Tarlós: Megoldatlan problémákból él a Jobbik

Sértődés ne essék, de egy Tarlós István-beszéd olyan, mint Esterházy Péter monumentális, ennen családjáról írt családtörténeti regénye, vagy mije, a Harmonia caelestis. Sok érdekes, fontos, szórakoztató rész van benne, itt-ott humoros, olykor igazán brilliáns, mégis: összességében nyomasztóan hosszú, ember legyen a talpán, aki megbirkózik vele. Angyalföldön, az Ady Endre Gimnáziumban péntek este százak gyűltek össze, hogy megbirkózzanak vele. Sokkal többen voltak, mint amire számítottam, és mint amire számítottak a szervezők is; még a kezdés előtti percekben is pótszékezni kellett az aulát, és ahogy láttam, néhányan inkább az első emeletet választották.

Hogy többen voltak-e, vagy sem, mint nagyjából három hete a Jobbik fórumán? Az egy nagy színházterem volt, ez pedig egy szűk, oszlopokkal tagolt aula, márpedig ez utóbbiban hajlamos az ember felnagyítani ugyanannyi ember számát. Ezzel együtt is úgy éreztem, hogy többen voltak most az érdeklődők, ha sporttudósító lennék, 250-300 nézőt saccolnék, de annyival semmiképp nem többet, mint amennyit a két párt népszerűsége közti különbség indokolna.

A korösszetétel, érdekes módon, hasonló volt, mint a Jobbiknál, ahol azt gondoltam, átpártolt MSZP-szavazók alkotják a zömében hatvan év fölötti közönséget. Nos, az itt lévők átlagéletkora is a nyugdíjkorhatár környékén lehetett, ötven évesnél fiatalabb résztvevőt elvétve láttam – igaz, köztük volt egy néhány hónapos kisbaba is –, és az asszonyok száma jócskán meghaladta a férfiakét. Ahogy az arcokat elnéztem, itt sem a rendszerváltozás nyertesei voltak többségben, a résztvevők nagyobb része valószínűleg nem akciós thm-mel lízing autóval, hanem a 120-as busszal ment haza, és nem amiatt aggódik, hogy fizet-e idén osztalékot az OTP.

A forgatókönyv és a körülmények több eleme is hasonlított a Jobbikéra, de persze lehet, hogy ilyen lesz majd az MSZP-s rendezvény is, valamint a többieké, akiknek még lesz. Így itt is négy fellépő volt: a két XIII. kerületi jelölt kezdte - ezúttal is a mi emberünk, Spaller Endre beszélt először, őt követte a délibb területeken induló Szalay doktor -, míg a nagyágyú, ezúttal Tarlós István volt és vélhetően leendő főpolgármester maradt a végére. A bejáratnál itt is le lehetett adni az ajánlószelvényt, bár ahogy a választás.hu-t nézem, ezt nemcsak Spaller Endre támogatói tették meg, hanem már maga Spaller is; bár még nem jelölt, várhatóan napokon belül az lesz.

A helyiségben egyébként némi meglepetésemre könyveket árusítottak egy verőcei templom építésének a támogatására. Ezt most kihagytam, bár Verőce szép, a Duna-partja csodás, és a környékén nagyszerűeket lehet túrázni. Emellett volt ingyen ásványvíz és ropi is – gondolom, ennek kapcsán lesznek majd bizonyos kommentek, hogy és a hagyma, és a krumpli? –, ezek nélkül is jól elvoltam, viszont rám tört némi szomorú nosztalgia, hogy bezzeg ha száz éve élek, akkor talán kortespálinkával próbálnak boldoggá tenni.

A nosztalgiázással egyébként nem voltam egyedül. Szalay doktor például felidézte, hogy milyen jó is volt, amikor a hatvanas, hetvenes években még voltak rendőrjárőrök az utcákon, és hogy talán majd lesznek újra, ha. Aztán Tarlós István is nosztalgiázott egyet, szintén a hatvanas évekig ment vissza, amikor még a túlpartról, Óbudáról járt át, például meccsre, amikor a Fradi volt a Vasas vendége. Hát, lehet, hogy ezek nem a legnyerőbb szavak, én legalábbis sosem mentem úgy kölcsönkérni Fradi-szurkoló barátomhoz, hogy míg számolgatta a pénzt, fennhangon dúdolgattam volna: enbékettő, keleticsoport, enbékettő, keleticsoport.

Tarlós Istvánnak szerencsére nem gyűlt meg a baja a teremben esetleg megbúvó Vasas-ultrákkal, így nyugodtan mondhatta beszédét. És mondta is, és mondta, és mondta, és mondta, tudják, érdekesen is, néha humorosan is – bár a poénok egy részét nem vette a közönség –, de hosszan, nagyon hosszan. És miközben a jelöltek elsősorban arról beszéltek, mit szeretnének megváltoztatni - igen, Spaller Endre köztulajdonba vonná a Népszigetet, és MSZP-s szálloda nélküli jövőt képzel el ott is, a Dagály strandnál is, emellett pedig elhozná az alsó rakpartot az Árpád-hídig, a programját már hamarabb megismerhettük, mint a lakossági fórum résztvevői -, addig Tarlós és a díszvendég Gereben Ágnes beszéde lényegében arról szólt, hogy miért ne szavazzunk az MSZP-re (Spaller is emeszpézett egyet, bár csak annyiban, hogy megjegyezte, Tóth József maga az MSZP, de az elszámoltatása már megkezdődött az eddig megtett hét feljelentéssel, amiket újabbak követnek majd).

Hát, cudar egy nyolc évünk volt, akár a néha operettprimadonnát, néha Szomszédok-karaktert idéző Gerebent, akár Tarlóst hallgattuk. A szocialisták ugyanis loptak és arrogánsak és hazudnak és gyűlölködnek és elmélyítették a válságot és miattuk nincs eurónk, és annyi adósságot csináltak, hogy a világ egyhatodának fejenként húszezer forintba kerülne azt kifizetni. Molnár Csaba megjátszottan arrogáns, hogy megnyerjék a kocsmában sörözőket, Mesterházy a háziasszonyoknak kitalált bájolgó karakter, aki épp csak elkezdett beruházásokkal kampányol, Gyurcsány őrjöng, a fővárost tizenöt év alatt szétlopták, tönkretették (Demszky Gáborról ugyanakkor megjegyezte, róla nem gondolja, hogy a közpénzekhez nyúlt volna, ám felelős azért, ami a főváros vezetésében történt). Tarlós azt mondta, hogy a baloldali érzelmű szavazóknak szomorúnak és csalódottnak kell lenniük, ha végiggondolják tiszta fejjel, ami itt történt.

A fideszes politikus a Jobbikról is beszélt, bár jóval kevesebbet és kevésbé élesen, mint a szocialistákról – a Jobbik-fórumon viszont, mint írtam, többet foglalkoztak a Fidesszel, mint az MSZP-vel –, ami némileg meglepett azok után, hogy az elmúlt napokban több Fideszhez közeli elemző beszélt arról, hogy véget ért a Fidesz és a Jobbik békés egymás mellett élésének (aminek első jelét máris láthattuk, hallhattuk). Azt mondta, a Jobbikot olyan társadalmi problémák és válságok hívták életre és tartják erősen, amiket a kormány nem oldott meg.

Példaként sorolta fel a közbiztonság kérdését, a romákkal kapcsolatos problémákat – ez utóbbi kapcsán azt mondta, nem diszkriminációk kellenek, se pozitív, se negatív, hanem egyenlő bánásmód, "hogy a hatéves purdé is esélyt kapjon megtanulni, mi a jó és mi a nem jó" –, a nemzeti vagyon, a kis- és középvállalkozások védelmét, a magyar kultúra ügyét, a határon túli magyarok felkarolását, valamint az elszámoltatást. Tarlós azt mondta, ezeket nemcsak a Jobbik tervezi orvosolni, hanem a Fidesz is, ám nem erőszakos módszerekkel, félkatonai alakulatokkal és lincshangulatban, hanem jogállami módszerekkel.

A hosszúra nyúlt beszéddel hosszúra nyúlt fórumról végül vegyes érzelmekkel jöttem el. Elvileg most már tudom, hogy kire és miért ne szavazzak. De azt nem, hogy akkor kire és miért igen.