Botka a leglokálpatriótább képviselő

Láng Zsolt

Összeállításunk első szereplője a II. kerületben frissen egyéni képviselőnek választott polgármester, Láng Zsolt, aki eddig is parlamenti képviselő volt, eredetileg listán szerzett mandátumot. Láng, bár csak hétfőtől egyéni képviselő, két felszólalásában is hivatkozott kerületére, elsőként már az új parlament 6. ülésnapján, 2010. május 25-én. A Ház a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről vitatkozott, amikor a képviselő felszólalt.

A vita ekkor a XII. kerületi turulszoborról szólt, ugyanis a törvénymódosítással elvették a döntés jogát az ügyben a fővárostól, ami felháborította az ellenzéket. Láng nem értette, hogy miért nem értenek egyet „azzal az alapelvvel, hogy mondjuk, egy Budapest II. kerületében, ahol 87 ezer adófizető van, ne kelljen várni esetleg fél évet, egy évet, hogy az éppen létező vagy nem létező koalíciós többség a fővárosban jóváhagy-e valamit vagy nem”.

Láng, aki polgármesterként és az önkormányzati bizottság elnökeként igen aktív önkormányzati témákban, ezen kívül egy interpellációban említette még kerületét. Akkor a Gyorskocsi utcai börtön újranyitásáról érdeklődött, amivel kapcsolatban az zavarta, hogy „az idegenforgalmi szempontból is igen frekventált budai belvárosban” éjszakába nyúlóan kiabálnak a rabok és hozzátartozóik, akikkel szemben nem lépnek fel az őrök, és akikkel „érthető módon” nem mernek szembeszállni a környéken lakók. Kontrát belügyi államtitkár járőröket ígért, ami megnyugtatta a polgármestert.

11 felszólalásából 2-ben említette választókerületét

Tóth József

A 2010-es választásokon csupán három választókerület volt, ahol nem fideszest választottak egyéni képviselőnek. Az egyik a budapesti 20-as, angyalföldi választókerület volt, ahol a szocialista polgármester, Tóth József nyert. Tóth a 16. ülésnapon, 2010. június 21-én említette először kerületét egy interpellációban, amiben a panelprogram sorsáról érdeklődött. „Választókerületemben is tapasztaltam, hogy a lakosság egyre jobban igényelte és igényli e program megvalósítását” – mondta, ami tény lehet, hiszen ő a XIII. kerület lakótelepi részeit képviseli. Kérdésére nem kapott megnyugtató választ. A témában a 47. ülésnapon napirend előtti felszólalásban is foglalkozott.

Másodjára a 26. napon beszélt érintőlegesen a kerületéről, igaz, ekkor személyes érintettség miatt szólalt fel Spaller Endre felszólalása után. Spaller volt a tavaszi választáson az ellenfele, akit veresége miatt stílusosan „a Fidesz lúzerjának” nevezett. Spaller az önkormányzati választások közeledtével korrupcióval gyanúsítgatta felszólalásában, amit Tóth elutasított. A vádaskodásnak amúgy nem volt hatása, Tóth az őszi önkormányzati választáson újra diadalmaskodott.

Tóth legközelebb az 50. ülésnapon, 2010. november 22-én hivatkozott Angyalföldre az ápolási díj, illetve a közeli hozzátartozója életvitelszerű ápolását végzők tevékenységének munkaviszonnyá minősítése apropóján, mert kerületében több százan végeznek ilyen tevékenységet. Választ kérdésére Halász János államtitkártól kapott, aki jó szokásához híven a szocialisták nyolc éves tevékenységéről beszélt, illetve arról, hogy Mesterházy Attila szocialista pártelnök pont Tóth kerületében kérte a Bajnai-kormánytól az ápolás munkaviszonnyá nyilvánítását, de a szocialista kormány nem tett semmit, csak halmozta az államadósságot.

Hosszú szünet után legközelebb 2011. július 4-én, egy interpellációs válasz elutasításakor hivatkozott kerületére. A téma az optikai hálózatok kiépítéséhez az önkormányzatoknak nyújtott állami támogatás volt, ahol az államtitkári válaszból kiderült, hogy a kormány 11 milliárd forintot szán a célra, míg Tóth elutasításából megtudhattuk, hogy ez csak Angyalföldön 2,5 milliárd forintba kerülne.

17 felszólalásából 4-ben említette választókerületét

Pokorni Zoltán

A XII. kerület polgármestere is egyből az elején, már a 6. ülésnapon szóba hozta választókerületét. A helyi önkormányzatok és szerveik feladat- és hatásköréről szóló törvény módosításakor fellángolt turulvitában érintettként Pokorni Zoltán is felszólalt, jelezve, hogy polgármesterként ő azt javasolta, legyen hadisír a turulszoborral díszített emlékmű, és legyen egy külön emlékmű a civil áldozatoknak - talán emlékeznek még rá, a XII. kerületi önkormányzat által felállított turulszobor elméletileg a II. világháború civil áldozatainak, így az elhurcolt zsidóknak is emléket állítana, ami problémás, hiszen a turul a fajüldözőknek is jelképe volt a II. világháborúban. Pokorni a vitában azzal érvelt, hogy a talpazatra és a szoborra külön-külön érvényes építési engedélye volt az önkormányzatnak. A szobor elbontását elrendelő fővárosi rendeletet politikai döntésnek minősítette.

Pokorni a kormányprogram vitájában is hivatkozott kerületére és választókerületére. „Még két apróságot mint »vidéki« polgármester, hadd javasoljak a majdani kormánynak” – mondta, amire padtársai be is kiabálták, hogy „hegyvidéki”. Mint mondta, kerületében az elmúlt négy évben az iskolásokat határon túli osztálykirándulásokra vitték. „Ma nem nő úgy fel a Hegyvidéken gyerek, hogy nem megy határon túli magyar területre osztálykirándulni” – mondta, és a program nagybani megvalósítását javasolta.

Bár a kormányprogramnak nem lett része a javaslat, törekvése sikerrel járt, a Nemzeti Összetartozás Napjáról szóló határozatba foglalták a határon túli osztálykirándulásokat. Bár a vitában Pokorni kétszer is felszólalt, meglepetésre egyszer sem hivatkozott saját kerületére példaként.

11 felszólalásából 2-ben említette választókerületét

Kósa Lajos

Debrecen polgármesteréhez képest az eddig felsorolt képviselők kispályások, Kósa Lajos egymaga 75-szőr szólalt fel eddig a parlamentben – igaz, törvényjavaslatból is ő terjesztette be a legtöbbet. Debrecenről viszont felszólalásai elenyésző hányadában beszélt csupán.

Elsőként viszont egyből a 6. ülésnapon, a már sokat emlegetett turulvitában, ahol azzal érvelt a helyi önkormányzatok döntési joga mellett, hogy a vitákat helyben, civilizáltan is lehet rendezni. „Debrecenben is van erre jó példa. Amikor Wass Albertnek emléket állítottunk, akkor észrevettük, hogy a város baloldali érzelmű emberei ezt erősen kifogásolják, ezért azt mondtuk, hogy az önkormányzat ebbe egy árva forintot nem fog tenni. Én magam személyesen a saját pénzemből támogattam, és azt mondtam egyébként a Wass Albert-szobor kapcsán bírálatot megfogalmazóknak, hogy Sarkadi Imre, a városban tanult, egyébként egészen jeles, de kétségtelenül némi szocialista vonalassággal vádolható írónak, drámaírónak ott a helye adott esetben – mint a magyar irodalomban fontos alak –, ha a baloldaliak összerakják a pénzt” – mondta.

Egy nappal később a kormányprogram vitájában pedig egy debreceni beruházással, az „elektromos hajtáslánc alapú autóbuszgyárral” (csak feltételezni merjük, hogy nem a gyár hajtásláncalapú, hanem a termék) példázta, hogy még „egy autóipar is lehet zöld beállítottságú”. A politikusi képzavarok rajongóiként idéznünk kell még azt is, hogy „ha Magyarország nem a hagyományos robbanómotoros autógyártás vonatára szeretne felszállni, hanem például a legkorszerűbb, hajtásláncon alapuló technológiákra akar felszállni, akkor ez a kettő nyugodtan összeegyeztethető”. Megintcsak feltételezni tudjuk, hogy hagyományosan az autókat nem robbanómotoros gyárakban állítják elő.

Kósa legközelebb az 57. ülésnapon, az önkormányzatokról szóló törvény módosításának részletes vitájában hivatkozott Debrecenre. Az ellenzék az aljegyzői létszám emelését kifogásolta, de Kósa példája szerint Debrecenben „egy évben ötszázezer megkeresésünk érkezik, egy évben a hivatal 350 ezer határozatot hoz, ebből 120 ezer az, amit kizárólag a jegyző vagy az aljegyző tud aláírni. Ha a jegyző egész nap aláír, számolják ki, akkor sem jut a végére” – indokolt.

Az 59. ülésnapon a sporttörvény módosításához fűzött felszólalását Kósa azzal indokolta, hogy „Debrecen polgármestereként ezekben a kérdésekben elég sok szituációban voltam már”. Később elhangzott a „hajrá, Debrecen!” csatakiáltás és a „Loki” is. Azóta viszont eltelt vagy száz ülésnap, és Kósa többet nem vette szájára városa nevét, felszólalásaiba csak az ellenzék kiabálta be, hogy „debreceni stadion”.

75 felszólalásából 4-ben említette választókerületét.

Rogán Antal

A Belváros polgármestere még Kósa Lajosnál is gyakoribb felszólaló a parlamentben. Saját választókerületét azonban érthetetlenül hanyagolja. Egyetlen egyszer, a 68. ülésnapon napirend előtti felszólalásban hivatkozott a Belvárosra.

Ekkorra már világossá vált, hogy az egykulcsos adóval a kormányzati kommunikáció ellenére korántsem jár mindenki jól, erre dobta be Rogán a bérkomandó ötletét, ahol a dolgozók feljelenthették volna munkáltatójukat, ha nem garantálja nekik az adóváltozás előtti mértékű fizetést. Felszólalása végén Burány Sándor szocialista képviselő megnyugtatására közölte, hogy a Belvárosban végrehajtják „a szükséges béremeléseket”.

103 felszólalásából 1-ben említette választókerületét.

Botka László

A legnagyobb szocialista irányítású város polgármestere a ritkán felszólaló képviselők közé tartozik, de már első felszólalásában, a 4. ülésnapon hivatkozott városára (amelynek ugyanakkor nem képviselője). Az önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásáról szóló törvény vitájában hozott fel egy szegedi példát a képviselői létszám csökkentése elleni érvként. Szeged éves költségvetése 70 milliárd forint, ebből az akkor még 42 tagú képviselőtestület tiszteletdíja évi 60 millió forint volt, míg a 28 fős új képviselőtestületé 40 millió, tehát valójában a megtakarítás, amire a csökkentést előterjesztő fideszesek hivatkoztak, csupán évi 20 millió forint, a teljes költségvetés 0,03 százaléka.

A 14. ülésnapon elmondott második és harmadik felszólalásának témája a szegedi lézerkutató, illetve az erre adandó állami garanciavállalás kérdése volt.

A 18. ülésnapon is két felszólalásban foglalkozott Szegeddel, a tiszai áradást követő szúnyogirtásra kért állami támogatást.

A 46. ülésnapon elmondott két felszólalásának újra a szegedi lézerkutató volt a témája.

A 98. ülésnapon újra két felszólalásban foglalkozott városával, illetve az M43-as autópálya szegedi elkerülő szakaszának díjmentessé tételével.

12 felszólalásából 9-ben említette városát.

Molnár Oszkár

Két XIII. kerületi szocialista mellett az edelényi polgármester volt képes 2010 tavaszán legyőzni a Fidesz egyéni képviselőjelöltjét. Független képviselőként Molnár korlátozottan szólhat csak fel a parlamentben, nem is beszél gyakran.

Talán ezért is lehet, hogy saját városáról először a 127. ülésnapon, a 2012-es költségvetés vitájában beszélt. Az árvízi károk enyhítése apropóján jegyezte meg, hogy a belügyminisztérium 170 millió forint védekezési költséget nem fizetett ki a Bódva nyári, Edelényt is elöntő áradása után városának.

7 felszólalásából 1-ben említette választókerületét.

Ivády Gábor

Ivád polgármestere az LMP listáján került be a parlamentbe, de kilépett a frakcióból, azóta független képviselő.

Elsőként már a 4. ülésnapon hivatkozott 400 lakosú falucskájára az önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásáról szóló törvény vitájában, a képviselői létszám csökkentését kifogásolta, mondván az az övéhez hasonló kistelepüléseken a működőképesség rovására menne, a megtakarítás pedig elenyésző, havi 23 ezer forint.

A 10. ülésnapon, szintén önkormányzati témában hivatkozott Ivádra, ahol egyrészt „valóban mindenki ismer mindenkit”, másrészt „a legkátyúsabb utca az, ahol én lakom, oda hozzák a falu lakói máshonnét”.

A 14. ülésnapon, a helyi iparűzési adó vitájában kiderült, hogy Ivádon a kocsmáros meg a boltos fizet iparűzési adót, „ebből istenigazából nem fejlődünk".

A 17. ülésnapon az egyenlő bánásmódról szóló törvény vitájában azt állította, hogy egy olyan kis falu esetén, amilyen Ivád is, megoldhatatlan az esélyegyenlőségi program, mert nincs hozzá know-how „vagy nem tudom, hogyan nevezzük meg pontosan”. Ugyanebből a felszólalásból kiderült, hogy Ivádnak „nagyon jó a kapcsolata" a XVI. kerülettel.

A 32. ülésnapon, az Állami Számvevőszék 2009. évi beszámolójának vitájában megköszönte „azt a kimagasló figyelmet, amit erre az Ivád nevezetű, négyszáz fős kistelepülésre is fordítottak", ahol abban az évben négyszer is ellenőriztek.

Független képviselőként először az 54. ülésnapon beszélt Ivádról, aminek a polgármesterségét állítása szerint a parlamenti munka mellett is el tudja látni. A vita tárgya a politikai álláshalmozás tilalma, vagyis a polgármesteri és képviselői tisztség összeférhetetlensége volt.

A 70. ülésnapon, a vízkárelhárításról szóló törvény vitájában mondott felszólalásából megtudtuk, 2010-ben, a Tarna áradásakor öt centi hiányzott ahhoz, hogy elvigye a víz a hidat. Ezt az állítását a törvény másnapi vitájában is megismételte. Ugyanakkor rossz gyakorlatra is talált példát saját falujában. „Ivádon is egy utcát oda építettek, ami egy vizenyős-lápos terület volt, és az emberek folyamatosan panaszkodnak, mert a belvíz, a talajvíz olyan magas, hogy a pincéik folyamatosan víz alatt állnak. Nem szabadott volna oda építeni" –- mondta.

A 87. ülésnapon, a Btk. vitájában jelezte, hogy a munkanélküli segély 270 napról 90 napra csökkentése még „az olyan nyugodt településeken, mint Ivád, ahol bűncselekmények nagyon ritkán fordul elő" a bűnözés növekedéséhez fog vezetni, mert „az ember, hogy tudjon adni majd a gyerekeinek enni, lopni fog". És akkor majd „nem Gyöngyöspatáról beszélünk, hanem Ivádról?"

35 felszólalásából 9-ben említette meg faluját.

Egyáltalán nem reprezentatív összeállításunkban csak a talán legismertebb nyolc polgármester felszólalásait tekintettük át. A leglokálpatriótább Botka László lett, aki felszólalásai háromnegyedében beszélt Szegedről. Darabra ugyanannyit, arányaiban viszont már csak 25 százalékot beszélt Ivádról Ivády Gábor, így is valószínűleg 400 lakosú faluja a parlamentben legtöbbet emlegetett kistelepülés. A kormánypárti polgármesterek viszont - legalábbis országos szinten - alig képviselik városukat, Rogán, Kósa, Láng és Pokorni együtt beszéltek összesen annyit városaikról, kerületeikről, mint Botka vagy Ivády sajátjukról.

Szívesen várjuk olvasóink visszajelzéseit, hogy egyéni képviselőjük mennyire képviseli a választókerület érdekeit, hányszor említette már a parlamentben a képviselt településeket.