Salamon
6 °C
14 °C

A leszbikusok vére is ugyanolyan jó

2013.09.20. 15:56
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt egyezséggel zárult a véradástól eltiltott leszbikus pár és a vérellátó szolgálat ügye. A vérellátó bocsánatot kért, amiért egy külsős orvosuk megalázta a nyolc éve együtt élő két nőt a tiszanánai véradáson. Még a meleg férfiakat sem lehet csak azért elutasítani, mert melegek. A kérdés az, hogy a jelöltnek volt-e a fertőzések átvitele szempontjából kockázatos kapcsolata.

Megalázó helyzetbe került egy leszbikus pár májusban Tiszanánán, amikor megjelentek a lakóhelyükön szervezett véradáson. A nyolc éve monogám élettársi kapcsolatban élő két nő együtt indult a véradásra, életükben először szerettek volna donornak jelentkezni. Amikor a véradáson dolgozó doktornő rájött, hogy élettársi kapcsolat van köztük, sértéseket kezdett szórni rájuk, szexuális irányultságukra, kapcsolatukra, és végül nem adhattak vért.

„Először a párom ment be hozzá, aztán én. Tőlem sokszor megkérdezte, hogy miért nincs gyerekem″ – idézte fel a történteket az Indexnek a pár egyik tagja. A doktornő addig kérdezgette, amíg végül megmondta neki, hogy azzal a nővel él együtt, aki épp az imént volt bent nála. Így tudta meg a doktornő, milyen a szexuális irányultságuk. Az orvos ekkor rögtön átszaladt a másik terembe, ahol a pár másik tagjától már lassan készültek vért venni, és leállította a folyamatot. Közben pedig a várakozó többi ember füle hallatára olyasmiket vágott a fejükhöz, hogy „ez egy betegség", amit csinálnak, hogy azonnal hagyjanak fel ezzel az életmóddal, és „az ilyenek nem adhatnak vért", mesélte a véradásra jelentkező fiatal nő.

Az ügyet az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) elé vitték, a hatóság által rendezett tárgyaláson most szeptemberben egyezséget kötött a két fél, a panaszosok és az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ). Büntetés így nem lett a dologból. Az EBH által szeptember 4-én jóváhagyott egyezség lényege: a vérellátó bocsánatot kért, vállalta, hogy honlapján 60 napra nyilvánosságra hozza a szöveget, amiben megállapodtak, valamint a honlapon a véradóknak szóló tájékoztatót kiegészíti ezzel: „a kockázatos szexuális magatartás tárgykörébe nem tartozik azon élettársi viszony, amikor két nő létesít együttélés során szexuális kapcsolatot”.

Az Országos Vérellátó Szolgálat honlapján szeptember 8-i dátummal valóban meg is jelent az egyeztetett szöveg. Ez:

Az Országos Vérellátó Szolgálat kivizsgáló orvosa, egy kiszállásos véradáson két véradásra jelentkező - segítő szándékú, egészséges - nőt nem tartott alkalmasnak véradásra, mert hosszú évek óta élettársi kapcsolatban élnek. A kiszűrés indoka: kockázatos nemi magatartás. Köztudott, hogy két nő közötti szexuális kapcsolat a fertőzés valószínűségét kizárja. Így a véradásra jelentkező hölgyek nem jelentenek fokozott kockázatot. Kizárásuk a véradásból nem volt indokolt. Az Országos vérellátó Szolgálat ezzel a magatartással megsértette az egyenlő bánásmódhoz kapcsolódó jogukat. Az Országos Vérellátó Szolgálat ezúton is elnézést kér az érintett két hölgytől, és amennyiben a jövőben véradásra jelentkeznek, szexuális irányultságuk nem lesz kizáró ok, hogy önzetlen karnyújtásukkal beteg embertársaikon segíthessenek.

A panaszosok elégedettek az ügy kimenetelével, a bocsánatkéréssel. Vért egyelőre nem adtak azóta, a múltkori véradó nap óta még nem volt ilyen lehetőség a lakóhelyükön.

Miskovits Eszter, az OVSZ főigazgatója az Indexnek azt mondta: ő is abszolút elégedett azzal, ahogy az ügy zárult. Szerinte ami történt, egy külsős orvos tévedése volt. „A kollégáimmal együtt szégyelljük magunk, hogy ilyen előfordulhatott" – mondta.

Tetoválás, kutyaharapás, akupunktúra

Ha a doktornő Tiszanánán nem kérdezett volna rá a gyerekvállalás elmaradására, a jelentkezők szexuális irányultsága akkor is kiderülhetett volna. Véradás előtt ki kell tölteni egy kérdőívet, amiben az életvitelre, betegségekre, gyógyszerszedésre kérdeznek rá. Az aktuális, érvényben lévő kérdőívet le lehet tölteni az OVSZ honlapjáról. Ebben olyasmiket is kérdeznek a donornak jelentkezőtől, mint hogy használt-e már életében injekciós kábítószert, harapta-e meg állat egy éven belül, kapott-e tetoválást, füllyukasztást, testékszert, akupunktúrás kezelést. A nemi életre vonatkozó kérdést ebben a formában teszik fel: (egy éven belül) „volt-e fertőzés átvitele szempontjából kockázatos nemi kapcsolata?"

A kérdés mögött az szerepel vastag betűkkel, hogy lásd a tájékoztatót. Ennek a szövege is fent van az OVSZ honlapján. Itt van egy felsorolás azokról a magatartásokról, amelyek „jelentősen fokozzák a vérrel átvihető fertőzések kockázatát, példaként a májgyulladást, az AIDS és a szifilisz betegséget említik. Azt írják, ne adjon vért, akire a következő állítások bármelyike igaz: intravénás kábítószer használata; nemi betegség; nemi kapcsolat pénzért, vagy kábítószerért cserébe; óvszer nélküli nemi kapcsolat alkalmi / ismeretlen partnerrel; gyakran váltogatott szexuális partnerek; férfiak közötti nemi kapcsolat; nemi kapcsolat olyan személlyel, akire a fentiek bármelyike vonatkozhat.

Tudták magukról, hogy fertőzöttek

Az OVSZ vezetője szerint arra is volt már példa, hogy valaki úgy ment vért adni, hogy közben tudta magáról: fertőzött. A konkrét esetben nem melegekről, hanem Olaszországban dolgozó callgirlökről volt szó, akik voltak már szűrésen, pozitív lelet volt a kezükben, de szerették volna megerősíttetni az eredményt, így elmentek a vérellátó szolgálathoz vért adni. Időben beazonosították őket, a vért nem használták fel.

A vérellátó természetesen nem csak a kérdőívre és az önbevallásra hagyatkozik. A véradáskor levett véren végeznek szűrővizsgálatot fertőző májgyulladásra, HIV-re és szifiliszre. Ha az eredmény nem negatív, a vért nem használják, és a véradót értesítik. Ugyanakkor, ahogy a tájékoztató is felhívja rá a figyelmet, „a leggondosabb kivizsgálás esetében is előfordulhat", hogy még nem tudják kimutatni a fertőzést.

Mi a kockázatos?

Az OVSZ főigazgatója szerint ők elsősorban a vérre váró betegek védelmét tartják szem előtt, a kérdőív „nem a kirekesztésről szól", hanem arról, hogy – ahogyan a világon mindenhol – törekszenek a vérbiztonság megteremtésére. A céljuk az, hogy a lehető legegészségesebb populációtól vegyenek vért, és igyekeznek emiatt az elején is beépíteni egy szelekciót a rendszerbe, mondta. Most például a nyugat-nílusi láz miatt nem vesznek vért egy jó darabig olyanoktól, akik ezen a nyáron Görögország, Olaszország vagy Spanyolország bizonyos részein jártak, említett példát.

A főigazgató szerint a közzétett tájékoztató szövege ellenére az azonos neművel folytatott szexuális kapcsolat férfiak esetében sem kizáró ok. Miskovits Eszter azt hangsúlyozta, hogy a kérdőíven a kérdés nem így szerepel, hanem így: „volt-e fertőzés átvitele szempontjából kockázatos nemi kapcsolata?" Szerinte itt tehát arról van szó, hogy rábízzák a jelentkezőre, ítélje meg maga, hogy az ő esetében van-e fokozott kockázat, vagy nincs. A főigazgató egyébként úgy érzi: nincs ellentmondás a kérdőív és a tájékoztató szövege között, csak arról van szó, hogy a két dokumentumnak „más a funkciója".

Nem foglalkoznak a képzéssel

A Háttér Társaság a Melegekért jogvédő szervezet munkatársa, Dombos Tamás viszont inkább zavarosnak látja a helyzetet. Szerintük a policy sem teljesen egyértelmű, a gyakorlat pedig „teljesen vegyes". Mindenesetre tudnak ők is olyan helyekről, ahol nyíltan melegek is adhatnak vért.

A Háttér közleményt is kiadott a tiszanánai eset kapcsán. Szerintük ez ismét ráirányítja a figyelmet a magyar egészségügyi szakmában erőteljesen jelen lévő leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű emberekkel kapcsolatos előítéletekre és tájékozatlanságra. A közlemény szerint hozzájuk számos bejelentés érkezett hasonlóan homofób egészségügyi szolgáltatókról, de ezekben az esetekben az érintettek nem mertek a hatóságokhoz fordulni.

A Háttér közleménye szerint nemrég egy kutatásban résztvevő végzős orvostanhallgatók több mint kétharmada például úgy nyilatkozott, hogy nem vagy csak érintőleges találkozott egyetemi tanulmányai során a homo- és biszexualitás orvosi megítélésének kérdésével. 73 százalékuk szerint az egyetemnek többet kellett volna foglalkoznia az LMBT emberek sajátos egészségügyi szükségleteivel. Dombos Tamás, a Háttér jogsegélyszolgálat munkatársa szerint „nem várható a kérdésben jelentős elmozdulás addig, amíg az LMBT témák nem kapnak kellő figyelmet az egyetemi képzés és a továbbképzések során”.