Beszéljünk inkább a cigányokról

Miskolcon vasárnap revánsot vehet 2006-os kudarcáért a fideszes Kriza Ákos, az ország talán legsótlanabb nagyvárosi polgármesterjelöltje. Ellenfele az elmúlt nyolc év zűrös ügyei és az idei árvíz által felborzolt kedélyek ellenére a polgármesteri székét megőrizni igyekvő szocialista polgármester, Káli Sándor.

A várost közbiztonság fedőnéven a cigánykérdés tartja a leginkább izgalomban, de az önkormányzat eladósodása, a lemaradás és az elvándorlás is hangsúlyos kampányelemek. Csütörtöki miskolci látogatásán Orbán Viktor sem mert konkrétumokat ígérni a városnak.

A halk orvos és a rámenős polgármester, 2. menet

Kriza és Káli két dologban értenek egyet: a közvélemény-kutatások mindkettőjük szerint a saját győzelmüket vetítik előre, illetve a város kitörésének útját mindketten a munkahelyteremtésben látják. Egyébként annyira más nyelvet beszélnek, mintha két külön városban élnének.

Kriza Miskolcot az elszalasztott lehetőségek városának tartja. Szerinte a keleti országrészben Nyíregyháza, Eger és Debrecen is jobban fejlődött. A várost ipari hagyománya, szép környezete és egyeteme is sikerre predesztinálná, de a lehetőségek, az asztalfiókban lévő tervek megvalósításához „képesség is kell”.

A halk beszédű, rendkívül visszafogott, kevéssé karizmatikus ember benyomását keltő Krizánál Káli tizenhat százalékkal több szavazatot kapott 2006-ban. A 2010-es fideszes polgármesterjelölt személyéről sokáig nem is volt döntés, a rendelőintézetet vezető Krizát csak idén júliusban nevezték meg, miután a pártközpont feloszlatta a helyi szervezetet. Kriza feltehetőleg jobb jelölt híján lett a befutó, noha korábban városszerte pletykáltak egészségügyi problémáiról, állítólag emiatt kellett lemondania közgyűlési mandátumáról a ciklus közepén.

Káli Sándor nem tartja véletlennek, hogy az idei alkalom húsz éve az első, amikor elmaradt a jelöltek nyilvános vitája. Szerinte ellenfele nem vállalta, mivel inkább bízik abban, hogy a kormánypárt lendületével ő is révbe ér, mint saját meggyőző erejében.

Káli Sándor messze nem tartja annyira tragikusnak a helyzetet, mint Kriza. A város gyenge teljesítményével, elmulasztott lehetőségeivel kapcsolatos kérdésünkre rutinos nyilatkozó lévén egy évenkénti  városimázskutatás eredményével válaszolt,  amely szerint Miskolc évek óta mindig dobogós Debrecen és Szeged között. A város vendégei szerinte jelentős változásokat látnak, bár azt megengedte, hogy azok a miskolciak, akik elvesztették a munkájukat, talán nem tudják ennyire optimistán látni a helyzetet.

Miskolc se közbiztonsági, se egyéb statisztikái alapján nem rosszabb, mint az első tízben lévő magyar városok, mondja Káli. Azt ugyan elismerte, hogy a munkanélküliség tizenhat százalékos, de szerinte nem szabad elfelejteni, hogy „mi vagyunk a rendszerváltás klinikai lova”. Ezzel a szocialista nehézipar masztodonjai, a Diósgyőri Gépgyár és Lenin Kohászati Művek fokozatos elsorvadására célzott, ami szerinte százezrek életét befolyásolta máig tartóan.

Mi legyen a gazdasággal?

A fideszes polgármesterjelölt a város adósságát (a Miskolc Holding Zrt. tartozásaival együtt) 67–80 milliárd forintra teszi. Kriza szerint a helyi egyetemisták nyolcvan százaléka a kilátástalanság miatt a diploma megszerzése után elhagyja a várost, ezért a legfontosabb teendőnek a munkahelyteremtést tartja, első lépésként a városi munkákat irányított közbeszerzéssel helyi cégekre bízná. Tervei közt van egy zöldmezős ipari park létrehozása is, mert mint mondta, magáért beszél, hogy a városba az elmúlt tíz évben nem jött új nagybefektető.

Káli szerint ugyanakkor több ipari parkja is van a városnak, a Bosch folyamatosan fejleszti üzemét, úgyhogy nincs akkora baj. Létrehozná a közmunkatanácsot, hogy „az embereknek értelmes munkát lehessen adni”, viszont szerinte a közbeszerzést nem lehet megkerülni.

„Akik folyton az adósságot emlegetik, arról nem beszélnek, hogy nyolc év alatt megduplázódott a város vagyona. Akkor 105 milliárd forint volt, most 220 milliárd. Ez számháború, azért beszélnek az adósságról, hogy hogy ellőhessenek egy mérgezett nyilat” – próbálta magyarázni az ellenzéki retorikát Káli.

A várost lázban tartó kérdés

„Beszéljünk inkább cigányokról” – vágott a polgármester tudósítónk szavába, amikor a szociális feszültségekről érdeklődtünk. Felelevenítette az avasi lakótelepen egy csalássorozat keretében lakáshoz jutó, ötven kilométeres vonzáskörzetből származó roma családok ügyét, ami a családok egy részének kezelhetetlensége és összeférhetetlensége miatt a város egyik legnagyobb problémájává vált.

„Ha beköltözik valahova egy sokgyerekes cigány család, ott nem lehet élni. Az Avasra beköltözött százhetven. Akik nem fizetik a lakások terheit, azoktól visszavesszük. El is jutottam tizenötig, de a kormány a devizahitelesek védelmére kilakoltatási moratóriumot rendelt el, ami itt is keresztbe tett a munkánknak” – fogalmaz Miskolc polgármestere. Annyit később hozzátett, hogy nem a cigányokkal van baj, hanem a csalókkal.

Az újabban cigányügyi kutatásokat szorgalmazó jobbikos polgármesterjelölttel sűrű programja és egyéb elfoglaltságai miatt személyesen nem tudtunk találkozni, a véleményét végül emailben küldte el. Szegedi Márton nem romákról, hanem a „szocializálni nem akaró, közösségi együttélésre alkalmatlan, törvényeket nem tisztelő és az európai morális és erkölcsi normákat be nem tartó emberekről” írt, akik között „persze szép számmal vannak cigányok is”.

A jobbikos megoldás a maga egyszerűségében akár frappánsnak is mondható: „Ezeket az embereket bizony el kell távolítanunk a társadalomból a lehető legrövidebb időn belül.” Szegedi kampányfilmje ehhez képest csak annyi újdonságot tartalmaz, hogy Miskolc lesz az első város, ahol a „cigánybűnözés” áldozatainak emlékművet fognak állítani.

A civil válasz

A szociális-etnikai feszültségek rendezésének legérdekesebb megoldásáról Hircsu Ákos, a Szemléletváltást Miskolcon Egyesület (SZEME) polgármesterjelöltje számolt be. A SZEME-t Hircsu valódi lokálpatrióta civilszervezetnek tartja, ami abból is látszik, hogy a volt MIÉP-esektől volt SZDSZ-esekig az tartja össze a tagokat, hogy valamennyien Miskolc javát akarják.

Az egyetemen dolgozó Hircsu szerint az Avasra költözött romák nem arra szocializálódtak, hogy termeljenek valamit, hanem arra, hogy amit meglátnak, azt elveszik, és akkor az már az övék. „Túl szépen mondom, hogy kulturális különbség van köztünk” – mondta, majd felidézte azt a helyi városi legendát, amely szerint az egyik család azért nem akart beköltözni a lakótelepre, mert a szamár félt volna a liftben.

A lokálpatrióták jelöltje úgy látja, hogy a Káliék által felállított városőrséget meg kell szüntetni, mert a veszélyzónákba kihelyezett konténerekben ülő őrök csak látszatintézkedést jelentenek. A törvényeket, szabályokat viszont betartatnák, a törvénysértéseket szigorúan büntetnék, és bevetnék a szociális támogatások megvonásának varázseszközét is.

„Ha nem neveli a szülő a gyerekét rendesen, akkor ki kell mondani, hogy ezzel kell őket megfogni. Ha a szülő nem teljesíti a köteleségét, akkor ki kell emelni a gyereket a családból. Ettől félni fognak. Semmilyen morális gátlás, erkölcsi tartás nincs a gyerekekben, elvadultan élnek, és erre a szülők magatartása viszi őket. De ha rákényszerítik őket, betartják a szabályt.”

Aki nemcsak odacsapna

A kizárólag büntető, fegyelmező és adminisztratív megoldásokkal operáló jelöltek között szinte üde kivételként hatott Kriza Ákos. A városba betelepülő romák problémáját ő a környező településekkel együtt próbálná megoldani, azaz ott tartaná őket, ahol élnek.

A már Miskolcon élőknek viszont leginkább a közmunkaprogramok kiszélesítésével segítene: „Elsősorban azt kell használnunk, ami bőségesen rendelkezésre áll. A kétkezi munkaerőt jól használhatnánk például a Szinva patak medrének rendbetételénél.”

„Ha munka van, javul a közbiztonság. Az emberek félnek, de hiába állítottak fel városőrséget, az nem váltotta be a reményeket. A kormány szigorú büntetőpolitikájához a saját eszközeinkkel kell hozzájárulni, a jegyzői hatáskör szélesítésével, mezőőrökkel, erdőőrökkel” – mondta a Fidesz polgármesterjelöltje érzékeltetve, hogy az erős kéz politikája tőle sem áll elképzelhetetlenül távol.

„Vártam, hogy két héten belül rend lesz” – ironizált a belügyi kormányzat nyár eleji hurráoptimizmusán Káli, aki szerint a „rendőrök a beavatkozási jogait kéne inkább pontosan behatárolni. Hogy valaki leköp egy rendőrt, és ő ezért csak polgári perrel szerezhet elégtételt, az elfogadhatatlan: az ilyen embert az egész világon pofán vágják.”

Negyvenmilliárd repül

A közbiztonsági témakör kimerítése után Káli a város közlekedésére tért át, ami szerinte megfelelő ütemben fejlődött. „Amikor ideért a pálya, azzal jöttek, hogy most akkor mi van a körgyűrűvel? Völgyben vagyunk, Szegeden könnyebb, de most megvalósul a gyűrű is a mentesítő utakkal együtt. Tizennégy kilométeres, negyvenmilliárdos villamosprojektünk van folyamatban, és harminc új villamos is lesz.” A polgármester ezek mellett az új uszodát, a stadionbővítést, az új jégcsarnokot, és a Búza téri piacrekonstrukciót, valamint a DVTK fociklub mögé álló agilis új tulajdonost és menedzsmentet említette az eredmények között.

A Búza téri piac egymilliárd forintos költségtúllépéséről az országos közvélemény is értesülhetett, a helyben csak Zöld Nyílként ismert villamosprojekttel kapcsolatos aggályokról viszont Hircsu Ákos számolt be. Egyetemi gépész ismerősei elmondták neki, hogy mivel a felújított villamospályát hamarosan átadják, az új kocsik viszont csak 2013-ban érkeznek, az azokra kalibrált új pályát először tönkreteszik a régi kocsik, majd a tönkrement pálya okoz súlyos károkat az új villamosoknak, így negyvenmilliárd forintot kidob a város az ablakon.

Hircsu inkubátorházat hozna létre helyi kezdő vállalkozóknak, cserébe tizenöt évig helyben tartaná őket, és tízéves időtartamra szóló szociális bérlakásprogrammal segítene a fiatalokon. Káli legnagyobb hibájának a figyelemmegosztást látja. „Mivel parlamenti képviselő is, nem tudta kézben tartani a helyi ügyeket, a helyette a város háttérbázisát működtető helyi kiskirályok kezelhetetlenné váltak, és komoly korrupciós ügyeik vannak.”

A színfalak mögött

A lokálpatrióták jelöltje szerint a színfalak mögött a két nagy párt összejátszik egymással. „A holdingba szervezett városi cégekkel teljesen átláthatatlan lett a helyzet, ezt nagyon ügyesen megcsinálta az MSZP és a Fidesz. Az MSZP emberei ülnek a holding vezérkarában, a Fideszéi az igazgatótanácsban. A lényeg, hogy a pénzügyekbe a közgyűlés ne lásson bele.”

Szegedi Márton, a Jobbik jelöltje első lépésben elszámoltatná az elmúlt nyolc év korrupt városvezetőit, és felülvizsgálná a város nevében kötött előnytelen szerződéseket, majd újratárgyalná a város hitelállományának feltételeit. A második fázis kicsit elnagyoltabb, mivel, mint írja, „teljesen új gazdasági alapokra kell helyezni Miskolcot, fel kell számolni a munkanélküliséget és rendbe kell tenni a közbiztonságot”.

A városvezetés legnagyobb hibájának a közpénzek felelőtlen használatát, a város és a városi cégek eladósítását, valamint utóbbiak következményeként azt tartja, hogy önrész hiányában Miskolc rengeteg EU-s pénztől fog elesni. A Jobbik a civilekhez hasonlóan az idegenforgalmat élénkítené, a helyi kis- és középvállalkozásokat támogatná, továbbá a fiataloknak valamint a közalkalmazottaknak próbálna kedvezőbb béreket és feltételeket biztosítani.

A város jelenleg százszázalékos gázfüggőségének csökkentésében, a biomassza és a megújuló energiák használatának fokozásában viszont Kálival és a szocialistákkal működhetnének együtt, mert ez az ő programjukban is benne van.

Szakadár városrész

Miskolc közelmúltbeli történetének legszomorúbb, legemblematikusabb pillanata az árvíz mellett a Miskolctapolca elszakadásáról szóló (érvényes és eredményes) népszavazás volt. A szakadást a város vezetése csak izzadságszagú jogi csűréssel-csavarással tudta átmenetileg megakadályozni. Az ügy hátterében a híres strand elbaltázott privatizációja áll: a vevő tönkrement, az évek óta használhatatlan strand siralmas látványt nyújt.

Ezt az ügyet nevezte maga Káli is hivatali ideje legnagyobb személyes kudarcának, mivel rossz céggel kötöttek megállapodást. Kriza Ákos, a fideszes jelölt ennél kicsit árnyaltabban fogalmazott: „Miskolctapolcát elhanyagolta a város. A tapolcaiak nem akarnak elszakadni, de folyamatosan azt tapasztalták, hogy a város vezetése nincs tekintettel az érdekeikre, a strand magánkézbe adásával és leromlásával pedig betelt náluk a pohár.”