusztrált küldöttek torkán?

Attól függ, mit tartalmaz a megállapodás. Az MSZP történetében általában a megállapodás kapott többséget, nem a konfliktus. Ha ez a megállapodás bizonyos változtatásokra épül, mert kétség ne legyen, változtatásra igény van, akkor többséget kaphat.

A jelenlegi irány a kibővített országos választási bizottsággal és egy novemberi tisztújítással elfogadható lehet. Azért akad két másik életképes elképzelés is: az egyik a bizalmi szavazás, a másik az ovb kibővítése, de vagy halasztott, vagy elfelejtett tisztújítással. Vagy létrejön egy vállalható megállapodás a kongresszus előtt, vagy a küldöttek döntsék el a helyszínen, hogy a bizalmi szavazás kell nekik, vagy az ovb kibővítése és tisztújítás. Ez a két legkiérleltebb verzió.

Mi történik akkor, ha nincs megállapodás, és a kongresszusnak kell a különböző forgatókönyvek közül választania?

Nem tudom. Azt érzem, hogy a kongresszus sokszor bölcsebb mint a pártvezetés, így valószínűleg a megállapodás felé mozdulna el. A jelenlegi helyzetben van egy kettős változtatási kényszer: egyrészt a politikánkat kell átformálni, másrészt nem ártana személyeket cserélni.

Ha van új politika, akkor annak, nevektől függetlenül új hordozókra van szüksége. Hogy mi az új politika, amihez embereket lehet rendelni, majd eldől. Szerintem nem lenne baj, hogy ha most elfogadnánk a kompromisszumot, és lenne időnk beszélgetni. Például a szellemi műhelyekben, amelyek gyakorlatilag leálltak.

Miért is?

A pártot irtózatosan igénybe vette a kormányzati időszak, már csak azért is, mert a pártvezetők a kormányban dolgoztak. Így azt szeretném, ha novemberben van egy tisztújítás, akkor mindenki úgy induljon, hogy átgondolja: párt- vagy kormányzati tisztségben dolgozik, különben nem bírja majd a munkát. És egészen megyei elnöki szintig szét kellene választani a szerepeket.

Vagy tíz megyei elnök és párttisztviselő van a kormányban. Nem tart attól, hogy egy ilyen lépés szintén komoly személyi csatákhoz vezetne?

Szerintem nem ördögtől való gondolat. Ha ilyen helyzetben valaki egy tárcát irányít, egyszerűen nem jut mindenre ideje. Persze lehet ezen izmozni, és le is lehet söpörni, de akkor is ésszerű.

Kívülről úgy tűnik, a fiatalok nekiestek az öregeknek, nem bírtak egymással, úgyhogy most próbálnak a legkevesebb sérüléssel megállapodni. Mi legitimál egy ilyen megállapodást, miért ne gondolja azt a tagság, hogy megint a felsővezetők mutyijáról van szó?

Ez a fiatalok-öregek harc konkrétan nem igaz. Persze, akinek politikai hasznot hoz ez a látszat, az szívesen állítja be így a helyzetet. És különben is: ki dönti el, hogy ki itt a fiatal és az öreg. Én például negyvenéves vagyok, tizenhét éve dolgozom a pártban, tizenhárom év alatt lettem megyei elnök, 2006-ban lettem országgyűlési képviselő. Akkor mi vagyok: fiatal vagy öreg?

És nem igaz, hogy az úgynevezett fiatalok akarják csak a változást. Le kell menni vidékre. Ott hatvanéves tagok is vannak, akik változást akarnak, és huszonöt évesek is, akik nem. Nem abból a tíz emberből kell kiindulni, akiket a média feltálal nap mint nap. Hiteles az, aki hiteles. Például Gráf József több mint hatvanéves, de senki sem tudja megfogni a saját területén. Na, ettől hiteles, nem a korától. Legitimációja pedig annak lesz, amit a kongresszus elfogad.

Persze előtte ki kell érlelni javaslatokat. Én azt szerettem volna, ha a kongresszuson tartalmi ügyekről beszélgetünk: E helyett megint olyan helyzetet állítottunk elő, hogy úgy tűnik, személyi vonalak mentén harcolunk. Pedig megyei és helyi szinten iszonyú komoly útkeresés zajlik.

Van még némi remény egy gondolkodó kongresszusra, de egyelőre nem erre mennek a dolgok. Pedig át kellene beszélni, hogy az MSZP nem fordult-e el értékeitől, mi az oka a Jobbik előretörésének, hogyan lehetne válságot kezelni úgy, hogy közben baloldali válaszokat is adunk. Mert most nem adunk, úgyhogy az emberek azokat fogadják el, amiket a Jobbiktól kapnak.

Milyen konkrét válaszokra gondol?

Például a terhek elosztására. Nem hiszem, hogy egy lakótelepen attól erősödött meg a Jobbik, hogy hirtelen megugrott a revizionisták száma, és most sokkal jobban zavarja őket az elszakadt területek ügye. Sokkal jobban zavarja őket a távhőszámlájuk. A kisfalvakban sem a nemzeti radikalizmus hozza létre a Magyar Gárdát, hanem a biztonságérzet elvesztése. Nem látnak rendőrt, hát csinálnak maguknak. Ez nem ideológiai, reálpolitikai kérdés.

Mi újat tudnak mondani?

Kérdés, ki tudjuk-e mondani azt, hogy ha áldozatokat várunk a szegényebb rétegektől, akkor áldozatokat várunk a társadalom tetején ülőktől is. Mert ahonnan eddig elvontunk, onnan már nem nagyon lehet, így a társadalom csúcsát kell áldozatvállalásra kényszeríteni.

Vagy ki tudjuk-e mondani, hogy mi a helyzet minimálbérrel. Amire másfél millióan vannak bejelentve, de jó részük jelentősen több pénzből él. Ezért mondom, hogy emeljük meg a minimálbért százezer forintra, és adózzon a rendes szabályok szerint.

Ahogy az is kérdés, eltűrjük-e, hogy multinacionális cégek az anyacég és a leányok közötti keresztszámlázással bújjanak ki az adózás alól, miközben mindenki mástól elvárjuk, hogy fillérre pontosan fizessen. Vagy megkérdezzük a bankokat, hogy ha már kaptak hatszázmilliárdot, akkor miért nem pörgött fel a hitelezés.

Szóval előkerül a tőkellenes balos kártya?

Ez nem multiellenességet jelent, de egy baloldali párt kimondhatja, hogy át kell rendezni a terheket.

Az MSZP a társadalom nagy része előtt tőke- és piacpártinak tűnik, amit ráadásul milliárdosok vezetnek. Tőkeellenesség nem kell, távolságtartás igen. És itt látszik, hogy nem fiatalok és öregek között van a törésvonal, hanem az ideológiák között, azaz ki tudjuk-e alakítani azt a környezet, ahol egy baloldali párt csak egy egészséges határig támogatja a gazdaság elitjét.

Egyébként megfordultak a politikai szerepek, a jobboldali pártok hangoztatnak olyan szélsőséges balos programot, ami ha elhallatszana Pétervárig, örömükben megszólalnának az Auróra ágyúi. Persze ellenzékben kevesebb súlyuk van a szavaknak, főként a Jobbik esetében, amelyik bekerülhet a parlamentbe, de kormánypárt nem lesz soha. Legfeljebb egy ciklusra egy parlamenti színfolt, olyan Monty Python-jelenség.

Mindenesetre nagy kihívás, hogy a Jobbik ennyi szavazatot kapott. Egyértelmű, hogy az ország rendet akar. Az a kérdés, ki tudjuk-e mondani, hogy folytatjuk a lakótelepi rendőrség programot, és megoldható-e a bűnügyileg leginkább fertőzött kisfalvakban a huszonnégy órás rendőri jelenlét. És tévedés ne essék, nem a múlt miatt kell változtatni, hanem a jövő miatt. Ha az EP-választás üzenetére nem reagálunk, akkor esélyünk se lesz rá, hogy egy darab szavazattal is többet kapjunk.

És mit csinálna a pártban? Mi lenne a pártelnök három legfontosabb feladata?

Újra kellene indítani és integrálni a szellemi műhelyeinket és platformjainkat, amelyek hosszú éveken biztosították a párt ideológiai alapjait. Újra egymásra kellene találni az MSZP-nek és a baloldali értelmiségnek. És az is kell, hogy a párt elviselje a központi irányvonaltól eltérő véleményeket. Fontos lenne választókerületi szintig kontrollálni a párt működését, de ehhez egy olyan vezetés kell, amelyik maga is dolgozik. Ezért mondom, hogy nem lehet fél lábbal a pártban, fél lábbal a kormányban állni.

Végül nagyon gyorsan el kellene kezdeni a 2010-es választásokra való felkészülést. Ja, és nem szabad elfelejteni az eredményeinket, mert lassan már mi magunk is elfelejtettük. Például az összes nagyobb városba autópályán lehet eljutni. Lehet, hogy elcsépeltnek hangzik, és lehet rajta mosolyogni, de csak azután, hogy megépült a sztráda, és nem kell az országutakon kínosan araszolgatni.