Friderika
10 °C
16 °C

Eltörölték a plafont Matolcsy fölül

2011.12.23. 18:46
A kiemelten fontos, az ország jövőjét meghatározó mértékben befolyásoló törvények mellett több más jogszabályt is elfogadtak. Ezek közül kiemelkedik az államháztartási törvény, mely alapján már semmi sem korlátozza Matolcsy György költekező kedvét.

A karácsony előtti törvényhozási rohamban 16 törvényt fogadott el a parlament. A választójogi törvényről, a stabilitási törvényről, a családvédelmi törvényről, a zászlótörvényről, a szabálysértési törvényről és a felsőoktatási törvényről külön cikkben számoltunk be, a többi jogszabályról itt olvashat részletesen, miután kattintott a címükre.

Egyes törvények Alaptörvénnyel összefüggő módosításáról szóló törvény

Az átmeneti rendelkezésekkel szemben ez a törvény szinte kizárólag jogtechnikai jellegű. A legtöbb esetben a Magyar Köztársaságra való hivatkozások törléséről szól, bizonyos esetekben pedig átvezetik az alaptörvénnyel elfogadott változásokat az érintett törvényeken. A jogi bikkfanyelv szerelmesei itt elolvashatják a javaslatot (.pdf).

A nemzeti vagyonról szóló törvény

Az új alkotmány alapján a nemzeti vagyonról sarkalatos törvénynek kell rendelkeznie. A kormány előterjesztésére készült törvény definiálja és tételesen fel is sorolja a nemzeti vagyont, például Magyarország összes vízfolyását, tavát, nagyobb belvíztárolóját, árvízvédelmi létesítményét, kiemelt műemlékét. A vagyon egy része forgalomképtelen, ilyen a kizárólagos állami-önkormányzati tulajdonú vagyon és a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyon, mint az MVM, a MÁV, a Magyar Posta, az összes erdőgazdaság, vagy a légiforgalmi irányítás.

A korlátozottan forgalomképes vagyoni körbe tartozó elemeket törvényben vagy önkormányzati rendeletben meghatározott feltételekkel, az üzleti vagyont engedély nélkül lehet elidegeníteni.

A törvény indoklása szerint a nemzeti vagyont meg kell őrizni, meg kell védeni és felelősen kell vele gazdálkodni. Mindezt a társadalmi elvárásokra alapozza a kormány, ami elvárásként fogalmazza meg a gazdálkodás eredményességét és a hatékonyságát.

A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény, továbbá az ezekkel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvény

A törvény célja a kormány indoklása szerint a csődeljárások egyszerűsítéséből fakadó visszaélések visszaszorítása. Cél a cégtemetők felderítése és felszámolása, valamint a hitelezők elől a cégvagyont eltüntető tulajdonosok elleni fellépés lehetőségeinek bővítése. Ezért szigorítanak a szankciókon, a nem működő, kiürített cégeket pedig új eljárással, kényszertörléssel vezetnék ki a piacról.

A beterjesztő igazságügyi minisztérium szerint a felszámolási eljárások gyorsításával és a szankciók szigorításával könnyebbé válik majd a tartozások beszedése.

A szakértők viszont nem értenek egyet a kormány optimista értékelésével. A Transparency International (TI) szerint a meglévő törvény módosítgatása helyett teljesen új, nagyobb átláthatóságot biztosító, koherensebb szabályozásra lenne szükség.

A TI szerint nem csökkenti a korrupciós kockázatot, hogy az adós az eljárási mód megválasztásával továbbra is bíróságot választhat. A hitelező legfeljebb papíron indíthatná meg a csődeljárást, mert a kérelemben olyasmiről kéne nyilatkoznia a bíróságnak az adós tevékenységével kapcsolatban, amiről nem lehet tudomása.

Átláthatatlan marad a felszámolóbiztos kinevezésének folyamata is, ahogy az is kockázatokat rejt, hogy a felszámolók és a vagyonfelügyelők díjazása továbbra sem munkájuk minőségétől, hanem a kezelt vagyon nagyságától függne. Díjazásuk csökkentése ráadásul növeli is a korrupciós kockázatot. A felszámoló és a felszámolóbiztos számonkérhetősége sem változik, és az sincs tisztázva, hogy az eljárás érintettjei milyen esetben kezdeményezhetnék a felszámoló kinevezésének felülvizsgálatát.

A felszámoló auditálására sincsenek előírások, az általa elkövetett jogszabálysértések büntetése pedig nem elégséges mértékű.

A területfejlesztéssel és a területrendezéssel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvény

A kormány meglátása szerint a területfejlesztés és a területrendezés hatályos szabályai túlzottan széttagolt területi területfejlesztési szervezetrendszert hoztak létre, sok a párhuzamosság a kistérségi, megyei, regionális, területi és központi területfejlesztési tanácsok munkájában. Mivel a szocialista kormányok által erőltetett regionalizációt a Fidesz eleve hibásnak tartotta, ezért az új törvény a regionális fejlesztési tanácsokat szünteti meg, meg a szocialisták másik kedvenc közigazgatási egységében, a kistérségekben működőket.

Az új önkormányzati törvény a területfejlesztési feladatokat egységesen a megyei önkormányzatokhoz rendelte, ezt a területfejlesztési törvényben is így rendezik. A jövőben tehát a választói felhatalmazás nélküli területfejlesztési tanácsok helyett a választott megyei önkormányzatok járhatnak el – ezek amúgy a megyei önkormányzatok kiürítésével munka nélkül maradnának. Felszámolnák a budapesti agglomerációs fejlesztési tanácsot is, így a területi tanácsok közül egyedül a balatoni maradna meg.

A befektetési alapkezelőkről és a kollektív befektetési formákról szóló törvény

A törvény megalkotására az uniós jogharmonizáció miatt van szükség, a befektetési alapok technikai szabályozásáról szól. Az érdeklődök itt elolvashatják .pdf formátumban.

Az államháztartásról szóló törvény

Matolcsy György javaslatának két legfontosabb eleme, hogy az eddigi négy elkülönült állami pénzalapból kettőt is felszámol, köztük a társadalombiztosítás pénzügyi alapját is. Ezzel párhuzamosan az önálló társadalombiztosítási központot is megszüntetik.

Matolcsy indoklása szerint a törvény módosítására azért volt szükség, mert bár a most hatályos törvény megalkotása idején korszerű és jól tagolt volt, ám nem igazították „a megváltozó körülményekhez”, a gyakori módosításokkal viszont ötletszerűvé, „gyakorlatilag átláthatatlan jogszabályhalmazzá” vált, amely megnehezíti a jogalkalmazók és a jogalkotók munkáját.

Ennek ellenére a másik fontos eleme a törvénynek annak a költségvetési plafontörvénynek az eltörlése, amely maximálta volna a költségvetés kiadásait, megakadályozandó a hiány elszaladását. Matolcsy viszont nem hisz a kiadáscsökkentésben, annál inkább a voluntarista gazdaságpolitikában. Azaz szívesebben tömi pénzzel a gazdaságot, mint spórol a kiadásokon, ebéli tevékenységében pedig komolyan korlátozta a plafontörvény. Ezentúl nem fogja.

Matolcsy bájos indoklása szerint a plafontörvény „nem az Alaptörvény államadósság-szabályozásához íródott”, a kiadások csökkenését „csak középtávon biztosította”. Legfőbb hibájának azt tartja, hogy a külső kiadások csökkentésével és a belső kiadások szinten tartásával számolt – ez azonban szemben áll gazdaságpolitikája alapjaival, a gazdaság állami forrásokból történő felfuttatásával.

De nem ezzel érvel, hanem azzal, hogy „a stabilizációs intézkedések jelentős részben érintették a külső kiadásokat, amelynek eredményeként azok csökkentek” – magyarán a magánnyugdíjpénztári vagyon államosításával mérsékelték az államadósságot –, „míg az állam nevében kötött szerződések törlesztőrészletei megnőttek” – azaz a részben a kormány gazdaságpolitikája miatt zuhanópályára állt forintárfolyam és az infláció növekedésével arányosan emelkedtek.

Érdekességként kiemelnénk még a törvénytervezet 23. paragrafusát, amely alapján a jövőben külön kell kezelni az önkormányzat bevételeit és kiadásait az önkormányzati hivatal bevételeitől és kiadásaitól. Az indoklás szerint ezzel a szabályozás a központi költségvetésről szóló törvény előírásaihoz közelít. Ugyanakkor elméletben megteremti a lehetőségét az önkormányzatok későbbi kiürítésének és feladataik a kormányhivatalokhoz rendelésének.

Az igazságszolgáltatást érintő egyes törvények módosításáról szóló törvény

Vas Imre és Papcsák Ferenc fideszes képviselők eredetileg a választóbírósági eljárásokat is korlátozni kívánták javaslatukkal, de végül egyetértettek azzal a módosító indítvánnyal, mely három pontból álló javaslatuk első pontját teljes egészében eltörölte. Így a javaslatnak csak a kiemelt jelentőségű perek gyorsítását célzó pontjai maradtak meg, illetve ugyanezekben a perekben a sértett jogai azzal bővültek, hogy felszólalása közben nem vonható meg tőle a szó, és megszakítani is csak akkor lehet, „ha bűncselekményt megvalósító kifejezést foglal magában, rendzavarást kelt, továbbá ha az eljárás elhúzásának megakadályozása érdekében ez szükséges”.