Pál
15 °C
32 °C

Maffia váltott rendszert '89-ben

2012.10.19. 12:30
Fegyverrel harcolt 1956-ban az ávósok, humorral 1989-ben a szerinte képmutató ellenzék és a hatalmat átjátszó kommunista elit ellen. Szinte mindenki elhitte, amit mond, de alig valaki állt mellé. Úgy szólt be a rendszerváltóknak, hogy az több mint húsz évvel később is megállja a helyét. Nyolcvan éve született Krassó György.

„- Állj! Kezeket fel!
A Mérleg utca és a Nádor utca sarkán sötéten emelkedő ávós épület előtt álló géppiszolyos ávós lövésre emeli fegyverét. Csütörtök van, október 25-e, hajnali négy óra. Két nap óta nem aludtam, kedd este óta állandó tűzharcban álltam a stúdiónál és környékénél az ávósokkal és oroszokkal. Szüleim és feleségem nem tudnak rólam semmit. (...) Hiába van a zsebemben pisztoly, hiába, mert nincs csőre töltve, mire felhúznám, már késő. És különben is tele az épület ávósokkal, egyedül nem vehetem fel velük a harcot. Felemelem a kezem.

- Magasabbra te kutya, mert átlőlek.
(...)
Alig jöttem meg, visznek a kihallgatásra. Le a földszintre, vagyis a föld alá. A folyosókon, lépcsőkön hátratett kezekkel, “se jobbra, se balra nézve” kell menni.
(...)
- Lőttél ávósokra?
- Nem eleget.
- Nem eleget? Az anyád istenit. Estére lógni fogsz, ne félj! De ha még egy ilyen választ adsz, szétverjük a fejedet már most! Értetted?”

Hat nap fogságban

Nem sokon múlott, hogy Krassó György története nem ért ekkor véget. Az akkor 24 éves forradalmárt mégsem kötötték fel aznap. Október harmincadikán kiszabadult, november harmadikán pedig már meg is írta élményeit a Magyar Jövő egyetemi lapban Hat nap az ÁVH fogságában címmel.

Ennél is sokkal jellemzőbb Krassóra, hogy mindezt november negyedike után sem hagyta abba. Sőt. Egy bizottsági épületből szerzett egy sokszorosítógépet, és azzal készített stencileket és röplapokat a szovjet támadás után is.

Mindig is hazudtak

„Találtunk ott egy reszkető portást, akinek nem tudta, miből lesz baja: hogyha beenged minket vagy hogyha nem. Végül aztán beengedett, és egy hátizsákban, de állandó puska- meg aknatűzben egy kurva nehéz sokszorosítógépet elhoztam ide, a lakásba” - mesélte 1990-es, Bozóki Andrásnak adott interjújában. A röplapok arról szóltak, hogy „a politikusok mindig is hazudtak, de amit Kádárék csináltak, az mindenen túltesz” és hogy „védjük meg a forradalmat, amennyire tudjuk”. Egészen november 15-ig nyomtatták ezeket, amikor Krassót ismét letartóztatták.

A halálos ítéletet csak azért úszta meg, mert a fegyveres harcot nem tudták rábizonyítani. Igaz, hogy maga írt erről, a cikket pedig elé is tették a bíróságon, de azt vallotta, azokat csak nagyzolásból és hősködésből írta. Röplapterjesztésért tíz év börtönre ítélték.

A szigorított jobb, mint a besúgás

A későbbi rendszerváltó már eddigre is több nagy kanyaron volt túl. Középosztálybeli családban született 1932. október 19-én, mégis otthagyta a gimnáziumot, hogy vasipari tanuló legyen, és már 14 évesen belépett a kommunista pártba. Amilyen fiatalon kezdte, olyan hamar ismerte fel a hazugságokat és fordult el a párttól. Véleményét nem is tartotta meg magának, amiért a pártból és a közgazdasági egyetemről is kizárták. Így mire eljött 1956-ban, már fegyverrel harcolt a rendszer ellen.

A börtön nem törte meg. Tizenháromszor került szigorított zárkába, ami még szerinte is nagyon rossz volt, „jól le lehetett fogyni tőle”. De még így is jobbnak tartotta, mint azt, hogy besúgó legyen - akik ezt választották, szerinte mind megtörtek, semmiben sem tudtak már hinni ezután, és a börtönőrök ugyanúgy megvetették őket, mint a rabtársak.

1963-ban engedték ki az általános amnesztia idején, de a hatóságok zaklatásától ezután sem szabadult. Előfordult, hogy egy rendőr őt verte meg, mégis majdnem ő került börtönbe hatóság elleni erőszak miatt. 1979-től részt vett az ellenzéki szervezkedésekben, 1981-től már saját kiadója volt. 1985-ben bátyja - aki az oxfordi egyetemen tanított - megsérült egy gázrobbanásban, ezért Londoba utazott, ahol megkapta a menekültstátuszt. A BBC magyar nyelvű adását és a Szabad Európa Rádiót tudósította a magyar eseményekről, majd Nagy Imre újratemetése előtt érkezett haza.

Maffia tárgyal az elittel

Ha ezután nem csinált volna mást, csak belesimul a rendszerváltó ellenzék fősodrába, valószínűleg akkor is a korszak meghatározó figurája lett volna. Ez azonban a lehető legtávolabb állt Krassótól. Megalapította a Magyar Október Pártot, ezzel valami olyasmit hozott a magyar politikába, ami azóta is teljesen hiányzik belőle. Ez volt Krassó főműve - írta visszaemlékezésében az Index egykori munkatársa, Bogád Zoltán, vagyis Zutyu, aki 13 éves korától részt vett az Október Párt megmozdulásain.

Krassó nem tartotta legitimnek az MSZMP, az ellenzéki pártok és a szakszervezetek közötti háromoldalú tárgyalásokat. „Maffia. Ennyi elég” - mondta az Ellenzéki Kerekasztalról. Képmutatónak tartotta a Fideszt és az SZDSZ-t ugyanúgy, akik ugyan nem írták alá a nemzeti kerekasztal-tárgyalások végén a megállapodást, de elfogadták az új választási rendszert. A komunista elittel tárgyaló ellenzékieket kiváltságosok gyülekezetének tartotta, és azt mondta, a tárgyalások végén valójában ugyanaz az elit marad hatalmon. Szerinte először egyetlen kérdésről kellett volna szavaznia a népnek - kommunistákat akarnak-e a hatalmon, vagy nem kommunistákat.

1989. Krassó György  a budapesti Münnich Ferenc utcai demonstráción, amelyen az utcatáblákat letakarták és Nádor utca feliratokat helyeztek el.
1989. Krassó György a budapesti Münnich Ferenc utcai demonstráción, amelyen az utcatáblákat letakarták és Nádor utca feliratokat helyeztek el.
Fotó: Krista Gábor

Húsz évig csaltak

A legerősebben a választás szabályait kritizálta, az ajánlószelvények rendszere szerinte brutálisan antidemokratikus. „Az MSZMP kezében van az, hogy ki indulhat. Vidéken még az MDF-nek sem adják oda a jelölőcédulát névvel és személyi számmal, hogy ők rájuk szavaznak” - mondta.

Szavait a következő húsz év pontosan igazolta, az ajánlócédulákat rendszeresen hamisították, lopták, adták és vették különböző választásokon különböző pártok - erről szóló összeállításunkat itt olvashatja. 2014-től az új választási rendszer ennek ugyan véget vet majd, igaz, cserébe más szempontból lesz sokkal problémásabb.

A választási eljárás konkrét kritikája mellett a rendszerváltás kritikája lett az, ami a leginkább időtálló lett Krassó szavaiból. Némileg leegyszerűsítve ez arról szólt, hogy attól még, hogy bizonyos ellenzéki pártok elvonultak zárt ajtók mögött tárgyalni a kommunistákkal, majd kijöttek és közölték, hogy akkor mától demokrácia van, még egyáltalán nem lett demokrácia.

Mi kell még?

Ma ez szinte kötelezően ismételgetett elem különféle ellenzéki és civil csoportok beszédeiben, konferenciáin és tömegtüntetésein. Arra azonban, hogy 1989-ben hogyan hangzott ez az üzenet, jó példa Krassó alábbi szereplése a Nap TV műsorában, ahol Havas Henrik többek között arról kérdezi, „a kommunista többségű parlament a nép minden követelését teljesítette, mi kell még”.

Ami miatt azonban igazán hiányzik a Magyar Október Párt szellemisége a politikából, az Krassó humora. Az ajánlószelvények rendszere ellen például nem közleményekben tiltakoztak, aminek már a címétől elaludt minden jóérzésű ember, hanem elégették azt a kevés szelvényt, amit sikerült összegyűjteni, majd hamu formájában adták le a választási bizottságnál. Krassó azzal érvelt, nincs meghatározva a törvényben, milyen halmazállapotban kell leadni azokat.

Nem fogtok lógni!

De terjesztettek röplapokat „Kommunisták, nem fogtok lógni! Dolgozni fogtok!”, vagy „Forrófejűnek tartanak? Minket is! A Magyar Október Párt az ifjúság pártja” szöveggel. Látványos akció volt a Münnich Ferenc utca visszakeresztelése Nádor utcává, először szigetelő szalaggal, majd piros festékkel. „Csepelen, Óbudán és Újpesten a közelgő áremelésekre célozva zsíros kenyeret és rántott levest osztottunk annak demonstrálására, hogy nem sokára már erre se futja majd.  A párt indulójának ide vonatkozó rigmusa a Popey, a tengerész dallamára: A Magyar Október Párt/Pisztoly helyett levest ránt/A zsírós kenyeret vedd el, amíg lehet/Ki tudja mi vár reánk” - írta visszaemlékezésében Zutyu.

Népszínművet mutattak be a Városligetben, ahol az Ellenzéki Kerekasztalt figurázták ki. „A háromszögletű kerekasztal lovagjai a tárgyalóasztalnál csak olyan szavakat harsogtak, hogy reform, demokrácia, de végül összekaptak a koncon, ami egy habostorta volt, és végül egymáshoz vágták” - emlékezett vissza Zutyu, aki az életszínvonalat alakította a darabban. Nyakában egy életszínvonal feliratú táblával egyre lejjebb süllyedt, végül Krassó beletaposta a porba.

A lefűrészelt szobor

Mivel az Október Párt nem kapott székházat, jelképesen elfoglalták a képviselői irodaházat, ahová a Rádiókabaré felvételére hívták meg őket. 1990. március 21-én ledöntötték a Münnich-szobrot, majd több mint egy hónapot sátraztak a parlament előtt valóban szabad választásokat követelve.

“Nem voltunk egy túl profi párt, így a szobordöntéshez például egy villanyszerelő szerzett áramot az akkori Néphadsereg tér egyik BM-es házának biztosítótáblájáról, de a házlakók levették a kábelünket, mert nem ment a lift. Új áramforrás után kellett nézni, ami végül a villanypózna lett. Igen ám, de nappal volt, így nem volt áram a lámpában, de a szakember segített, bekapcsolta a park összes lámpáját, hogy legyen áram a flexnek, amivel lefürészeltük Münnich Ferenc szobrát” -írta az akcióról Zutyu.

Krassó a taxisblokád idején még akítv volt, bár a benzin ára miatt tiltakozók körében nem igazán jött át az üzenete.

Több szívinfarktust is kapott, ez okozta a halálát 1991. február 12-én.

Olyan igazság, ami nem követhető

„1989 eseményeire gondolva kézenfekvõ a kérdés: nem neki volt-e igaza? Úgy vélem, igaza volt, ahogy a hitvallóknak és remetéknek is mindig igazuk van a politikus püspökökkel szemben. Olyan igazság ez, amely magányosságra kárhoztatja hirdetõjét, és amely a látszat ellenére nem cselekvésre buzdít, hanem eltántorít a tartalmas cselekvéstõl. Olyan igazság, amelynek mindig jelen kell lennie a világban, de amely nem követhetõ” - mondta emlékére a parlamentben Kőszeg Ferenc.

„Igazát nemigen vonta senki se kétségbe, de mellé sem állt nagyon senki” - ismerte el a ravatalán Göncz Árpád.

Krassó György újságíró, a Szabad Európa Rádió egykori munkatársa a taxisok és kormánypárti ellentüntetők egy időben tartott demonstrációján a Kossuth téren. (Fotó: Cser István)
Krassó György újságíró, a Szabad Európa Rádió egykori munkatársa a taxisok és kormánypárti ellentüntetők egy időben tartott demonstrációján a Kossuth téren. (Fotó: Cser István)
Fotó: Cser István

„Nem csodálkoznék, ha egyszer meglátnánk ismét lobogó fürtjeivel a budapesti utcán, mert Gyuri tempóját elviselni valószínűleg még a mennyországban sem lehet“ - írta róla az Inconnu-képzőművészcsoport tagja, Molnár Tamás.

Szabadság, szerelem

Utóbbira Kőszeg Ferenc is utalt az említett parlamenti beszédben: „Õrizzük meg emlékezetét nemcsak a tudatunkban, hanem a szívünkben is, ahogy ez kijár a romantikus forradalmárnak, és hadd tegyem hozzá, az elragadó széptevõnek, aki Petõfi kettõs jelszavát hirdette és követte: „Szabadság, szerelem."

Krassó emléke a nagyközönség szemében aztán fokozatosan elhalványult, miközben abban a szűk körben, akik nem felejtették el, mai szemmel nézve egészen furcsa fordulatok következtek. Valószínűleg nincs még egy olyan alakja a rendszerváltásnak, akinek tiszteletére egymástól függetlenül, de egyszerre tartott volna megemlékezést még 2006-ban is az SZDSZ és a Jobbik.

Holnap történt

Krassó 1990-ben írta Holnap történt című cikkét a Magyar Narancsban. A fiktív híradó 1992-ben játszódik, amikor tömegtüntetések törnek ki Magyarországon a drasztikus áremelések és a levegőadó bevezetése miatt.

„Az SZDSZ eltéli az erőszakos cselekményeket, de a felelősség azt a korábbi politikai és gazdasági vezetést terheli, amely nem hallgatott az SZDSZ liberális szakértőinek tanácsára és hosszú ideig konokul elzárkózott a nagykoalíció elől. A SZAFIDESZ egyetért ezzel az értékeléssel, a MAFIDESZ viszont a Magyar Demokrata Fórum álláspontját támogatja: az egységkormány nevében önmérsékletre és józan megfontolásra szólítja fel a munkásságot és elítéli a szociális demagógiát. Az ellenzéki Kisgazdapárt hangoztatja, hogy a bor, a búza és békesség közül most a békesség a legfontosabb, a keresztény demokraták pedig a krisztusi szeretet megfogyatkozásával magyarázzák a kialakult helyzetet. Pozsgay Imre - a Magyar Szociáldemokrata Párt elnöke - vidéken tart nagygyűléseket, ahol szekfűt osztanak a hallgatóságnak. Az SZTK múlt héten felgyújtott épülete előtt a nyugdíjasok éhségsztrájkjához hajléktalanok is csatlakoztak.”

Az idézetek a Maradj velünk! Krassó György írásai című kötetből származnak.

Visszatérés a paradicsomba

Egy újabb kaland előszobájába léptünk, mikor kis kocsink megindult Christchurch felé.

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.