A kormány dönt, a kulturális államtitkár végrehajt

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal feloszlatása volt az apropó, amiért interjút kértünk Öntől. Hogyan lehet hatékony a műemlékvédelem, a régészeti munka, amikor a felelős hivatalt részintézményekre bontották, funkcióit különböző tárcákhoz szórták szét?

Nem szűnik meg a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal. Egyébként alig van olyan szakterület, ami tisztán egy tárcához tartozik.

Eddig egyetlen tárca alatt működött a KÖH. Most a hivatal legfontosabb funkciói, az építésügyi és régészeti feltárások engedélyezésével kapcsolatos feladatok a kormányhivatalokhoz, azaz a Belügyminisztériumhoz kerültek. Kevés lényeges funkció maradt a kulturális tárcánál.

A kormányhivatalok a KIM alá tartoznak. Egyébként nem érdemes beleesni abba a hibába, amibe a legtöbb politikus szokott, hogy a maga feladatát és erejét az alapján méri, hogy hány intézmény tartozik hozzá és mennyi forrás felett diszponál. Ha a hatékony működést az új rendszer jobban fogja szolgálni, akkor helyes döntést hozott a kormány.

A jelenlegi helyzetért nem kizárólag a gazdasági elit és a politika a felelős, hanem a szakma is. Mondok egy példát. Egy autópálya építésekor a régészeti feltárás úgy történik, hogy a területen megjelennek a régészek, a buldózerek eltolják a földet, a régészek elvégzik a munkát, majd az egészet visszatemetik. Ha például a régészek maguk kérték volna, hogy a gépi földmunkát válasszák le a tényleges régészeti munkáról, akkor világosabb lett volna, hogy mennyit fordítunk a régészetre, és elkerültük volna az olyan felesleges munkát, mint a visszatemetés. A rossz nyelvek szerint egyes régészeti érdekcsoportok azért nem harcoltak a gépi földmunka elkülönítése ellen, mert ez szabad mozgást biztosított – finoman fogalmazok – a megfelelő ár kialakításában.

Tehát a régészet most azért szenved hátrányt, mert furcsa pénzügyi konstrukciókra bukkantak a hivatalukban, és mert rosszul szervezik a munkát. Ezen az alapon ma Magyarországon bármilyen hivatalt meg lehetne szüntetni.

Egyrészt a hivatal nem szűnik meg, csak átalakul. Másrészt azt is hozzá kell tenni: amikor a régészek azt mondják, hogy a régészeti feltárás nemzeti érdek, arról nem beszélnek, hogy a gazdaságélénkítés, az autópálya-építés, a munkahelyteremtés ugyanúgy nemzeti érdek. Olyan megoldást kell találni, hogy ezek az érdekek megférjenek egymással.

Ön egyetért a KÖH lebontásával, és feladatainak három minisztériumba történő elosztásával?

A kormány döntött, és államtitkárként az én feladatom ezt végrehajtani. Más kérdés, hogy a döntés előkészítésében milyen szerepet vállaltam: ez nem a kulturális államtitkárság kezdeményezése volt. Ettől függetlenül én azt keresem ebben a helyzetben ­– amint általában az életben –, hogy hogyan tudunk előre menni, hogyan tudunk az elsőre hátrányosnak tűnő pozícióból közép- vagy hosszútávon előnyt kovácsolni az ágazatnak.

Azt hallottam, hogy a KÖH-öt jogutód nélkül tervezték megszüntetni, és csak akkor álltak elő a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ ötletével, amikor a sajtóban és azon túl váratlanul nagy vihart kavart a kiszivárgott hír.

Ezt határozottan cáfolom. Kiszivárgott a hír a kormányülésről, hogy a KÖH státusza változik, és ebből kapott szárnyra a szóbeszéd, hogy jogutód nélkül szűnik meg a hivatal. Ilyen elképzelés nem volt. Arról folyt polémia, hogy melyik feladat hova kerüljön.

Valaki látott egy ilyen előterjesztést.

Kicsoda?

Informátorok.

Én nem láttam ilyen előterjesztést.

Említette, hogy nem az Ön tárcája javasolta a KÖH-hel kapcsolatos döntést. Honnan jött ez a javaslat?

Az előterjesztést a KIM és a Belügyminisztérium közösen jegyezte.

A bontás után beszéljünk az építkezésről, az új múzeumi negyedről. Baán László Ókovács Szilveszterrel együtt kormánybiztos volt. Megbízatásukat – bár az 2013-ig szólt – júliusban visszavonták, azzal, hogy hamarosan miniszteri biztosként folytathatják a munkájukat. Ókovácsot ki is nevezték, Baán egyelőre azonban ilyen tisztség nélkül maradt. A múzeumi negyed tervének óvatos elfelejtéséről van szó?

Baán László miniszteri biztossá történő kinevezése a napokban várható. Azért nem történt meg korábban, mert számára és a felállítandó bizottság számára is többletfeladatokat fogalmaztunk meg a múzeumi negyed koncepciójának kidolgozásával kapcsolatban.

Mik ezek a többletfeladatok?

A Természettudományi Múzeum elhelyezésével is foglalkozniuk kell.

Ez is a Városliget mellé tervezett múzeumi negyedbe kerül?

A hat épületbe nem kerül bele. Van elképzelésünk, hogy hova telepítenénk, de ezt még végig kell beszélnünk. A másik az új cirkuszépület kialakítása. A Főváros bezárja a Vidámparkot, amely évi 60 milliós veszteséget termel, s a területet átadja a Fővárosi Állat- és Növénykertnek. A cirkuszépület, amely rossz és korszerűtlen, kettévágja az állatkerti részt, ezért mi partnerek lennénk abban, hogy a cirkusz épületét és telkét is átadjuk, s ezzel világszínvonalú állat- és növénykert alakulhasson ki. Az új cirkuszépület pedig a vidámparki telek szélére kerülhetne.

És a Természettudományi Múzeum?

Én azt szeretném, hogy közel legyen a városligeti területhez. De ez még távoli terv. Most a legfontosabb feladatunk, hogy megoldjuk a finanszírozást és kidolgozzuk az ütemtervet. Az első lépés a Néprajzi Múzeum kiköltöztetése a Kúria épületéből. A finanszírozási háttér biztosítására bizottságot szeretnénk felállítani.

Még mindig az EU-forrásokra számítanak?

Részben igen. Egyes múzeumi egységek létrejöttéhez pedig magántámogatások is hozzájárulhatnak. Abban bízunk, hogy a következő kormányzati ciklusban el tudnak indulni a múzeumfejlesztések.

A múzeumi negyed alapja, hogy összeolvad a Nemzeti Galéria (MNG) és a Szépművészeti anyaga. A helyzetet átrendezi, hogy a költözés hírére a Ludwig Múzeum Aacheni központja jelezte, szeretné a szerződésben rögzített módon rendezni a budapesti Ludwig Múzeum kérdését. A Ludwig a nyolcvanas évek végén azért adott tartós letétbe Magyarországnak komoly értéket képviselő gyűjteményt, Picassókkal, Warholokkal, hogy ebbe olvadjon bele az MNG 60-as évek utáni anyaga. Ez eddig nem történt meg, most azonban jelezték az igényt. Mennyiben érinti ez a múzeumi negyedet?

Nekünk az a célunk, hogy a magyar és az egyetemes képzőművészetet egymáshoz közel levő termekben, a hazai alkotókat nemzetközi kontextusban mutassuk be. A Ludwignak is érdeke lehet, hogy egy térben legyen a Szépművészeti és az egykori MNG anyagával. A látogató a termekben sétálva észre sem venné, hogy a Szépművészetiben vagy a Ludwigban jár.

A látogatók számára ez valóban nem probléma. Ám ebben az esetben a gyűjteményt a Ludwig igazgatója kezelné, nem a Szépművészeti vezetője. A miniszteri biztosi pozíciójára váró Baán László sok energiát fordított arra, hogy a Szépművészeti és a galéria anyagát összeolvassza. Ezen erőfeszítései feleslegessé ezzel válnak, hiszen amit össze akar fésülni, annak kortárs részéért nem a Szépművészeti, hanem a Ludwig lenne a felelős.

Az MNG klasszikus anyaga ugyanakkor a Szépművészeti Múzeumnál maradna, tehát ez részletkérdés. A legfontosabb feladatunk a források ismeretében a tervpályázat előkészítése.

Időszerű a Nemzeti Színház igazgatói pályázatának kiírása is.

Rövidesen meg fog jelenni a pályázat.

Milyennek látja a tárca az új Nemzetit?

A színháznak teret kell adnia a klasszikus és a kortárs magyar drámának, a klasszikus megoldásoknak és az újító törekvéseknek is. Komplex feladata van: nem lehet egy szűk közönséget érdeklő alternatív színház, bár játszhat a stúdiójában kísérleti darabokat is, ugyanakkor ki kell tudnia elégíteni azokat az igényeket, amelyeket az ország első színházától joggal vár el a nagyszámú közönség.

A költségvetés segíti ezt? A Nemzeti erősen húzott költségvetéssel működik, 900 millió forintból. Ez nagyságrendekkel elmarad az Operaházétól, amelynek költségvetését 4 milliárdról 8 milliárdra emelték.

A két intézményt nem lehet összehasonlítani, hiszen Operaház csak egy van az országban, saját szimfonikus zenekarral, kórussal, tánckarral, majdnem ezer dolgozóval.

Tehát nem érzi aránytalannak, hogy miközben a Nemzeti évi 900 millióból működik, az Operának duplájára növelték az így is négyszeres mennyiségű támogatását?

Az Operaház költségvetése 8,3 milliárd forintra fog nőni, ha megszavazzuk, de ebben benne van 1,7 milliárd az Erkel Színház felújítására, és hogy jövő tavasztól már két játszóhellyel fog rendelkezni az intézmény. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne érdemes több pénzt fordítani a Nemzeti Színházra.

A Nemzeti pályázatában már jelzik az új költségvetést?

A 2013-as költségvetést már tárgyalja a parlament, de 2014-ben érdemes lenne jelentősen emelni a Nemzeti támogatását.

Átalakítják a megyei múzeumi rendszert, és 200 nem megyei jogú intézmény az adott településhez kerül. Nem tartanak attól, hogy múzeumok sorát fogják bezárni a forráshiányos önkormányzatok?

Idén a kormányhivatalok megyei intézményfenntartó központjai összesen 2,6 milliárd forintot fordított a 19 megyei múzeum finanszírozására. Mi jövőre költségvetési törvény tervezete szerint 2,4 milliárdot szeretnénk adni a megyeszékhelyek múzeumainak, amihez hozzájön még több mint egymilliárd forint az olyan múzeumok fenntartására, amelyek most még a megyei múzeumi rendszer részei, és a települési önkormányzatokhoz kerülnek.

További 700 millió forintot szándékozunk adni azoknak a múzeumi egységeknek, amelyek a megyei múzeumi rendszer részei, de nem adjuk át őket a településeknek – ilyen például a Magyar Nyelv Múzeuma. Ez az intézmény túl nagy ahhoz, hogy Sátoraljaújhelyen hagyjuk a fenntartását, tematikailag is a Petőfi Irodalmi Múzeumhoz tartozik, annak lesz a filiáléja. Ilyen a pákozdi 1848-as múzeum is, amely a Hadtörténeti Intézet és Múzeumhoz kerülne, vagy az Esztergomi Vármúzeum, amely a Nemzeti Múzeum része lesz.

Tehát 2013-tól 4,1 milliárd forintot fordítanánk a vidéki múzeumi rendszer működtetésére. Ezen kívül 650 milliót adunk a fővárosi önkormányzat könyvtári, múzeumi és közművelődési feladatellátására. De a nagy állami múzeumok forrásai sem fognak csökkenni.

Mégis előfordulhat, hogy települések az új rendszerben úgy döntenek, bezárják a múzeumukat.

Mi nem erre számítunk. Ugyanakkor fel kell tenni a kérdést: a magyar állam és az adófizetők fenn tudnak-e tartani olyan múzeumokat, ahol az éves látogatószám nem éri el az 500 főt? Mindössze három olyan múzeumunk van vidéken, ahol az éves látogatószám meghaladja a 100 ezret. Erre a helyzetre természetesen nem az a jó válasz, hogy bezárjuk a múzeumainkat, hanem az, hogy az önkormányzatokat és a civileket érdekeltté tesszük a látogatószám növelésében. Hiszen mit ér az a tudományos munka, amelynek nincs visszacsatolása a közönség részéről?

Mi ösztönözné erre a múzeumokat? Tudok olyan vidéki történeti múzeumról, ahol már elbocsátották a teremőröket, a muzeulógusok végzik a teremőri munkát, ezért plusz pénzt nem kapnak, és emellett kellene új módszertani elveket kidolgozniuk és bevezetniük?

Szeretném felrázni a szakmát. Itt is érvényes az, amit az örökségvédelemnél említettem: ha nem változik a helyzet, át fog lendülni az inga. Nem várható el, hogy a politika úgy oldja meg az intézmények problémáit, hogy meghagyja a teljes autonómiájukat, és közben odaadja a lehető legtöbb pénzt. Ez így nem fog menni. Módszertani megújulásra és vezetői szemléletváltásra van szükség.