Közel már a csepeli horrorügy vége

Több mint egy év és negyven tárgyalási nap után a végéhez közeledik az utóbbi évek egyik legdurvább bűncselekmény-sorozatának, a csepeli eperföldön zajló gyilkosságoknak a pere a Fővárosi Törvényszéken. Április közepén már a perbeszédek következnek az ügyben, amely 2011 nyarán robbant ki, amikor egy erdélyi fiatalembernek sikerült kiásnia magát a földből, és elmenekült a csepeli eperföldek körüli erdőből. Az áldozatok földi maradványai ezután kerültek elő. Az eperföldön öt embert öltek meg: egy diósdi férfit és egy négytagú családot.

A szövevényes és kisebb súlyú vádakkal (kifosztással, testi sértéssel, magánlaksértéssel, személyi szabadság megsértésével) kiegészült ügyben annyian vannak a vádlottak, hogy a szerdai tárgyalás elején, amikor mindenki leült, percekig eltartott, mire abbamaradt a bilincscsörgés. A vádlottak száma összesen kilenc, de csak négyükről állítja az ügyészség, hogy részt vettek a gyilkosságokban is.

A szerdai tárgyalási nap azzal telt, hogy közülük hárman vitatkoztak és próbáltak hazugságot bizonyítani egymásra: a hírhedt elsőrendű vádlott, a szerb B. Dragan, aki kopasz koponyájával és robosztus alkatával a börtönben mintha csak még fenyegetőbb külsejűvé változott volna, a másodrendű B. Zsolt, akit Ausztriából hoztak haza a rendőrök és K. Krisztián „Szöcske”, a legfeljebb ötvenkilós csepeli rabló.

A vita tárgyai olyan részletkérdések voltak, amelyek nem látszanak túl lényegesnek a súlyos vádak mellett. A hol a magyart törő, hol a tolmácsára hagyatkozva szerbül beszélő B. Dragan például azért kért szót, hogy hosszan belebonyolódhasson: milyen sorrendben és pontosan hol lettek elégetve azok a holttestek, amelyeknek a maradványait egyazon gödörben találták meg.

B. Dragan, azt kell megérteni, hogy mást megölni, az a bűncselekmény

- próbálta megértetni vele a bíró, hogy ha már egyszer a gyilkolást magát elismerte, a holttestek megsemmisítésére kidolgozott módszer részleteinek nincs igazán jelentősége.

Központi témát csinált a szerb abból is, volt-e sóder vagy sem az egyik tetthelyen a padlón. Az egyik gyilkos szerszám egy sóderrel töltött fémcső volt, és egy kis sódernek ki kellett folynia, amikor ütöttek vele, de B. Dragan szerint nem találtak ilyet. A célja ennek a feszetegetésével csak annyi volt, hogy egy részletkérdésben B. Zsoltról bebizonyítsa: "Zsolti vallomása nem valós, Zsolti hazudott". B. Zsolt maga sem sajnálta az időt a válaszra, azt bizonygatta, hogy a szóban forgó helyszín koszos volt, eleve tele volt betontörmelékkel.

"Ez nem az ház, ahol hetente legalább egyszer porszívóznak" - igyekezett elejét venni a még aprólékosabb leírásnak a bíró, aki egyébként nagyon türelmesen végighallgatta a huszonötödik, ötvenedik és a hatvanadik viszontválaszt is a vádlottaktól. "Erre szántam a mai napot, hogy magukat hallgatom. Belefér" - mondta egyszer Szöcskének, amikor az szabadkozni kezdett a hosszúra nyúlt magyarázás közben.

Morbid párbeszéd kezdődött arról is, milyen hatása van a marihuánának. B. Dragan korábban azt mondta, hogy marihuánát szívtak a csepeli erdőben a gyilkosságok előtt. Erre mondta azt a bíró, hogy tudomása szerint az ember a marihuánától az ember megnyugszik, és "nem akaszt fel embereket". A szerb engedett, a témát azzal zárta le, hogy talán volt még valami más is abban a "marihuánában", amit a Krisztián hozott nekik az erdőbe.

A vádirat szerint B. Dragan azzal szerzett félelemből táplálkozó tekintélyt magának a bandában, hogy azzal hencegett: háborús bűnös, aki Szerbiában borzalmas kínzások fortélyait tanulta ki. A szerb annyit változtatgatta a vallomását, hogy a bíró negyven tárgyalás után most újra feltette neki ezt a nagyon direkt kérdést:

Volt maga egyáltalán a háborúban?

"Keveset" - most épp ezt a verziót választotta B. Dragan, aztán panaszkodásba kezdett arról, hogy mindenki csak őt akarja gyilkosnak láttatni, mert ő volt a háborúban, pedig szerinte nincs összefüggés. Magyarországon senki sem volt a háborúban, mégis vannak gyilkosok, okoskodott. "Szerbiában születtem" - kezdte újra a válaszadást az alapkérdésre, amikor a bíró - talán a körülményeskedést megelégelve - közbeszólt: "Sztevanovity Zorán is ott született, és itt énekel Magyarországon."

B. Draganék nagyjából két óra alatt fogytak ki a mondanivalóból, ezután az ügyvédeik fognak következni, és nekik maguknak legközelebb már csak az utolsó szó jogán lesz lehetőségük beszélni. Április 14-re tűzték ki a következő tárgyalást, a perbeszédek várhatóan napokon át fognak tartani.