Bándy Kata vagy Bándy Kati?

Egy pillanatra megfagyott a levegő a Pécsi Törvényszék kettes számú tárgyalótermében hétfő reggel, amikor bevezették a vádlottat, P. Lászlót a Bándy Kata meggyilkolása miatt indult per tárgyalására. A vádlott nem az egyetlen megbilincselt ember volt a bv-sek őrök gyűrűjében. Jöttek még ketten: két vele nagyjából egykorú, fiatal férfi. „Elfogtak még kettőt” - hallottam valakit suttogni a közelemben, és a döbbent morajlásból érződött, hogy az egész hallgatóság erre gondolt akkor.

A bíró, Antal Gábor viszont nem hagyott sok időt a találgatásokra, rögtön bejelentette, hogy két új tanúról van szó. Mivel mindketten nevük titkos kezelését kérték, úgy fognak beszélni róluk,  hogy  37-es és 38-as tanú. Egy ideig még várni kellett arra, hogy kiderüljön, mi mondanivalójuk van nekik kettőjüknek, mert először a bíró azt ismertette, mire jutott azoknak a gyerekeknek a tárgyaláson kívüli kihallgatásakor, akik a pécsi rendőrségi pszichológus holttestét megtalálták.

A hunyó megijedt valakitől?

A gyerekek hárman voltak, mind azt mesélték, hogy bújócskáztak a Ledinán. A holttestet az a két gyerek találta meg a bokrok között, akiken az elbújás sora volt. Ők nagyjából ugyanúgy mondták el a történteket: megtalálták a lányt, aztán hazaszaladtak, és szóltak az anyjuknak. Egy pici ellentmondás volt köztük csak abban, megdobta-e egyikük egy kővel a testet, hogy lássák, él-e, mozog-e. A harmadik gyerek, aki a hunyó volt, a holttest megtalálásakor már nem volt velük. Kilencig elszámolt, a társait nem találta, nem jöttek elő, mire ő hazaindult.

A bírónak azt mondta, hogy ezután odajött hozzá egy ember, és ráparancsolt, hogy ne szóljon senkinek. A gyerek nem emlékezett sokra a férfiról, csak annyira, hogy talán fekete ruha volt rajta, és cigizett. Mindehhez a hétfői tárgyaláson se a bírónak, se az ügyésznek, az ügyvédnek vagy a vádlottnak nem volt semmi hozzáfűznivalója, a gyerekek vallomásáról így nem is volt több szó.

A Forró nyomon visszaütött

A tanúk kihallgatása előtt még P. Lászlónak is volt pár kellemetlen pillanata a bíróval, aki megnézte a februári tárgyalási napok után bemutatott Forró nyomon-adást, amelyben leadták a még szeptemberben felvett Máté Krisztina-interjút P-vel. A bíró lecsapott azokra az apróbb ellentmondásokra, amelyek az interjú és a különféle vallomások állításai között voltak.

P. legutóbbi vallomása arról szól, hogy ismerte a lányt, találkozgattak, sőt, titkos viszonyuk volt, és a gyilkosság hirtelen indulatból történt. P. most fenntartani akart története szerint feldühödött azon, hogy Bándy Kata nem akarja őt és a kapcsolatukat felvállalni a világ előtt. Az alaptörténet ugyanez volt a szeptemberi interjúban is, de pár részlet nem stimmelt. A bíró egyenként rákérdezett az általa furcsállt dolgokra, P. pedig motyogott mindegyikre valamit, de látszott a bíró reakcióiból, hogy nem győzhette meg.

Kata volt, nem Kati

Tovább rontott P. helyzetén Bándy Kata volt vőlegénye. A férfit már egyszer kihallgatták tanúként, de a bíró úgy döntött, hogy visszahívja, mert szöget ütött a fejébe valami. P. rendszeresen Katiként emlegette Bándy Katát. A bíró számolta is, azt mondta: legalább kilencszer történt ez meg. A vőlegényt az áldozat nevéről kérdezte, ő pedig elmondta, hogy a lány nem csak hogy Kataként volt anyakönyvezve, de nem is engedte, hogy bárki máshogy hívja, ha valaki véletlen Katinak szólította, mindig helyreigazította, mindig reagált, „nagyon kötődött a nevéhez”.

P-nek ez az információ nyilvánvalóan rosszul jön, mert ez is aláássa azt a történetet, hogy ismerte volna a lányt. A tárgyaláson először azzal próbált jönni, hogy nem ő használta a Kati nevet, hanem a rendőrök, akik a jegyzőkönyvet készítették, de a bíró visszavágott azzal, hogy itt, a tárgyaláson is így mondta, és hangfelvétel is van erről. Erre azt mondta, hogy rá is rászólt a lány a katizásért. Nem feszegették tovább a témát.

A volt vőlegény kihasználta az alkalmat, hogy beszélhetett a bíróságon. Háromperces monológgal készült a tárgyalásra, azt szerette volna kiharcolni, hogy mégiscsak zárt tárgyalás legyen Bándy Kata halálának ügyében. Ezt már egyszer kérelmezte az áldozat családja, de akkor a bíró elutasította. Hosszas indoklásának lényege az volt, hogy a közérdek ebben az esetben felülírja az egyén érdekét. A vőlegény hiába hivatkozott a múltkori döntés óta felgyűlt tapasztalatokra, hiába sérelmezte, hogy a bíró kifejezett tiltása ellenére valaki feltette az internetre az orvosszakértő teljes vallomásának a felvételét. A bíró végighallgatta, de szavainak nem volt hatása.

Féltem a családomat

A vőlegényt követte a titokzatos 37-es tanú, aki úgy került a törvényszékre, hogy a börtönből levelet írt a bírónak. Megírta: tudomására jutott, hogy P. nem egyedül követte el a gyilkosságot. A levélíró valamiféle vádalkut akart, ennek a reményében jött el tanúskodni.

A bíróságon úgy viselkedett, mint aki nagyon fél. Mielőtt még bármi érdemit mondott volna, kérte, hogy vigyék ki a teremből a vádlottat. A bíró ráállt, P-t kikísérték. Erre a 37-es előállt azzal, hogy a vádlott hozzátartozóit is küldjék ki. „Féltem a családomat” - magyarázta. A bíró ezt a kérést már túlzásnak érezte, ránézett P. anyjára meg törékeny volt élettárása, és közölte, hogy „őtőlük ne féltse szerintem”. A két nő tehát maradt, a 37-es pedig elkezdett válaszolgatni a kérdésekre. Kiderült, hogy az ő élettársának a gyerekei voltak a holttestet megtaláló, bújócskázó gyerekek, de ez pusztán véletlen, nem emiatt van itt, hanem azért, mert állítása szerint később, miután börtönbe került, a sétaudvaron beszélgetni volt alkalma P. Lászlóval.

„P. László elmesélte nekem, hogy hogyan történt valójában ez a bűncselekmény” - mondta sokat sejtetően, aztán kijelentette, hogy erről nem szeretne  beszélni, mert bent van a teremben P. családja. A 37-es egy ideig örülhetett taktikája sikerének, mert a bíró megadta magát, és mégis kiküldte a két nőt.

Audit a hazugságért

Erre már folytatta a tanú, elmondta, hogy először is P. egy Audit ajánlott fel neki, ha azt vallja, hogy látta őt Bándy Katával sétálni korábban, tehát lényegében igazolja a randizgatásról szóló történetet. A tanú szerint nem ő volt az egyetlen a börtönben, aki ilyen ajánlatot kapott P-től. Azt is elmesélte, hogy egy alkalommal P. elárulta neki, hogy is történt a gyilkosság. Eszerint P-vel volt az unokatestvére is, amikor a Balokány környékén egy szórakozóhelynél találkoztak a lánnyal, ki akarták rabolni, megtalálták nála a rendőrségi igazolványát, amitől megijedt a társa, és így követték el a tettet.

A 37-es vallomása közben előjött néhány érdekes részlet a börtön mindennapjairól, például az, hogy állítólag könnyű hozzájutni a Rivotril nevű, börtöndrogként használt gyógyszerhez, vagy hogy megoldható a rabok egymás közötti levelezése. „Miket tudunk itt meg! Remélem, figyel a bv” - szólt ki a bíró.

A vallomás végén kellemetlen meglepetés érte a 37-est. Amint befejezte a beszédet, a bíró nyugodt hangon közölte, hogy akkor most behívja a vádlottat, és ismerteti vele ezt a vallomást, mert a törvények erre kötelezik. Be is hívatta nemcsak P-t, hanem a hozzátartozóit is, majd összefoglalta, miket is mondott a tanú, aki csak döbbenten állt. Még szembesítette is a bíró P-vel, aki szerint nem igaz, amit mondott. A másik tanúval, a 38-assal gyorsan végzett a bíróság, ő is egy rab, de ő csak közvetve, egy másik rabtól hallott valamit a Bándy-gyilkosságról. Ő nem több elkövetőről, csak egy férfiról hallott.

Gátlástalanság, nincs önkontroll

A tanúk után már csak két szakértő maradt hátra. Az igazságügyi toxikológus elmondta, hogy a herbál vagy zsálya néven futó szintetikus kannabinoid, amelyet állítása szerint a vádlott a gyilkosság előtt használt, négy órán át hat, és 48 órán belül kiürül a szervezetből. Egy héttel a gyilkosság után, amikor vizeletmintát vettek P-től, már nem lehet megmondani, igazat mondott-e a droghasználatról. „Kellemes közérzet, könnyedség, gátlástalanság. Nincs önkontroll” - sorolta a szakértő ennek a szernek a hatásait, és a bíró kérdésére azt is elmondta, hogy az alkohollal nem csak egyszerűen összeadódik a hatás, hanem négyzetesen növelik egymásét.

Az igazságügyi informatikust P. telefonjának internetkapcsolatáról kérdezték, kiderült: P. igazat mondhatott, amikor azt állította, a gyilkosság ideje körül azért lehetett rajta a neten, mert véletlenül benyomódhatott egy gomb a telefonján dulakodás közben.

Ítélet jön

A bíróság végül megnézte egy kivetítőn a térfigyelő kamerák felvételeit a halála éjjelén magányosan hazafelé tartó Bándy Katáról, a benzinkúton vásárló P-ről, és egy helyszíni bizonyítási kísérletről, ahol azt próbálták ki, mit láthatott az egyik tanú. Ahogy ez befejeződött, és kiderült, hogy senkinek sincs újabb indítványa, a bíró a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánította.

A következő tárgyaláson már a perbeszédek jönnek, és megszülethet az ítélet is. A napot április 5-re tűzték ki.