István tánctanár helyett mázoló lesz

A kártérítési pert két, fogyatékosnak minősített roma fiú, Horváth István és Kiss  András nevében indította az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekekért Alapítvány (CFCF). Azt kifogásolták, hogy a gyerekeket alaptalanul minősítették fogyatékosnak, az eljárásról nem tájékoztatták a szüleiket, és pedagógusaik nem jelezték, hogy a gyerekeknek nem a speciális iskolában lenne a helyük, ezért sérültek az esélyegyenlőséghez és a képességeiknek megfelelő oktatáshoz fűződő jogaik.

A legfrissebb kutatások szerint a roma gyerekek körülbelül harminc százaléka tanul speciális, azaz fogyatékosoknak és eltérő nevelési igényűeknek (viselkedészavarosaknak, diszlexiásoknak stb.) fenntartott oktatási intézményekben. Ez a kiugró arány egyértelműen olyan, az egész oktatási rendszert érintő hibát jelez, aminek a hátterében a gyerekek sorsáról döntő bizottságok működési és szabályozási anomáliái állnak.

Út a Legfelsőbb Bíróságra

Az első fokon eljáró Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság megállapította, hogy az alperesek (a gyerekek nyíregyházi iskolája, a megyei önkormányzat, a gyerekek állapotát felmérő bizottságok) megsértették a fiúk esélyegyenlőséghez és a képességeiknek megfelelő oktatáshoz fűződő jogait. Független szakértői vizsgálatok kimutatták, hogy nem értelmi fogyatékosok, az esetleges speciális nevelési igényeiket rendes iskolában is ki lehetett volna elégíteni. A bizottságokat működtető megyei fenntartású intézmén yt nem vagyoni kártérítésként egy-egy millió forint kártérítés megfizetésére kötelezték.

A fellebbezések nyomán másodfokon eljáró Debreceni Ítélőtábla nem vitatta, hogy a gyerekek nem az egészségi státuszuknak, képességeiknek megfelelő intézménybe kerültek, viszont nem állapította meg az intézmények felelősségét a nekik okozott kárért. A bírói tanács szerint az oktatási intézmények és hivatalok betartották a működésükre vonatkozó szabályokat. Az ítélet indokolásában ugyanakkor a bíróság részletesen kifejtette, hogy a szakértői rendszer miért alkalmatlan a feladata ellátására, és milyen mechanizmusok eredményeképpen irányítanak gyerekeket ok nélkül a kisegítőbe.

A negyvenéves rendszeren csak erős külső impulzus változtathatna

Mivel az elsőfokú ítéletet a szakértői bizottságokat irányító szervezet megkésve fellebbezte meg, az ítéletnek az egymilliós kártérítésre vonatkozó része jogerőre emelkedett. A felpereseket képviselő CFCF viszont szerette volna, ha jogerős ítélet mondja ki az intézményrendszer felelősségét is, ezért a Legfelsőbb Bírósághoz (LB) fordultak. Az alapítvány jogi képviselője elmondta, hogy a hibás, a roma gyerekek jogait sértő, diszkriminatív rendszer lényegében a 70-es évek óta változatlanul működik.

A CFCF szerint amíg kívülről nem érkezik olyan impulzus, ami változtatásra bírná a rendszerben dolgozókat és az annak irányításáért felelős hivatalokat, nem fog változni a helyzet. Egyben felhívta a bíróság figyelmét a magyarországira kísértetiesen hasonlító csehországi helyzetre, amely miatt a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság néhány éve elmarasztalta Csehországot.

Az alperesi képviselők a debreceni ítélet változatlanul hagyását kérték. Szerintük a megyei önkormányzat és az iskolák pontosan eleget tettek a törvényi előírásoknak, és ezt nem lehet mulasztásként a terhükre róni. A pedagógusok pedig azért nem léptek, mert a felperes gyerekek valóban speciális nevelési igényűek. A CFCF által kárhoztatott rendszerhibáért – amelynek eredményeképpen a roma gyerekeket aránytalanul nagy százalékban irányítják kisegítő iskolába – legfeljebb a magyar állam hibáztatható.

Miért kerülnek kisegítőbe a roma gyerekek?

Az ügy hátteréhez tartozik, hogy Nyíregyházán a szakértői bizottság épp abban az iskolában működik, amelyikbe a gyerekeket irányították, megerősítve azokat az aggodalmakat, amelyek szerint a kisegítő iskolák valójában a roma gyerekeket fogyatékossá minősítő rendszer megrendelőiként lépnek fel. A csökkenő gyereklétszám miatt elvileg egyre kevesebb intézményre lenne szükség, az ép gyerekek fogyatékossá nyilvánításával részben ezt lehet megakadályozni.

A romák megdöbbentő felülreprezentáltsága ebben a folyamatban az Oktatási Minisztérium korábbi felmérései szerint elsősorban annak tudható be, hogy a leggyengébb ellenállás irányába törve a bizottságok érzéketlenek a roma gyerekek eltérő szociokulturális adottságaira, és sok esetben azokat is értelmi fogyatékosnak minősítik, akik nem jártak óvodába, és ezért – valós a képességeiktől függetlenül – nem felelnek meg a teszteken.

Az ítélet

A Legfelsőbb Bíróság félórás tanácskozás után a Debreceni Ítélőtábla ítéletét részben megváltoztatva kimondta, hogy a felperesek jogai csak annyiban sérültek, hogy a bizottságok nem tájékoztatták a szülőket, a cselekvőképtelen gyerekeknek így esélyük sem volt, hogy a döntés után mégse speciális iskolába kerüljenek. A már korábban jogerőssé vált, és az LB szerint sem eltúlzott egy-egymilliós kártérítésből ezért három-háromszázezer forintot a negyedrendű alperes Megyei Önkormányzatnak kell állnia.

A szakértői bizottság eljárását egyebekben a bíróság nem találta tévesnek, és a rendszert fenntartó intézmények felelősségét sem állapította meg. A szóbeli indokolás szerint nem bizonyosodott be, hogy a gyerekeket roma származásuk miatt jogsérelem érte. A rendszer hibáiról a tanácsvezető bíró szerint csak az Alkotmánybíróság vagy Strasbourg dönthet, annak megítélése nem a polgári bíróság feladata.

Tánctanár helyett mázoló lesz

Az egyik fiú, István a tárgyalás szünetében elmondta, hogy tánctanár szeretett volna lenni, de a speciális iskolában ezt nem engedték neki, péknek vagy szobafestőnek fog tanulni. Édesapja biztos benne, hogy egy rendes tantervű iskolában nem ez történt volna meg. András autószerelőnek tanult volna, de mint mondta, oda még rendes iskolából is nehéz bejutni, esélye sem volt, hogy felvegyék. Azért megpróbálta, most, mint kicsit kényszeredett mosollyal elmondta, kőművesnek készül.