Hajnali képek Pest-Budáról

Idén március 15-én nem viszik túlzásba az ünneplést a pártok, és a hivatalos események is inkább a gyerekekre, családokra koncentrálnak. Lesz viszont tüntetés a sajtószabadságért, immár harmadszorra. Hova érdemes menni a nemzeti ünnepen?

163 éve Európa királyságainak sorát rengette meg forradalom néhány hónapon belül. Hasonló forradalmi láz söpört végig az idén Észak-Afrikában és a Közel-Keleten. A két forradalmi hullám terjedését hasonlítjuk most össze.

Az Index információi szerint Horváth Aladár roma polgárjogi aktivista szeretett volna felszólalni a délutáni, médiatörvény ellen szervezett budapesti tüntetésen. Horváth a Magyar Gárdához hasonló polgárőr szervezet gyöngyöspatai felvonulása miatt szeretett volna szót kérni. Ezt a szervezők elutasították. A szervezők már korábbi tüntetésekkor is jelezték, hogy nem kérnek pártpolitikusok megjelenéséből illetve külsős ötletekből.

Most azért nem akarták Horváth beszédét, mert a két témát nem akarták a szervezők összekeverni. Ráadásul akinek volt valaha politikai megbizatása, azt elvből nem engedik színpadra, és Horváthnak volt egy korábbi ciklusban politikai megbizatása már.

Hatvanhárom éve vehetik át az arra érdemesnek tartottak a Kossuth-díjat. Kezdetben száznál is több díjazott volt, majd csak háromévenként ítélték meg. A rendszerváltáskor felmerült a díj megszüntetése, de végül megmaradt, és az Állami-díj helyébe lépett a Széchenyi-díj. Habár Kerényi Imre rendező már az első Orbán-kormány idején kapott Kossuth-díjat, az igazán botrányos díjátadók csak Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége alatt jöttek divatba.

Március 15. volt régen is az az ünnep, ami a magyar emberek szívét megérintette, mondta Schmitt Pál köztársasági elnök kedden, a Duna Televízió Reggel a Dunán című ünnepi műsorában. Az államfő már kiskorában megtanulta, hogy az ünnepnek meg kell adni a méltóságot. Közölte: a mai március 15. annyiban más az elmúlt évek megemlékezéseitől, hogy eltűnnek a kordonok a Kossuth térről. A kordon mindent szimbolizál, csak az összetartozást, a szabadságot és az ünnepet nem, kordont az húz, akinek félnivalója van, vagy el akarja magát határolni valamitől. Schmitt Pál úgy fogalmazott: a hazafiság olyan érzés, amelyre minden nemzetnek szüksége van. A köztársasági elnök kiemelte: áprilisra lesz kész az új alkotmány, mint 1848-ban az áprilisi törvények, melyek részei a történelmi alkotmányunknak.

Nagyon kellemes az idő. 15 fok van Budapesten.

Elkezdődött a műsor a Nemzeti Múzeumnál. Trombitaszóra történelmi zászlókat vivő katonák lépdelnek a lépcső tetején.

Éneklik. Zenei kíséret nélkül. Utána üdvrivalgás.

Petőfi Sándor: Isten csodája.

A fellépők attilában járják. Az előtérben lovas huszárok köröznek.

Szavalat, majd a Nemzeti dal rockfeldolgozása.

Fekete öltönyt, lila nyakkendőt visel. "Legyen béke, szabadság és egyetertés", mondta egyből. Így kezdődik a Nenyi is.

Összejöhetnénk máshol is, emlékeztet a miniszterelnök. De a történelmi mágnes vonzásának engedelmeskedve ide jövünk. (Mármint a Nemzeti Múzeum elé – a szerk.) Itt tettünk esküt egymásnak, hogy "rabok tovább nem leszünk". Taps.

Ma is hűek vagyunk az eskühöz. Ki fogunk állni egymásért, minden magyar minden magyarért és Magyarországért, erről szól a nemzet esküje. Taps.

A 48-as magyarok alapjaiban megújították Magyarországot, soha többé nem süllyedt vissza a feudalizmusba az ország. A régi világ dohos törvényeit kidobták, és új rendet alkottak. "Eltöröltük a cenzúrát". Azóta is így történik mindig, 1956-ban, 1990-ben és 2010-ben is így történt Nagy taps.

A miniszterelnök kifejti az 1848 és 2010 közti párhuzamot: a sanyargatásra és az elnyomásra a magyarok összeszedik magukat, és bekövetkezik Magyarország teljes megújulása. Eddig az 1848-as megújulás volt a legsikeresebb.

A történelem alapos tanítómester. A 80-as években Orbánék hittek ebben, hogy lehet megújulás, partot érés. De nem sikerült elszakadni a múlttól, a diktatúra 40 évétől. Nem voltak közös válaszok az egyszerű kérdésekre sem, például hogy kik vagyunk mi, mi tesz minket nemzetté? Ezért maradt minden félbe, tűnt minden átmenetinek. Szégyenszemre ezért csak nekünk nem lett a régióban új alkotmányunk.

A bolyongás évei következtek a rendszerváltás után. A csalódottság a magyar élet alapélménye lett. A tavalyi év megmutatta, hogy rossz helyen kutattunk, az igazi szabad Magyarország nem az ideológiák, nem az elméletek vitájában van. Magyarország bennünk él, nem kívül, hanem belül kell keresnünk. Így találtunk egymásra a tavalyi választáson. Taps.

Visszanyerjük ilyen összefogáskor (mint amilyen a tavalyi választás volt)  a tartásunkat. Kiálltunk az országért, amikor elbúcsúztunk a valutaalaptól, amikor árvízzel, vörösiszappal kellett küzdeni, amikor a tőzsdecápák kezéből a nyugdíjrendszert visszavettük, amikor az EU-ban alantas és hazug támadások érték hazánkat, amit itthonról szerveztek. Taps.

Minden nemzetnél többet harcoltunk, áldoztunk a szabadságért és függetlenségért. Nem tűrtük, hogy Bécsből, Moszkvából diktáljanak,. Most sem hagyjuk, hogy Brüsszelből vagy máshonnan diktáljanak. Üdvrivalgás,  hosszú taps.

56-ban a szocializmus nevében tiporták el a forradalmat. A nemzeti szocializmus és a kommunizmus feltalálói között egy magyar sem volt, hát meg kell adni a magyaroknak a kijáró tiszteletet, kioktatást nem tűrünk. Taps.