A dögös borásznő ellopta a showt Martonyitól

Eleve jó dolog külügyi eseményekre járni, mert ebben a minisztériumban a mamelukok úgy zsizsegnek a vonuló főnök körül, mintha valami kínai mandarin lenne, és most nem a gyümölcsre gondolok. Bár ki ne hajbókolna szívesen egy míves fehér bajszot viselő déligyümölcsnek?

Az esemény helyszínéül szolgáló terembe arra a jelenetre léptem be, hogy a jelenlévő fotósok 90 százaléka a „Frissen kihúzott dugót szagolgató nő" című kompozícióját fotózza, egyetlen izgő-mozgó gombolyagot alkotva. A tájékoztatón ugyanis maguk a győztes bortermelők is megjelentek, köztük Csetvei Krisztina is, aki az elenyészően kevés szexi, fiatal borász egyike, bár nekem abszolúte bejön a Heimann Zoltán-féle érett, ősz szakállas típus is. Csetvei Krisztina a jelek szerint egycsapásra a magyar borászat Oltai Katája lett, amire az ismert kurátornő remélhetőleg egy falrengető, forrónadrágba bújtatott rizlinggel válaszol.

Gál Helga, a magyar EU-elnökség hivatalos sommelier-je nyitotta a bulit, utána jött Martonyi miniszter, aki kapásból bevallotta, hogy diplomaták évtizedekig nem foglalkoztak azzal, hogy milyen bort kínálnak a vendégnek. Rég hallottam Martonyit, meg is lepett, milyen nyökögős szónok, aki olyan sziporkákkal szórakoztatta a kóstolóra váró megjelenteket, hogy „a bor az bizony nagyon fontos dolog" bár később ezt árnyalta azzal, hogy „nekünk a bor különösen fontos dolog". És azt is elmesélte, hogy egyre többet foglalkoznak a borral a filozófusok. Ha tudná, hogy a MÁV másodosztályú vagonjainak utazóközönsége kenterbe ver bármilyen filozófust!

A lényeg, hogy Magyarország egyre erősít a bordiplomácia frontján, mert ez az országimázs építésének nagyszerű eszköze. Az a rész, bevallom, egy kicsit zavaros volt, amikor a fődiplomata azt mondta, hogy Magyarország arra hajt, hogy nálunk legyen a Gál Helga ötlete nyomán létrehozandó európai fősommelier hivatala. Martonyi szolidan euroszkeptikus modorban el is viccelődött azon, hogy ahogy az Uniót ismeri, a sommelier-nek legalább 100 fős hivatala lesz, majd mégis visszatért arra, hogy Magyarország milyen svunggal hajt erre, így végig tanácstalan maradtam, hogy ez végül is tréfa volt-e.

Ezután Mészáros Gabriella zsűrielnök következett, akitől megtudtuk, hogy meghívásos pályázaton választották ki a követségeknek ajánlott borokat, illetve azok közül a legjobbakból a miniszteri keretet. Ezeknek a miniszteri boroknak a készítői voltak jelen személyesen is. Mészáros elmesélte, hogy a pezsgőktől a könnyű, egynyári borokon át a testesebb, ásványos fajtákig válogattak olyan borokat, amiket ebben a formában csak itt, a Kárpát-medencében lehetett megcsinálni. Bár összességében a bőség zavarával küzdöttek, kadarkából és bikavérből több erős versenyzőnek is örültek volna.

A szöveg után jött a kóstolás, és azon vettem észre magam, hogy – hogy, hogy nem – én is Csetvai Krisztinánál állok sorban, akárcsak Martonyi és az összes fotós. „Milyen diplomáciai eseményen tudja a legjobba elképzelni a borát?" – kérdeztem tőle?  „Béketárgyaláson" – mondta pillanatnyi gondolkodás után, én meg elképzeltem az örmény külügyminisztert Kő-papír-olló nevű somlói olaszrizlinggel puhító Martonyit. A Kő-papír-olló fergetegesnek bizonyult, bár nem mennék bele az animális részletekbe.

A miniszteri szelekció megkóstolt tagjai meggyőzőnek tűntek, bár a szekszárdi Eszterbauer kadarka és a Tiffán-féle Elysium merlot után engem szinte bármiről meg lehetett volna győzni. Nehéz leírni, micsoda örömmel hallottam, hogy Tiffánék nem hagyják dominálni a fát. Szarumán például hagyta, és mindenki tudja, hogyan végezte.

Én nem akartam, hogy dühös entek tépjenek szét, ezért  gyorsan távoztam az eseményről.