Az utolsó előtti roham

Hétfőn elsőként, de csak 12. napirendi pontként, azaz körülbelül este nyolc-kilenc fele az esztergomi önkormányzati intézmények átvételéről dönthetnek.

A kormány a csődben lévő esztergomi önkormányzatot a szintén az összeomlás szélén álló megyei önkormányzatok mintájára készül megmenteni, intézményei államosításával. Az indoklás szerint a cél a város polgárait kiszolgáló közszolgáltatások színvonalának emelése és az intézmények költséghatékonyabb fenntartása, de ez tulajdonképpen mindegy is.

A lényeg, hogy a törvény elfogadásával önkormányzatiból központi állami tulajdonba kerülnek az esztergomi oktatási, kulturális és egészségügyi intézmények: a Dobó Katalin Gimnázium, a Balassa Bálint Múzeum, a Glatz Gyula Szociális Központ, a Balassa Bálint Gazdasági Szakközépiskola és Szakiskola, a Körösy László Középiskolai Kollégiuk, a Szent Imre Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola, a Vaszary Kolos Kórház és a Montágh Imre EGYMI, Óvoda, Általános Iskola és Speciális Szakiskola.

Az országgyűlés „a magyar történelem legnemesebb hagyományaira építve” fogadja el „a magyarsággal e hazában évszázadok óta együtt élő nemzetiségek sajátos kultúrájának megőrzése” érdekében a nemzetiségekről szóló törvényt. A törvény kissé túldíszített preambulumából még megtudhatjuk, hogy a nemzetiségeknek sajátos jogai vannak, amelyek azonban sajátos jellegüktől függetlenül is alapvető szabadságjogok. Ilyen például az, hogy ápolhatják kultúrájukat és használhatják anyanyelvüket.

A törvény nemzetiségként a Magyarországon legalább egy évszázada honos csoportokat tekinti, amelyek számszerű kisebbségben vannak, és amelyeknek saját nyelve, kultúrája és hagyományai eltérnek a magyarságétól. A törvény szerint ilyen a bolgár, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a roma, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán. E tekintetben tehát semmi sem változott.

A jövőben a nemzetiségek azokon a településeken, ahol számarányuk eléri a húsz százalékot, kérhetik, hogy a határozatokat és az önkormányzat jegyzőkönyveit anyanyelvükön is közzé tegyék, a nemzetiségi képviselő pedig saját anyanyelvén is felszólalhat az önkormányzati testületben. Kérésre az önkormányzatnak biztosítania kell azt is, hogy a helyi köztisztviselői és közalkalmazotti állásokat a nemzetiség nyelvét is ismerő személyek töltsék be.

A nemzetiségi önkormányzatok rendszerében változás, hogy a törvény szerint az országos önkormányzatokat is közvetlen választással választják meg az eddigi elektori rendszerrel szemben.

Az önkormányzati törvény leglényegibb része az önkormányzati rendszer részleges kiürítése. Négy nagy feladatcsoport kezelése kerül át az önkormányzatoktól az államhoz, a jövőben az óvodai oktatás kivételével az oktatás, az alapellátás kivételével az egészségügy, illetve az államigazgatási, a hatósági és a katasztrófavédelmi feladatok teljes egészében az államhoz tartoznak majd.

Átszervezik az önkormányzati hivatalokat, a kétezer fősnél kisebb településeken kötelezően közös hivatalokat kell létrehozni. Az eredeti tervekben ez a határ még háromezer fő volt.

Az új törvényben szigorodnak az összeférhetetlenségi szabályok, polgármester nem lehet országgyűlési képviselő. Bevezetik a méltatlanság fogalmát is, ami Tállai államtitkár magyarázata szerint a polgármester megválasztása után felmerülő problémák – például, ha törvénybe ütközőt tesz, vagy kényszergyógykezelésre ítélik – esetén rendezi a lemondatásának szabályait.

Nagy kérdése volt az önkormányzatnak a fővárosi önkormányzati rendszer átszervezése. A Fidesz parlamenti frakciójának néhány tagja egyenesen beszántotta volna a fővárosi önkormányzatot, egy szintre hozva a gyakorlatilag funkció nélkül maradt megyei önkormányzatokkal, míg a kerületi önkormányzatokat önálló települési önkormányzatként ismerte volna el.

Ez végül nem valósult meg, de Tarlós István főpolgármester központosító törekvései is sikertelenek voltak. A gyakorlatban a fővárosban a jövőben is megmarad az eddig is sok problémát okozó megosztottság, a kétszintű önkormányzati rendszer, amelyben a törvény szerint a fővárosi és a kerületi önkormányzatok egyenrangúak.

Összességében azt mondhatjuk, egeret szültek a hegyek. Miközben nagy tervek születtek a fővárosi önkormányzati rendszer átalakítására, végül tulajdonképpen minden maradt a régiben. Nem sikerült egységesíteni a parkolást, az egészségügyet és az oktatást sem.

Az új önkormányzati törvényben is megmaradnak a megyei önkormányzatok, bár ezek feladatai már-már névlegessé váltak. Intézményeiket már egy másik törvénnyel központi tulajdonba vették, így csak a területfejlesztési, vidékfejlesztési, területrendezési feladatok maradtak náluk.

A villamosenergia-törvényt Koszorús László fideszes képviselő indítványára módosítják, további teret adva a száz százalékos állami tulajdonban lévő Magyar Villamos Műveknek (MVM). A cég áramtermelő, rendszerirányító és nagykereskedő szerepét a kormány korábban már bővítette a gázkereskedői feladatokkal, most pedig a távközlési vonalra erősítenének rá: részt vesz a kormányzat elektronikus távközlési gerinchálózatának kiváltásában és üzemeltetésében. A hálózatot az MVM jövőben létrehozandó távközlési leányvállalata birtokolná.

A törvénymódosítás egy másik fontos ügyben is új szabályokat hoz, bizonyos intézményeket akkor sem lehetne kikapcsolni a távhő- földgáz- és áramellátásból, ha azok nem fizetnek. A rendelkezés Lázár János fideszes frakcióvezető módosítójának egy felpuhított változata, az ötlet szakmai és minisztériumi körökben is kemény kritikát kapott. A védettség az állami vagy önkormányzati feladatot ellátó szociális, egészségügyi és közoktatási intézményekre és kizárólag az október 15 . és április 15 . közötti időszakra vonatkozik.

Meglepő őszinteséggel vall a benyújtott törvénytervezet céljairól általános indoklásában az előterjesztő Hende Csaba honvédelmi miniszter. Ebből ugyanis kiderül, hogy a most módosítandó törvény helyett jövőre egy teljesen új jogállási törvényt készítenek majd, de az alaptörvény előírásai miatt addig is kezdeni kell valamit a már meglévővel.

Ha pedig kezdeni kell valamit, akkor belefoglalják, hogy a katonák nem folytathatnak politikai tevékenységet, ami megfontolandó szempont lehet a kormányzatnak, ha már az egyik legaktívabb ellenzéki mozgalom egyik vezetője a katonaszakszervezet volt elnöke, Kónya Péter, aki a törvényi változások miatt döntött úgy, hogy leszerel a hadseregtől.

További fontos szempont volt, hogy a törvényből töröljék a Magyar Köztársaság kifejezést, ha már az új alkotmány szerint az országot Magyarországnak hívják.

A törvényben átvezetik azokat a módosításokat is, amelyekre a katonai titkosszolgálatok összevonása miatt van szükség. A javaslat a fentieken túl a szolgálati jog körében jogalkalmazói tapasztalatokra figyelemmel indokolt kisebb, de szerteágazó személyügyi, pénzügyi tárgyú, valamint a fegyelmi, és a kártérítési felelősséggel kapcsolatos módosításokat is tartalmaz.

Pintér Sándor kezdeményezésére törvényi szinten szabályozzák a fegyveres szervek hivatásos dolgozóinak életpályamodelljét. Az indoklás szerint az új szabályozás „kiszámítható és vonzó, a szervezethez tartozást ösztönző életutat kínál”, egyben kiküszöböli a szolgálati nyugdíj rendszerének „átalakításából” (értsd, eltörléséből) fakadó „negatív hatásokat”.

Lényegi pontja az új törvénynek, hogy életszerűbbé teszi a kifogástalan életvitel követelményét. A tavalyi törvénymódosítással megalkotott követelmények alapján minden rendőrt ki kell rúgni az állásából, ha a bíróság bármilyen ügyben megállapítja büntetőjogi felelősségét. Pintér mostanra belátta, hogy „a súlyos szankció alkalmazása nem minden esetben áll arányban az elkövetett jogszabálysértés súlyával”. A törvényjavaslat ezért több, kisebb bűncselekmény esetén lehetőséget ad a miniszternek a mérlegelésre.

A törvény jelentősen szűkíti a rendvédelmi szakszervezetek jogait, például a fegyveres szervek a jövőben megtagadhatják a tájékoztatásukat az olyan ügyekben, amelyek megítélésük szerint „olyan tény, információ, megoldás vagy adat nyilvánosságra kerülésével járhat, amely a rendvédelmi érdekeket vagy a fegyveres szerv jogos érdekeit, illetve működését veszélyeztetné”. Ez napjaink rendőrségi gyakorlatában bármilyen adatra és információra kiterjeszthető, elég csak olvasni a rendőrségi közleményeket, amelyek rendre a nyomozás érdekeire hivatkozva tagadnak meg bármiféle információt a közvéleménytől.

De a törvény ennél is tovább megy, megtiltja a szakszervezetiseknek, hogy bármi olyan adatot vagy információt nyilvánosságra hozzanak, amelyek a fent felsorolt érdekeket sérthetik.

Hiába fektette le modern közszolgálatunk alapjait az 1992-ben megszületett eredeti törvény, mostanra a gyakori, sokszor egymással ellentétes módosítások következtében „jelentősen meggyengült a közszolgálati rendszer belső koherenciája”, indokolta törvényjavaslatát az előterjesztő Navracsics Tibor közigazgatási miniszter. A „Jó Állam” megteremtésének élharcosa a közszolgákról szóló törvénnyel is azt akarja elérni, hogy a közszolgálat „ne terhet jelentsen az állampolgároknak, hanem érdemi segítséget”.

Ennek érdekében a jövőben a közszolgálati tisztviselő és az állam nem egyenrangú félként szerződnek egymással munkavégzésre, hanem az alárendelt közszolgát az állam kinevezi és megbízza munkaköre vagy tisztsége ellátására.

Az új szabályozás célja továbbá az életpályamodell kidolgozása, valamint az indokoltnál nem nagyobb, ámde a változásokhoz gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni képes közszolgálat kialakítása, amit még meg is becsül a társadalom.

A cél elérése érdekében a törvény támaszkodik a Magyary Zoltán Programban megfogalmazottakra, valamint beépíti a szabályozásba a Munka Törvénykönyve vonatkozó passzusait is. A törvény továbbá „figyelmet fordít a közösség erejének és minden ember becsületének alapját képező munkára” is, ami valószínűleg azt jelenti, hogy a közszolgáknak a jövőben dolgozniuk is kell.

A törvény új teljesítményértékelési rendszert vezet be, és az ügykezelők esetében megszünteti az illetménytáblát. Bérezésüket a jövőben a munkáltató saját jogkörében állapíthatja meg a garantált bérminimum és az illetményalap hatszorosa közötti mértékben.

A törvény egyik újítása, hogy Magyar Kormánytisztviselői Kar néven kamarát hoz létre, amelybe kötelező lesz belépnie a kormánytiszviselőknek. A kamara etikai szabályokat hoz és etikai eljárásokat folytathat, valamint érdekképviseleti szervként is működik.

Így például a kamara őrködhet afelett is, hogy a kormánytisztviselők „a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalom fenntartásának szem előtt tartásával” járnak-e el (az idézetet a törvény 9. paragrafusából vettük, a „jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalom” ezentúl jogi fogalom).

A Réthelyi Miklós nemzetierőforrás-miniszter által jegyzett törvényjavaslat szerint a megváltozott munkaképességűek jövő évtől csak rehabilitációs vagy rokkantsági ellátás címén kaphatnak támogatást. Előbbiben - legfeljebb három évig - azok részesülhetnek, akik rehabilitációval visszaterelhetők a munkaerőpiacra, vagy tartós foglalkozási rehabilitációt igényelnek, utóbbit azok kaphatnák, akiknek a rehabilitációja nem javasolható.

A rehabilitációs ellátás összege a minimálbér 30 és 50 százaléka között mozogna, az ellátottaknak pedig kötelezően részt kellene venniük képzési programokban, illetve elfogadni a rehabilitációs hatóság által felajánlott munkalehetőséget. Bevezetnék a rehabilitációs kártyát, amely mentességet adna a munkabért terhelő munkaadói terhek befizetésének teljesítése alól.

A rokkantsági ellátás összege a minimálbér 30 és 150 százaléka között mozoghat. Az ellátás nem zárja ki, hogy a rászorult emellett dolgozzon, de jövedelmének háromhavi átlaga nem haladhatná meg a mindenkori minimálbér 150 százalékát.

Az átalakítás nem érinti azt a 384 ezer embert, akik a nyugdíjkorhatár felett vannak, és azokat sem, akik rokkantsági ellátásban részesülnek I-es és II-es csoportba besorolva, illetve akik a jelenlegi III-as rokkantsági csoportba tartoznak, de öt évvel a nyugdíjkorhatár előtt állnak. Ők is ugyanazt az összeget kapják majd, mint eddig, rokkantsági ellátás néven.

Hatalmas hullámokat kavart a nyilvánosságban és a Fidesz-KDNP koalíción belül is a Hoffmann Rózsa irányításával megírt köznevelési törvényjavaslat, amely még az utolsó pillanatban is változott a sok módosító indítvány hatására.

Míg ma csak ötéves kortól kötelező az óvoda, hosszas viták után eldőlt, hogy az új törvény szerint alapesetben a gyerekeket már hároméves koruktól be kell adni az óvodába. Ez alól azonban felmentést lehet majd kérni a gyerek ötéves koráig. A gyerekek az azt követő évben válnak tankötelessé, amelynek augusztus 31. napjáig betöltik hatodik életévüket. Azok, akik egy szakértői bizottság véleménye alapján még nem érettek az iskola megkezdésére, még egy évet maradhatnak az óvodában (az eredeti javaslat ezeket a fejlesztő osztályokat is az iskolában nyitotta volna meg, de ezt elvetették). A tankötelezettség 16 éves korig tart.

Az általános iskolákban nem lesz kötelező az egésznapos iskola. Ahol ezt a módszert választják, ott egyik gyerek sem kaphat felmentést a délutáni órák alól, de a többi iskolában is kell 16 óráig napközit biztosítani. Egy módosító javaslattal törölték az előterjesztésből, hogy az állami és önkormányzati nevelési-oktatási intézmény nem nyilváníthat ki vallási vagy világnézeti elkötelezettséget.

Ehelyett úgy fogalmaz majd a jogszabály, hogy az ismereteket, a vallási, világnézeti információkat tárgyilagosan, sokoldalúan kell közvetíteni és ezzel nem lehet sérteni a gyermek, a tanuló, a szülő, a pedagógus vallási, világnézeti meggyőződését. Az állami általános iskolában az erkölcstanóra vagy az ehelyett választható hit- és erkölcstanóra a kötelező tanórai foglalkozások része lesz. A gyermekeknek, a pedagógusoknak és a szülőknek joguk lesz az oktatási jogok biztosához fordulni.

Bevezetik a mindennapos testnevelést heti öt órában. A törvényjavaslat szerint csak azokba a középiskolákban lehet majd helyi felvételit tartani (a központi írásbeli felvételi mellett), ahol magas a túljelentkezési arány. Érettségit öt tantárgyból kell majd tenni. Érettségi bizonyítványt csak az kaphat, aki ötven órás közösségi, karitatív munkát végez. Ezt sokféleképpen lehet teljesíteni: egy projekt kidolgozásával, az iskola karbantartásával, idősek vagy mozgássérültek segítésével.

Jelentős változást jelent, hogy az óvoda kivételével az állam veszi át az általános iskolák és középiskolák fenntartását, a nagyobb települések legfeljebb az iskola működtetésére szerződhetnek.

A törvényjavaslat célja a szakképzés szerepének erősítése a társadalmi felzárkózásban, a hátrányos helyzetű fiatalok képzésében. Erősíti az iskola és a vállalkozások közös feladatvállalásán alapuló gyakorlati képzést, általánossá teszi a hároméves szakiskolai szakképzést.

A szakközépiskolában a közismereti képzéssel párhuzamosan az első évfolyamtól kötelezően szakmai elméleti és gyakorlati képzés is folyna, az érettségivel együtt pedig a munkakör betöltésére jogosító szakmai érettségit is lehetne szerezni. A szakiskolai képzés alapvetően három szakképzési évfolyam megszervezését és teljesítését jelenti, amelybe az általános iskola nyolcadik évfolyamának vagy a Köznevelési Hídprogram elvégzésével lehet belépni a javaslat szerint. Az első, állam által elismert szakképesítés megszerzését az állam ingyenesen biztosítja.

A parlament hétfőn szavaz a múlt héten újraszámolt 2012-es költségvetésről is, amely az eredetileg benyújtott javaslatban szereplő 268 helyett 299 forintos euróárfolyammal kalkulál és 1,5 százalék helyett már csak 0,5 százalékos gazdasági növekedést vár. A változás miatt a kormánynak 320 milliárd forintot kell előteremtenie, amit a még magán-nyugdíjpénztári tagok járulékbefizetéseinek állami kasszába irányításával, tartalékokkal, zárolásokkal és a dohánytermékek jövedéki adójának emelésével oldanak meg. A jövő évi költségvetés 2,5 százalékos hiánycéllal számol, és összesen mintegy 1400 milliárdos kiigazítást tartalmaz.