Eleget dolgoznak-e a tanárok?

„Napi négy óránál többet nem lehet igazán jól megtartani, ezt tapasztalatból mondom. Erre a négy órára is sokat kell készülni, és az a negyvenöt perc nagyon intenzív jelenlétet kíván, ami idegileg és szellemileg is megterhelő, ha komolyan veszed a munkád, ha figyelsz a gyerekekre és a reakciókra. Persze bármikor meg tudnék tartani öt vagy hat órát is egy nap, de akkor a színvonalért már nem vállalnám a felelősséget” – mondja Gábor, egy fővárosi gimnázium magyar-történelem szakos tanára.

A formálódó új közoktatási törvénynek sok vitatott pontja van, de a pedagógusokat legérzékenyebben a kötelező óraszámok emelése érintené. Egy nemrég napvilágot látott tervezet szerint a Nemzetgazdasági Minisztérium azt szeretné, ha a tanárok heti 22 órás kötelező óraszámát 28-ra emelnék. Kompromisszumos javaslatként terjesztette elő az NGM-mel vitában álló humánminisztérium azt a javaslatot, amely ugyan megtartaná a 22 kötelező órát, de előírná a tanároknak, hogy munkaidejük nyolcvan százalékát – heti 32 órát – az iskolában töltsék el. Az intézményvezető ez alatt az idő alatt pluszfeladatokkal, például helyettesítéssel bízhatná meg a pedagógusokat. A lényeg, hogy ezzel az eddigi fizetett túlórák elvesznének.

Ha komolyan veszed, akkor sok idő

Gábor a másnapi órákra a lyukas óráiban tud készülni, vagy kora délután egészen addig, amíg el nem megy a gyerekért az óvodába. Utána már csak este fél tízkor van ideje újra nekiülni a munkának. „Sokan mondják, hogy már évek óta tanítok, mit kell mindig újra készülni órákra. De ahhoz is munka kell, hogy visszahozzam azt, amit korábban már tanítottam. Újra át kell nézni a tényeket, évszámokat, esetleg a forrásokat is. Az is lehet, hogy valamit három évvel ezelőtt tanítottam, de most változtatni akarok rajta, mert más az osztály, mások a gyerekek. Lehet, hogy egy kötelező olvasmányról beszélünk majd, amit régen olvastam, és újra bele kell néznem, még ha a lényegre emlékszem is.” Gábor életéből a dolgozatjavítás is nagyon sok időt vesz el: „Én komolyan veszem, és akkor ez sok időbe telik.”

Gábor vezető tanár a gimnáziumban, így neki óraszámkedvezménye van: míg a többieknek heti 22 órát kell adni, neki csak 17-et. A többi időben sok munka van a pedagógusjelöltekkel is. „Lehet, hogy valaki este kilenckor elküldi e-mailen a másnapi óravázlatát, amire én részletesen válaszolok, módosításokat javaslok. Ilyenkor persze otthon ülök, de ez is munka, sok idő megy el vele, és erre is nagyon kell koncentrálni.”

A tanárképzésnél kellene kezdeni

Zsuzsa egy budapesti szakközépiskolában tanít magyart és tanulásmódszertant. Neki 22 kötelező órája van, ebbe a magyar órák és a korrepetálások, felzárkóztatások, a tanulásmódszertani foglalkozások is beletartoznak. A szakközépiskolába sok diszgráfiás és diszlexiás gyerek jár, így velük pluszban is kell foglalkozni. „Nem nagyon szeretem hazavinni a munkát, igyekszem napközben felkészülni a következő napra. Ha dolgozatjavítás van, arra gyakran az egész délután és este is rámegy, és van, hogy hétvégén is ezzel foglalkozom.”

Zsuzsának sokszor kell helyettesítenie kollégáit. A következő félévben az egyik tanárnő gyesre megy, így az ő óráit a többi magyar szakosnak kell elosztania egymás között. Emiatt heti 26-27 órájuk is lesz. Szerencsére az iskola a túlórákat kifizeti, de Zsuzsa ezeket a plusz órákat nem nagyon érzi meg, amikor megkapja a fizetését. „Abból semmi jó nem lesz, ha azt akarják, hogy több időt töltsünk az iskolában. Ha többet kell helyettesítenünk, arra úgysem lehet megfelelően felkészülni. Ezzel biztosan nem fogják emelni az oktatás színvonalát. Azt a tanárképzésnél kellene elkezdeni” – mondja Zsuzsa.

Számíthat jutalomra

István egy szentendrei általános iskolában tanít magyart. Neki is 22 kötelező órája van mint a legtöbb pedagógusnak, ezenkívül minden héten két órában a tanulószobán van a gyerekekkel. Ez túlórának számít, amit ki is fizetnek neki. Tart egy színjátszó szakkört is hetente egyszer. Amikor műsorra készülnek és próbálni kell, akkor sokkal több ideje megy el ezzel mint máskor. Ezért nem kap külön pénzt, legfeljebb év végén jutalmat osztanak neki a pluszmunkájáért. Legutóbb harmincezer forintot kapott.

István korábban gimnáziumban tanított, így amikor általános iskolában kapott munkát, sokkal többet kellett az elején készülnie. Az órákra készülést ő általában meg tudja oldani úgy, hogy a lyukas órákban vagy délután állítja össze a következő napi anyagot. Az órarendje szerencsésen úgy alakult, hogy pénteken csak egy órája van. Ilyenkor van azonban egyéb feladata. Gyakran kell helyettesíteni a hiányzó tanárokat. István a hó végén általában 120 ezer forintot kap. Attól tart, hogy ha a kötelező óraszámokat megemelik, ekkor leépítések jönnek, és ilyenkor őt mint szerződésest küldik majd először el.

Mindenki azt gondolja, hogy a tanárnak egy héten csak 22 órát kell dolgoznia, holott a tanárok munkaideje ugyanannyi mint a többi munkavállalónak, heti  negyven óra, hangsúlyozza Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke. A tanároknak az órák melletti kötelező feladatok, például a napi adminisztráció mellett készülniük kell az órákra, dolgozatokat javítanak, nevelőtestületi üléseken vesznek részt, továbbképzéseik vannak, fogadóórákat tartanak. Emellett vannak tanulmányi kirándulások, kulturális programok, amelyekre a gyermekeket kísérik. Mindezen felül vannak olyan kötelező elfoglaltságaik mint a tanítási időn kívül tartott korrepetálások, szakkörök, tehetséggondozás. Ezeket nem mindig számítják bele a kötelező óraszámba. Ez az iskolákat fenntartó önkormányzatok teherbíró képességén múlik.

Heti 51 óra munka

Csak a kötelező órák számát nézve a magyarországi tanárok terhelése alacsonyabb az OECD-országok pedagógusaihoz képest. Míg az USA-ban vagy Mexikóban évente több mint ezer órát tart átlagosan egy tanár az alsó tagozaton, Dániában például 648-at, Magyarországon pedig 611-et. Ennél kevesebb a kötelező óraszám Ausztriában, Finnországban Görögországban, Olaszországban és Dél-Koreában. A magyar tanárok nettó óraszáma a többi oktatási szinten (alsó középfok, felsőközépfok) is alacsonyabb a többi országénál.

A Tárki-Tudok 2010-es kutatása szerint azonban a magyar pedagógusok heti átlagos munkaterhelése összesen 51 óra. Ez két külföldi mérés alapján is hasonló a nemzetközi adatokhoz. A nemzetközi trendeknek megfelelően, a magyar pedagógusok a teljes munkaterhelésük több mint harmadát, átlagosan 18,5 órát töltenek osztálytermi tanítással, 1,9 órát korrepetálással, szakkörrel, egyéb nem osztálytermi tanítással. A munkaterhelés egynegyede megy felkészülésre és értékelésre, másik egynegyede pedig pedagógiai jellegű adminisztrációra és 15 százalék a szakmai fejlesztésre.

A tanárok terheltségében ugyanakkor jelentős egyenlőtlenségek figyelhetők meg: 30 százalékuk túlterhelt, tíz százalékuk pedig alul terhelt az állami elõíráshoz képest, állapította meg a felmérés. A kutatás szerint a túlterheltség-érzésben szerepet játszik, hogy a többletteljesítményt nem honorálják megfelelően, de az is, hogy a tanároknak nincsenek olyan segítőik, akik átvennék tőlük a szaktudásukat meghaladó vagy éppen nem feltétlenül magas szintű szaktudást igénylő feladatokat (adminisztráció, technikai ügyek, hátrányos helyzetű gyermekek szociális és mentális problémáinak kezelése). A túlterheltség érzésében szerepet játszik az is, hogy Magyarországon a tanév rövidebb, mint sok másik országban, így ugyanazt a feladatot rövidebb idő alatt kell elvégezni a pedagógusoknak.

Elbocsátásoktól tartanak

A kötelező óraszámok megemelésének súlyos következményei lehetnek a pedagógusokra nézve. Ha az NGM javaslata szerint 22-ről 28-ra növelnék a kötelező keretet, az egyfelől azt jelentené, hogy  az eddigi túlórákat nem kellene kifizetni, figyelmeztet Galló Istvánné. Sokkal súlyosabb hatása lenne azonban ennek az, hogy a megemelt óraszámok miatt kevesebb pedagógusnak kellene ellátni ugyanazt a munkát, azaz elbocsátások lennének. Amit eddig öt ember látott el, ahhoz ezután elég lenne négy ember - persze a szakpárosítások és a helyi sajátosságok alapján ez nem mindenhol lenne így.  Az óraszámemelés következményeiről egyelőre nem készültek hatásvizsgálatok, de ez a PSZ szerint kb. 30-40 ezer pedagógus álláshelyét érintheti.

Galló Istvánné szerint a tanárok többsége azt sem látja át, mit jelentene, ha állami alkalmazottakká válnának és bérüket is közvetlenül az állam folyósítaná. Az oktatási államtitkárság az iskoláknak nemrég elküldött kérdőíven erről is kérdezte az iskolaigazgatók véleményét. „Erről persze sokan azt gondolják, hogy így majd garantáltan megérkezik a fizetés, csak azzal nincsenek tisztában, hogy ebben az esetben ki lesz a kinevező, ki mondhat fel nekik. A központi bérgazdálkodás központi létszámgazdálkodás is együtt jár. Akkor nem a helyi sajátosságokat fogják nézni, hanem statisztikai alapon mondják azt, hogy itt és itt csak ennyi pedagógusra van szükség.”

Nem lenne jobb megoldás az sem, ha a tanároknak csak azt írnák elő. hogy több időt töltsenek az iskolában. A tanári szobák többségét nézve erre nincsenek is meg a megfelelő körülmények, kicsik az asztalok, zsúfoltak a helyiségek. A Pedagógusok Szakszervezete a pedagógia oktató nevelő munka színvonalának emelkedését támogatja, de a radikális óraszámemeléssel a minőség romlani fog, mondta Galló Istvánné.

A tanárok óraszámának emeléséről a cikk elején idézett Gábor így gondolkodik: „Biztosan azért akarják ezt, hogy ez a lépés találkozzon az emberek igazságérzetével. Mások is sokat dolgoznak, a tanároknak se legyen jobb. Ez azért kicsit olyan, mintha egy színésznek elő akarnák írni, hogy ne csak próbáljon és este héttől tízig legyen a színpadon, hanem rendesen nyolc órát töltsön bent a színházban, mint a többi ember a munkahelyén.”