István, Vajk
17 °C
22 °C

Csak cigányok támadnak rasszista okokból?

2011.03.17. 10:30
Sajóbábony, Miskolc, Tavaszmező utca – három ügy az utóbbi hónapokból, amelyekben cigányokat ítéltek el, illetve vádoltak meg közösség tagja elleni erőszak miatt, egy olyan törvény alapján, amely alapvetően éppen a kisebbségeket védené. A statisztikák szerint Magyarországon szinte nincs is rasszista erőszak. Az ilyen jellegű ügyek megítélése valóban nagyon bonyolult, de az szinte biztos, hogy a mostani gyakorlat nem a valós viszonyokat tükrözi. Mi ér többet, egy cigányellenes tetoválás, vagy egy meghaltok, büdös magyarok felkiáltás?

2009 márciusában, nem sokkal a tatárszentgyörgyi gyilkosságok után Miskolcon cigányok egy csoportja megtámadott egy autót, amely a házaik közelében cirkált éjszaka. Az autóban százezer forintos kár keletkezett, a benne ülők könnyebb hámsérüléseket szenvedtek. 2009 novemberben Sajóbábonyban szintén cigányok egy csoportja támadt a városba érkező gárdisták autójára, miután előző nap már összetűztek egy Jobbik-gyűlés részvevőivel. Az autóban komoly károk keletkeztek, súlyos személyi sérülés itt sem történt. 2009 szeptemberben a józsefvárosi Tavaszmező utcában egy főleg cigányokból álló társaság megtámadott egy diákot. Többen megütötték, kergették, fenyegették.

A három ügyet összeköti, hogy mindegyik esetben közösség tagja elleni erőszak volt a vád, vagyis az, hogy a támadások motivációja a magyarok gyűlölete. Miskolcon a bizonyíték egy bot volt, amelyet a támadás közelében találtak, és amelyre rá volt írva, halál a magyarokra. Sajóbábonyon a szemtanúk és a sértettek szerint a támadók azt kiabálták, megdöglötök, büdös magyarok. A Tavaszmező utcában szintén magyarsága miatt gyalázták a fiút, azt mondták neki, hogy mersz bejönni a mi utcánkba? A miskolci és a Tavaszmező utcai ügyben már ítélet is született: előbbi esetében tizenegy ember kapott összesen 41 év börtönbüntetést első fokon, utóbbinál hétnek összesen 29 év jutott. A sajóbábonyi ügy még nem jutott el az ítéletig.

A miskolci esetben kimondta a bíró, hogy a támadás a magyar nemzet ellen irányult, a Tavaszmező utcai perben pedig az ügyész mondta azt, amit az ítélet is tükröz: vannak szavak, amiket nem lehet kimondani. Mindez azt jelenti, hogy az utóbbi hónapok nagy publicitást kapott ügyeiben a kisebbség tagjaival szemben használtak fel egy olyan törvényt, ami eredendően éppen őket védené. (További csavar a történetben, hogy mindkét esetben volt a vádlottak között olyan is, aki nem vallja romának magát. A törvény szerint ez nem kizáró ok. Az, hogy valaki egy adott közösséghez tartozik, nem zárja ki, hogy azért kövessen el erőszakot valaki ellen, mert az illető is annak a közösségnek a tagja.) Annak, aki követte ezeket a híreket, lassan úgy tűnhet, Magyarországon csakis cigányok követnek el rasszista bűncselekményeket.

Mi ez a törvény?

 A Büntető Törvénykönyv 174/B paragrafusa 1996 júniusában lépett hatályba, és eredetileg a valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoporthoz tartozó személyek elleni erőszakot büntette. Az ilyen jellegű bűncselekmények különösen veszélyesek a társadalomra, ezt pedig az állam is elismeri azzal, hogy kiemelten kezeli ezeket. 2009 februárjában módosították a törvényt, ennek eredménye, hogy most már nem csak az említett csoportok, hanem a "lakosság egyes csoportjai" elleni erőszakot szankcionálja. Vagyis ebbe szinte bármilyen csoport belefér. A közösség tagja elleni erőszakért járó büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés, minősített esetben, ha például fegyverrel vagy csoportosan történik az erőszak, a büntetési tétel kettőtől nyolc évig terjed.

Regisztrált bűncselekmények száma, Btk 174/B §
2005 7
2006 8
2007 9
2008 12
Forrás: Egységes Nyomozóhatósági és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika (ENYÜBS)

Ha a bűnügyi adatokat vesszük alapul, úgy látszik, Magyarország idilli hely, ahol csak elvétve történnek rasszista bűncselekmények. A tízmillió lakosra jutó évi néhány eset messze van attól, amire egy társadalmi feszültségektől sújtott országban számítanánk. Ezek a statisztikák azonban aligha tükrözik a valós helyzetet. Példának néhány eset az elmúlt évekből, amelyek vagy nem szerepelnek ebben az adatsorban, vagy csak nehezen kerültek be oda, látszólagos egyértelműségük ellenére.

  • 2008 januárban Szigetváron egy ötfős csoport rátámadt egy cigány asszonyra és a lányára. A rendőrség ebben az ügyben garázdaság miatt kezdett vizsgálódni, és csak azután gyanúsították a fiatalokat rasszista erőszakkal, miután ők maguk mesélték büszkén, hogy cigányokat akartak verni. Miután azonban beszéltek ügyvédeikkel, visszavonták a vallomást. Bár egyiküknek még egy cigányellenes vers is volt a hátára tetoválva, első fokon azt mondták ki, nem bizonyítható a rasszista indíték, így testi sértésről és garázdaságról szólt az ítélet. Az ügyész fellebbezett, másodfokon már közösség tagja elleni erőszakért ítélték el őket, súlyosbítva a bütetéseket. (A legsúlyosabb büntetés így is 2 év hat hónap volt, míg a miskolci és a Tavaszmező utcai ítéletekben öt és hat évek is előfordultak.)
  • A 2009-es Meleg Méltóság Menete után, amikor megvertek egy nőt, aki a rendezvény pólóját viselte, a rendőrség garázdaság és testi sértés miatt indított nyomozást, csak később, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) felhívása után minősítették át az esetet közösség tagja elleni erőszakra.
  • Nem merült fel a rasszista indíték vizsgálata egy 2009-es bocföldei Molotov-koktélos támadás során egy roma család háza ellen, sőt: a rendőrség itt egyszerű rongálás miatt indított nyomozást.
  • A 2008-as  Meleg Méltóság Menete megtámadói ügyében a nyomozást felfüggesztették, mert "nem volt megállapítható az elkövető személye".

Az Amnesty International emberi jogi szervezet tavaly novemberben átfogó jelentést publikált a cigányok ellen erőszakos támadásokról, melyeknél szerintük a magyar rendőrség sok esetben nem figyel a rasszista indítékokra. A tanulmány szerint Magyarországon sokkal kevesebb rasszista bűncselekményt regisztrálnak, mint amennyi valójában történik. Részben azért, mert nem veszik figyelembe az ilyen motivációt, részben pedig azért, mert az áldozatok ritkábban tesznek feljelentést.

Jogerős ítéletek Btk. 174/B. § miatt (ügyek száma)
2005 7
2006 1
2007 5
2008 5
2009 6
Forrás: a Vádképviseleti Információs Rendszer (VIR) adatállománya

Az 2005 és 2009 között indult perekben az ítéletek nagyjából negyven százaléka zárult letöltendő börtönbüntetéssel, ezzel szemben a Tavaszmező utcai ügyben mindenki, illetve a miskolci ügyben is majdnem mindenki azonnal letöltendő büntetést kapott. Igaz, az ítéleteket más tényezők (büntetett előélet, próbaidő megsértése) is befolyásolják, és olyan kis számú esetről beszélünk, hogy tendenciákat megállapítani nehezen lehet ezek alapján.

Ami a leginkább nehezíti az ilyen jellegű ügyek megítélését, az a pontos definíció hiánya. Azt kell bizonyítani, hogy a bűncselekmény motivációja rasszista szándék volt, ezek a helyzetek azonban a legritkábban feketék és fehérek. A miskolci és Tavaszmező utcai esetekben például kétségtelenül voltak magyargyalázó megnyilvánulások, de ez éppen annyira lehet egy garázdaságot kísérő hangoskodás, mint tényleges rasszizmus (ahogy a szigetvári ügyben első fokon inkább ebbe az irányba hajlott a bíróság).

Összesen 29 év börtönbüntetésre (illetve ebből az egyik fiatalkorú elítéltet 2 és fél év javítóintézetre) ítélte a Pesti Központi Kerületi Bíróság azt az öt férfit és két nőt, akik megtámadtak egy diákot a józsefvárosi Tavaszmező utcában.
Összesen 29 év börtönbüntetésre (illetve ebből az egyik fiatalkorú elítéltet 2 és fél év javítóintézetre) ítélte a Pesti Központi Kerületi Bíróság azt az öt férfit és két nőt, akik megtámadtak egy diákot a józsefvárosi Tavaszmező utcában.

A jogvédő szervezetek természetesen rárepültek a témára. A TASZ a Legfőbb Ügyészhez fordult azzal a kérdéssel, van-e protokollja a hatóságoknak a közösség elleni erőszakos ügyek kezelésére. Az Amnesty International a parlement emberi jogi bizottságában tárgyalt múlt héten egy ilyen protokoll szükségességéről. Amíg ugyanis nincs pontosabban meghatározva, mi számít közösség tagja elleni erőszaknak, könnyen fennmaradhat a mostani helyzet, amely egészen aránytalanul tükrözi a tényleges eseteket.

A Magyar Helsinki Bizottság a közösség tagja elleni erőszak miatt hozott ítéleteket kezdte átnézni egyenként. Hivatalosan ugyanis az elkövetők és az áldozatok etnikai hovatartozásáról sem lehet statisztikát vezetni, az ítéletek vizsgálatából azonban kirajzolódhat egy kép.

Abban a jogvédő szervezetek képviselői egyetértenek, hogy a gyűlöletbűncselekményekkel szembeni törvények a világban jellemzően az olyan csoportok tagjait védik, amelyeket tényleges megkülönböztetés ér. Az pedig, hogy a többségi társadalmat megvédje, általában nem az ilyen jellegű törvények feladata.