Állami párválasztó házasságtörésre és pedofiloknak
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Belföld cikkek
- Holtan találtak egy idős férfit a rendőrök Zuglóban
- Döntött a Kúria a Magyar Rádió egykori épületének sorsáról
- Medgyessy Péter elmondta, mikor bukhat bele a kormány az elmúlt hónapok politikai botrányaiba
- Rendőrnek adta ki magát egy pedofil Borsodban
- Magyar Péter lemondásra szólította fel Pintér Sándort a tüntetésén
Kata leveti karikagyűrűjét
A kocsi hátsó ülésén szedegetem a macskaszőrt a fekete harisnyámról. Az idő szép, a nap süt, a hajam selymes, (reggel fél órával korábban felkeltem csak hogy megmossam), és ha az utolsó átokverte szürke Maine Coon-szőrszálat is sikerül eltávolítani, akkor jó eséllyel nem tűnök olyasvalakinek, aki menthetetlenül a macskáival fog magányosan megöregedni. Az ujjamon szépen halványodik a bemélyedés a karikagyűrű helyén. Elmegyek teljesen átlagos társkeresőnek. Suhanunk Pécs felé.
„A lányok ott is kinevetik a fiúkat, de azért szeretik őket. Fényes nappal is szeretik egymást” – milyen szépen megírta József Attila (muzikálisoknak van ilyen változat is). Kishitűség volna fönnakadni azon, hogy délutánra tették az állami ismerkedős bulit. A pécsi Expo éttermében kétszázért deci bort, négyszázért cidert és sört adnak, szóval merő huhogás volt, hogy majd nem lesz alkohol csak azért, mert a szervezők ügyesen bepasszírozták a bulit a pécsi gyereknapba.
Dani másnaposan került gyereknapra
A pécsi állami párválasztó a gyereknapba volt építve, ez már az időponton is látszott: délután kettőtől ötig volt kitűzve az ismerkedés. Elsőre furcsának tűnhet a gyereknappal való párosítás, de előnyei is vannak. Például rögtön lehetett tesztelni, hogy az apuka- és anyukajelöltek megfelelően viszonyulnak-e a gyerekekhez, hiszen az „erőforrások száma” mégiscsak fontos lehet az eseményt szervező Emberi Erőforrások Minisztériumának.
Másnaposan érkeztem Pécsre, négy-öt óra alvás után, de mint később kiderült, elsősorban nem ez akadályozott meg abban, hogy kihasználjam az állami párkereső mozgalom nyújtotta szolgáltatásokat. Aki el akarja képzelni a pécsi helyszínt, gondoljon egy jól megszervezett gyereknapra: itt voltak a tűzoltók, a rendőrök, lehetett ugrálóvárazni, agyagozni, még traktorra is lehetett mászni. Gyereknapnak kiváló.
Kata a kivágott ruhájában bízik
Elsőre talán nem a La cucarachát mondanám a legütősebb háttérzenének a csábításhoz, de a gyerekzumba az gyerekzumba, és egyáltalán nem tűnik rossz kezdőlépésnek leülni a nagyszínpadra néző széksorban, ahol pont két fiatalember között van szabad szék. Legédesebb mosolyommal, szemlesütve elhelyezkedem az elesettebbnek tűnő mellett, illedelmesen a térdemre teszem a kezem, igazodom hozzá, tapsolok, amikor tapsol, feszülten figyelek, amikor feszülten figyel.
Várom, hogy megtegye az első nemzeti lépést. Ehelyett megérkezik az anyja. Belemerülnek valami beszélgetésbe, nejlonzacskókkal zörögnek. Küldök felé még egy utolsó mosolyt, aztán inkább elmegyek ciderért, és erősen fontolgatni kezdem, hogy talán le kéne venni a kivágott ruhám fölé húzott pamutfelsőt.
Dani átlagos falunapon érezte magát
Bajos ez a Facebook
Érdekesen alakult a vasárnapi állami párkereső bulik Facebookos megjelenése. Szerdán jelentették be a közösségi oldal elindulását, amit „elleptek a SPAM-ek”, ezért előbb a kommentelést tiltották le az oldalon, majd magát az egész oldalt is törölték.
Az interenet népe viszont nem pihen, máris van alternatív oldala az eseménynek, alternatív programokkal, olyanokkal, mint „Házi sütemény-verseny”, vagy „Vakrandi a Vak Komondorral”.
A budapesti programnak pedig hivatalos Facebook eseménye is van, a trollok itt is kíméletlenül lecsapnak , az esemény leírásában pedig a már nem létező hivatalos oldalra linkelnek a szervezők.
A párválasztó programja pedig olyan volt, mint egy átlagos falunap (vagy éppen az index.hu park avatója), csak éppen délután megszervezve, kevés alkohollal. Felléptek a helyi tánccsoportok, önjelölt tánctanárok.
Nem lehetett ismerkedni, pontosabban ugyanannyira lehetett, mint bárhol, ahol emberek vannak együtt. Nem voltak olyan programok, amikkel megtalálhatták volna egymást a párt keresők. A szervező minisztérium sokmindent ígért, de nem volt se társastánc-oktatás, se párkapcsolati játékok, még közös nyereményeket sem ajánlottak fel. Úgy tűnt, hogy a párválasztó programját egyszerűen hozzácsapták a gyereknaphoz.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának korábban kiadott tájékoztatója szerint a szervezők sokféle párkereső programmal készültek az egyetemisták összeboronálására: ígértek például párkapcsolati játékokat, páros nyereményeket, páros fotózást is. Nézzük mi valósult meg!
Kezdjük a megcélzott korosztállyal: Soltész Miklós szerint a Táncválasztó párválasztó mozgalmat egyetemista korú fiataloknak indították, hogy azokat is segítsék, akiknek „elfoglaltságaik, a tanulás, a munka mellett gondot okoz a társkeresés”. Ehhez képest a pécsi egyetemistáknak ez a program biztosan nem segített. A Táncválasztó, párválasztó színpada előtt többnyire nagymamakorú nénik és fiatal anyukák, apukák álldogáltak a gyerekeikkel.
Kata itallal se elég erős
Itallal együtt se vagyok elég erős ahhoz, hogy odaálljak a színpad elé zumbázni az egyre jobban bepörgő kislányok közé. Ismerem a korlátaimat, tizenöt éves korom óta képtelen vagyok a tánc minden olyan formájára, amelyben kötelező elem, hogy az ember a feje fölé emelje, és ütemesen lengesse a karjait. Ekkor még nem tudom, hogy ez az utolsó lehetőség a plakáton meghirdetett interaktivitásra.
A csarnok telis teli van cukibbnál cukibb férfiakkal, a legtöbbnek van kiállása, sármja, karizmája és – sajnos – legalább egy gyereke. Esetleg még pár tarka lufi is a kezében és egy csinos feleség az oldalán. Pár perc után eljutok odáig, hogy már szemezést sem merek kezdeményezni. Támasztom a falat, iszom. Árulom a petrezselymet.
Dani, a táncos lány és a kormányablak
Az ismerkedni vágyó egyetemisták tehát választhattak a kisgyerekes anyukák és a legfeljebb tizenöt-tizenhat év körüli gimis lányok között. Családokat szétválasztani biztosan nem akart az EMMI, de azt se nagyon valószínű, hogy Soltész Miklós a fiatal gimis lányokat szerette volna összehozni egyetemistákkal. Erre mondjuk nem is kell külön program, hiszen ott vannak a 30Y pécsi koncertjei. Szombaton Pécsen leginkább a kisgyerekek iránt vonzódó felnőtteknek lejtett a pálya, bár a kormánynak valószínűleg nem ez volt a célja.
Az ígértekhez híven játékok és nyeremények például voltak. Csak éppen nem párkapcsolati témában, és nem páros díjakkal. Az előadások szünetében tánccal kapcsolatos kérdéseket tett fel az egyik szervező, elsősorban a gyerekeknek. Aki helyesen válaszolt, táncutalványt kapott, de nem párosat, tehát a gyerekek ismerkedését sajnos ez sem segítette túlzottan.
Ígért még a minisztérium „páros fotózást jelmezekben”, ami kiválóan elfért volna a pécsi gyereknapon, sokkal jobban, mint egy egyetemistákat megcélzó rendezvényen. A minisztériumi tájékoztató szerint a Család, Esélyteremtési és Önkéntes Házak is kitelepülnek a programokra, mi ilyennel viszont nem találkoztunk, így nemcsak játékokat nem rendeztek, de párkapcsolati, családtervezési kérdéseinket sem tudtuk feltenni.
De mi van, ha az igazi buli és ismerkedés az állami program után kezdődik valamelyik pécsi szórakozóhelyen? Hivatalosan meghirdetett after nem volt, és akiket megkérdeztünk, azok sem terveztek szombat estére semmit. Az egyik táncos lánynak például edzése volt még a fellépés után.
De egy ponton azért kitett magáért az állami párkereső gépezet: a pécsi kormányablak standjánál két nagyon szép lány várta az érdeklődőket. Sajnos nem akartunk épp útlevelet csináltatni.
Kata végül megtalálta a könnyű terepet
Nem vagyok hajlandó elhinni, hogy a szervezésben annyi átgondoltság volt, mint egy marék lepkében. Azzal biztatom magam, hogy a gyerekzumba után majd lecserélődik a közönség, jönnek az egyedülálló huszonévesek, de valahol mélyen rosszat sejtek. A nehezen kivárt műsorszünetben a hangulatfelelős száját elhagyja a lelkesítőnek szánt kérdés: „Szeretitek a táncot, gyerekek?” Én meg fogom magam, otthagyom a Szabad egy táncra bulit, és elsomfordálok, ki a vattacukorillatú levegőre, szétnézni a szabadtéri gyereknapi programok között.
És hát ez a legjobb döntés, amit hozhattam. Odakint vannak a bemutatók. Rendőrök! Tűzoltók!! Katasztrófavédelmisek!!! Ami a gyerekeknek szirénázó kocsi és eggyel menőbb leendő pálya, mint a vadakat terelő juhászé, az a magányos lányok szempontjából jó kötésű, hősies, egyenruhás (!) férfiakat jelent. És nem túl nehéz terepet. Most már tapasztalatból mondom: a kiterített vegyvédelmis gyakorlóruha felett, a tűzoltókocsi árnyékában érvényesülni tud a dekoltált ruha, a vállra omló haj, a tágra nyílt szem.
Ha nem csak a szám nagy, és ott maradok felpróbálni azt a vegyvédelmi gyakorlóruhát, szerintem este hétkor, mire vége a szolgálatnak, kaphattam volna az édességpultnál egy mézeskalácsszívet. Finom utalásféleképpen.
Vasárnap folytatjuk
A pécsi rendezvény csak előkészítő volt, az igazi nagy durranás (reméljük) vasárnap lesz, ekkor nagyjából nyolc helyszínen lesz párhuzamosan párkereső buli, és este hétkor állami flashmobbal ünnepelhetjük friss kapcsolatunkat. Ha csapatunknak sikerül kipihennie a pécsi traumát, vasárnap is ott leszünk és nem adjuk fel a párkeresést.
A programra tízmillió forintot költ az állam, közérdekű adatigénylésben érdeklődtünk a szerződések után. A Hír24 szerint Simicska Lajos cége, a Mahir City Poster is jól járt a kezdeményezéssel.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
