Még az ötösön is van mit javítani

2012.01.19. 15:56
Alaposan rácáfolt a róla élő gondtalan, vidám imidzsre Schmitt Pál köztársasági elnök egri látogatásán. Túl pozitívnak találta a fideszes polgármester helyzetértékelését, megdicsérte a bíráló szocialistákat, és még az iskolásoknak is a haza nehéz helyzetéről beszélt. Meg arról, hogy Citius, Altius, Fortius.

Komor, mondhatni morcos ember benyomását keltette Egerben Schmitt Pál köztársasági elnök, aki egy nappal azután tett látogatást a városban, hogy először reagált nyilvánosan a bulvárkacsára, miszerint doktori disszertációja plágium. Mint megtudtuk, nem az, csak a nagyobbik részét, amit ő törzsanyagnak nevez, átemelte valaki más munkájából, ami szerinte jól is van így. Maradjunk annyiban, hogy a nap végére nem maradt egyedül a véleményével.

"Mindenki ezt csinálja" - vélekedett például egy szimpátiatüntető a városháza előtt, ahol közel azonos számban, összesen úgy ötven ellen- és szimpátiatüntető várta a köztársasági elnököt, aki látogatása első pontjaként a városi és a megyei önkormányzat együttes ünnepi közgyűlését látogatta meg. Az ünnepi közgyűlés, mint azt neve is mutatja, nem a munkáról szól. És bár a fideszes város- és megyeatyák minden tőlük telhetőt megtettek, nem is az ünneplésről.

Hiába büszkélkedett Habis polgármester az óvodai tornaszobákkal, ifjúsági koncepcióval, növekvő turizmussal, bikavérnappal, vagy azzal, hogy Eger iparváros is, hiszen például a sajtgyáros, akit a köztársasági elnök később meg is látogatott, nyolc évi munkával olyan vállalkozást hozhatott létre, ahol már négy embert alkalmaznak. Hiába, mert Schmitt szerint túlontúl is pozitív képet festett a valóságról. "Én is földön járó ember vagyok" - mondta, utalva rá, hogy érzi, vannak még nehézségek.

A 250 oldalas felkészülési anyagban - amihez már tényleg csak pár eredeti gondolatot kéne hozzáírni, és már be is lehetne adni disszertációként - például Habis állításával szemben az állt, hogy csökkent a turizmus. "Persze az is lehet, hogy összekeverem az adatokat" - mondta a legendás memóriájú doktor.

A dorgálás után nem is volt meglepő, hogy a felszólalók közül végül Nagy Imrét, a város korábbi szocialista polgármesterét dicsérte meg, aki látja a nehézségeket. "Nem szabad elengedni az ellenzéki kritikákat. Fontos, hogy átvegyük az ötleteiket a mi gondolkodásunkba" - felejtette el egy pillanatra, hogy nem egy pártot, hanem az egész nemzetet képviseli.

De nem csak a szerepéből lépett ki, egy pillanatra mintha a helyszínt is elvétette volna. Habist például azzal dicsérte, hogy "ő is azzal foglalkozik, amivel mi, felnőttek. A jövővel". Megtudhattuk még tőle, hogy a megyét a jóisten jókedvében alkotta, hogy az embereken "a nem adom fel jelét" látja, és hogy ő is úgy látja a dolgokat, ahogy a Biblia. Tarnabod kapcsán megküzdött egy nehéz szóval is. "A hajléktalanoknak meg kell küzdeniük az előételekkel" - mondta.

Felszólalása végén még a megjelentek figyelmébe ajánlotta a Nemzeti Hitvallást, majd zakózsebéből előhúzott egy zsebalaptörvényt, és pár passzust fel is olvasott belőle, majd az Eszterházy Károly Főiskola érintésével - ahol nem akarta megzavarni a vizsgákat az alaptörvényről tartott előadásával - átvonult a Dobó István Gimnázium tornatermébe.

A tornateremben addigra már gyülekeztek az osztályok, ahol az igazgató eredeti szándékával szemben egyik diák sem volt ünneplőben. Sőt, néhány tanár is csak az ünnepi mackóruhájat öltötte magára. Schmittet ez nem zavarta, sőt, úgy érezte, a tornaterem "hazai pálya". De a köztársasági elnöki osztályfőnöki órák bevett forgatókönyvétől csak ennyiben tért el, illetve még megemlítette, hogy elődje a NOB-ban, Kemény Ferenc is a Dobó igazgatója volt.

Ezután a tanulásról, az egészséges életmódról és a sport fontosságáról beszélt. "A középszerűségből nem engedhetünk". Meg nem esküdnék, hogy ez jutott eszébe arról, amit ő angolosan "life long learningnek" nevezett, de nagyon így hangzott. De talán mégsem mondhatta ezt az a szigorú nagypapa, aki szerint "még az ötösön is van mit javítani", és aki szerint nem lehetünk elégedettek magunkkal. "Citius, Altius, Fortius (CAF)" - szúrta köbe Schmitt az olimpiai mozgalom mottóját, amit a nyomatékosítás kedvéért hirtelenjében háromszor meg is ismételt. "Azt akarom, hogy ha valamire emlékeznek majd, az legyen ez. Citius, Altius, Fortius".

Schmitt szerint az a baj, hogy a gyerekek nem sportolnak eleget. CAF. A magyar diákok hatvan százaléka nem sportol eleget, mondta, majd meg is ismételte "a sajtó kedvéért". CAF. A tanulás után még sokmindenre van idő, "a 24 óra nagyon sok". CAF. Lehet például foglalkozni "a hét művészeti ággal", amelyek közé ő a zenetanulást, a kórust, a néptáncot, a hagyományápolást és a környezetvédelmet sorolta. CAF. Megtudtuk még, hogy léteznek a világban "olimpikon tanárok", akiket arról lehet felismerni, hogy szerintük a testünk szentély. CAF. A szüleinket meg arról, hogy rajtunk kívül csak ők törődnek azzal, hogy hogy nézünk ki.

A fiatalok inaktivitásáért egyértelműen az internetet, a facebookot és a tévét hibáztatja. Ugyanez a három gonosz felelős a különlegesen szép magyar nyelv romlásáért is, amelynek még "a gyakorlása is különleges nehézségeket rejt". Schmitt idejét szerencsére nem vette el az internet, tévéjük is "csak 1958-ban lett" (a Magyar Televízió  adása 1957. május 1-én indult el hivatalosan), 18 éves koráig pedig este kilencre már otthon kellett lennie, hogy aztán az ágyban Németh Lászlót olvasson. "Nem könnyű olvasmány, de megcsináltam" - mondta.

Mivel alig húsz perc alatt végére ért tervezett három témájának, belefogott egy negyedikbe, a hazaszeretetbe is. "Nincs könnyű helyzet az országban" - komorodott el újra, de szerinte pont "hátrányos helyzete miatt szorul szeretetre, hazaszeretetre" a haza. Rákérdezett még arra, hogy Egerben "van-e szervezett turizmus kifele", beszélt a december 5-i népszavazásról, felolvasott az alaptörvényből, ami egyrészt európai, másrészt nem száraz olvasmány, mert "minden oldalán van történés". Majd kérdezési lehetőség nélkül távozott.

Az egri Dobó István Gimnázium tanulóit leginkább az ragadta meg, hogy fontos a sport, a tanulás és az egészséges életmód, az olimpiai mozgalom mottóját viszont sajnálatos módon egyikük sem említette. A plágiumbotrányról "határozott véleményük van", amit csak "a vizsgálatok lezárulta után alakítanak ki". Arról, hogy szabad-e mások munkáját átemelni egy dolgozat törzsanyagába, már megoszlottak a vélemények. A tizenegyedikesek szerint "mindenki ezt csinálja", a kilencedikesek viszont soha nem tennének ilyet.