Besokallnak a rendőrök, ha nem kapnak segítséget

14
2015.09.09. 13:37
Az elmúlt hetekben lehetetlen feladat elé állították a rendőröket: komoly felkészítés nélkül bedobták őket a mélyvízbe, folyamatosan nagyon durva szolgálatokat teljesítenek, a szükséges pszichológiai, kulturális, kommunikációs képességekkel nem ruházták fel őket. Mentesíteniük kellene magukat a fél éves gyűlöletkampánytól, a média figyelmétől, a naponta változó parancsok és a politika irracionalitásaitól. Mi lehet a rendőrök lelkében, meddig bírhatják, milyen segítségre lenne szükségük?

Csak annyit mondok: tisztelet a kisrendőröknek!

A Facebookon rengetegen osztják a posztot, miszerint a menekültválság igazi hősei az emberfeletti munkát végző közrendőrök, akik humánusak tudtak maradni, a szakmai és politikai elöljáróik ellenében is. Bár voltak ennek ellentmondó képek is, a nyilvánosság pedig sok mindent nem láthat, a gyereket legázspray-ző rendőr remélhetőleg csak az extrém kivétel, és annak a szír férfinek legyen igaza, aki szerint „inkább tízezer magyar rendőr, mint egy görög”.

Kérdés azonban, hogy meddig lehet bírni a lehetetlen körülményeket. A kialakult akut vészhelyzetre a kivezényelt rendőrök nincsenek felkészítve, pedig az érzelmileg, pszichológiailag is súlyosan megterhelő. Most éppen Röszkénél látni leginkább, hogy a rendőrök is rettentően kimerültek. Egy hétre vezénylik őket a déli határhoz az ország minden részéről, reggeltől estig talpon vannak, a 14-16 órás szolgálatokban megesett, hogy a szabad ég alatt aludtak.

Ismeretlen parancsnok irányításával, új helyen, új közegben, a családtól távol kell helytállniuk, miközben folyamatosan olyan helyzetekkel találkoznak, amelyek kezelésére nincs a birtokukban biztos recept. Ez nem csak a szintén kivezényelt, 19-20 éves rendőriskolásoknak sok (bár az különösen súlyos, hogy őket pályakezdőként ennyire mély vízbe dobják be, kérdés, hogy ez hogyan formálja a hivatásképüket), mindenki türelmetlen, egyre ingerültebb, agresszívebb. Mint kedden is megtapasztaltuk: „nemcsak az embertelen, amilyen körülmények között a menekültek vannak, hanem az is, amilyen körülmények között a rendőröknek dolgozniuk kell.”

Börtönkísérlet gyerekekkel

Ez kifejezetten robbanásveszélyes szituáció, olyan, a helyzetbe kódolt pszichológiai folyamatokkal, amelyek szakmai kontrollt igényelnének. „Az elidegenedésre, a személyek helyett már csak arctalan tömeget érzékelő tudatállapotra a menekültekkel folyamatosan kapcsolatban lévő katasztrófavédelmi, rendőri és katonai szervek figyelmét fel kellene hívni, nehogy a stressz következményei mindkét oldalon atrocitások formájában jelenjenek meg” — írta egy önkéntes segítséget nyújtó orvos is, aki az autópályán kísérte a menekülteket, így foglalva össze saját kórképét: „Az előző nap, az érintettek magas száma miatt, önmagában elég volt, hogy magamon a deperszonalizáció tüneteit észrevegyem. Ez saját enyhe, fiziológiásnak mondható, de mégis egyértelmű jelképes poszttraumás stresszem része, amit felismerve, tudatosan igyekszem két nap alatt kipihenni.”

Az emberek tárgyként való kezelése természetes önvédelmi reakció ilyen traumatizáló helyzetben, ami még egy segíteni akaró emberben is jelentkezhet. Hasonlóan tudatos önmegfigyelésre, a megfelelő következtetések levonására, és öngyógyításra azonban a kirendelt rendőröknek nincs se lehetőségük, se kompetenciájuk. Marad a bizonytalanság, melyből, mint azt az Index átmenetileg kirgiz menekültté vált riportere is tanúsíthatja, a kötelességen felüli emberséges gesztusok, a törődött anyázás és az értelmetlen ordítozás egyaránt kijöhet.

Könnyen válthat ki agressziót az ilyen szituáció, a kialakuló feszültség miatt gyakori lehet az áldozat hibáztatása, vagy ellenkezőleg, a passzivitás — jellemezte a hasonló helyzetek veszélyeit az Indexnek Síklaki István szociálpszichológus. „Véleményem szerint a legtöbb rendvédelmisnek súlyos dilemmát, feszültséget okoz, hogy a természetes empatikus reakciók, amelyeket kiváltanak olyan ingerek, mint a kisgyerekek kiszolgáltatott helyzetben, ütköznek azzal a feladattal, amit teljesíteniük kell. Ráadásul a jogi helyzet is gyakran tisztázatlan: vajon háborús övezetből menekülőkkel van dolguk, vagy "gazdasági menekültekkel"? A rosszul definiált és érzelmileg is súlyos ellentmondásokkal terhelt helyzet nagy megpróbáltatás azoknak, akik a fronton szolgálnak” — mondta az ELTE Társadalomtudományi Kar és a Corvinus tanára.

Síklaki István szerint egy ilyen helyzetet a rendfenntartók számára csak az könnyít meg, ha egyértelmű, reálisan végrehajtható utasítások, és „az alapvető, univerzális emberi normákkal nem durván ütköző politikai és társadalmi elvárások” között dolgozhatnak. Pontosan ezek hiányoznak azonban a mostani helyzetben. A rendőrök sokszor maguk sem értik, hogy mit miért kell tenniük. Bár a rendőrszakmában alapvető készségnek kell lennie a parancsteljesítésnek, a folyamatosan változó, követhetetlen intézkedések a rendőrök idegeit is próbára teszik. Lezárják a pályaudvart, amit aztán a készenlétisek egyszer csak kinyittatnak, őrzik a menekülteket, majd szélnek eresztik őket — ők is úgy érzik, hogy sokszor nem racionális, amit csinálnak.

Lehetetlen feladat

Ha nem tudom, hogy bízhatok-e a vezetőimben, az az állományt is elbizonytalanítja, pedig ez egy ilyen típusú szervezetben alapvető fontosságú — mondta nekünk Krémer Ferenc rendészeti szociológus, aki szerint az ilyen ellentmondásosság szétzilálhatja a szervezetet. „Tudomásul kell venni, hogy ilyen helyzetben, 24 órás szolgálatban nem lehet hiba nélkül dolgozni. Ráadásul a migránsok a bicskei menekülttáborba térített vonathoz hasonló esetek és az elégtelen kommunikáció miatt elvesztették a bizalmat a magyar rendőrökben.” 

Krémer Ferenc szerint a magyar rendőrséget most olyan feladatokkal látják el, amelyeket nem is lehetne képes megoldani. „Röszkén a hidegben, sátrak nélkül várakoztatják az embereket, lassan megy az ügyintézés, kevés a menekülteket elszállító busz — ezek hiányában a rendőrségnek kellene egy helyen tartani az embereket. Természetes, hogy ezt nem tudja megoldani, ahogy a Keletinél sem tudta megoldani. A teljesen abszurd állapotokat azonban nem a menekültek, hanem a vezetőik és a politikusok teremtik a rendőrök számára”.

Több ezer menekült belépése Krémer Ferenc szerint csakis szolgáltató szemlélettel lenne kezelhető. A magyar rendőrség azonban erre alkalmatlan, egész szerkezete, felépítése a büntető-kontrolláló szemléleten alapszik. „Megpróbálnak erővel érvényt szerezni annak, ami a rendőrség vezetése és a politikai vezetés szerint éppen helyes. Ez az egyirányú, felülről lefelé működő parancs-kommunikáció azonban egy ilyen komplex biztonsági probléma kezelésére nem nagyon alkalmas, hiszen a probléma egyúttal kulturális, társadalmi is lehet."

Férfiak vagyunk, de szétvet az ideg

A Menedék Migránsokat Segítő Egyesület jelen van az éppen kezelhetetlen feszültséggóccá váló röszkei gyűjtőpontokon is. Elsősorban a menekülteknek nyújtanak információkat, de igyekeznek a rendőrökkel is foglalkozni, akikkel sikerült jó munkakapcsolatot kialakítaniuk. Ők általában pozitív visszajelzéseket kapnak a rendőrök munkájáról, összességében a nekünk nyilatkozó Bognár Katalin szerint is normálisan és szakszerűen zajlanak a rendőri intézkedések. Sok rendőr jelzi azonban feléjük is, hogy már fizikailag is érzik: nő bennük a feszültség.

Külön terhet jelent a felfokozott médiafigyelem és a hisztérikus társadalmi hangulat. Miközben a rendőröknek most különösen jól esik minden elismerés, akár a menekültek, akár a civilek részéről, nagyon bántják őket az indokolatlannak érzett támadások. Úgy érzik, néhány önkéntes hergeli őket, amikor feljelentéssel fenyegetőznek és az azonosítószámukat firtatják, miközben szélsőségesek olyanokkal támadják őket, hogy „a fociszurkolókat bántjátok, ezeket meg nem”.

Főleg kisgyerekes rendőrök mondják, hogy nem bírják nézni a földön fekvő gyerekes családokat. A feszültséget a legtöbb rendőr leginkább csak „spontán szellőztetéssel” igyekszik kezelni. Bár az ORFK pszichológusai ott vannak a terepen, a rendőrség férfivilágában egyáltalán nem evidens, hogy valaki pszichológushoz forduljon — akkor sem, ha szüksége lenne rá. „Hogy segítséget kérjünk, az általában is nehéz Magyarországon, de a rendőröknél ez fokozottan így van, nem fér bele a szakmai önképbe, hogy segítségre van szükségem” — ezek Bognár Katalin szavai, de többektől hallottunk hasonló véleményt.

A pszichológiai megerősítés mellett most leginkább társadalmi és kulturális ismeretekre, készségekre lenne szüksége a rendőröknek, ha nem akarjuk, hogy tovább eszkalálódjon a helyzet. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen egy-két éve kezdték bevezetni a képzésbe a kulturális különbségekre érzékenyítő tréningeket, de ezeken a mai rendőrök még nem vehettek részt, és még nem látni a hatékonyságukat sem. Ezen kívül a rendőri vezetőket EU-s továbbképzéseken trenírozzák az alapvető emberi jogokra és kulturális különbségek kezelésére, a „diversity training”-ek egyik célja, hogy jobban átérezzék azokat a helyzeteket, amelyben egy menekült vagy egy más kultúrából érkező ember lehet. Ezt a tudást aztán elvileg nekik kellene közvetíteniük az állomány felé — a leszivárgás hatékonyságára legfeljebb tippelni lehet.

Gyorstalpaló a világról

A Menedék Egyesület folyamatosan tart komplex tréningeket az idegenrendészetben dolgozóknak, de a rendőröknél most ilyesmire idő sincs. Néhány dolgot azonban gyorsan át lehet adni akár a bevetés előtt is. Bognár Katalin munkatársaival a jogi felvilágosítást és néhány alapvető információ kiemelését tartja igazán fontosnak, olyanokat, amelyek fontosak lehetnek a hozzáállásban, de a mostani menekültellenes propaganda miatt nehezebben mennek át. Például:

  • a menedékkérők védelmet élveznek,
  • a migránsok többsége valódi krízishelyzet elől menekül,
  • nem a rendőr dolga eldönteni, hogy ki a valódi menekült, ki kaphat jogosultságot.

Ezen kívül megpróbálják a kulturális különbségekre előhangolni egy kicsit a rendőröket. Kiemelik 

  • a vallási szempontokat, például, hogy a „ha én odamegyek az ő országába, én is azt eszem, ami ott van” érve hiába hangzik jól valakinek, itt nem működhet a sertéshús-tilalom miatt,
  • a higiénéhez való eltérő viszonyt,
  • a kommunikációs, térhasználati különbségeket, például hogy a hangos beszéd önmagában nem támadási szándékot jelez, vagy ha közel jön a migráns, akkor se gondolják, hogy az hivatalos személy elleni erőszak.

Ez persze tényleg csak a minimum, de a kommunikáció- és konfliktuskezelési készségek mélyebb megerősítésére legalább egy hét kellene.

Ez egyébként a rendőri vezetésre is nagyon ráférne. A menekültválság kezdete óta a rendőrség kommunikációja esetleges, ami hozzájárul a bizalmi válsághoz. Miközben az egész világsajtó a magyar intézkedéseket figyeli, sokszor nincs tájékoztatás. A rendőrséget ezzel sem kellene magára hagyni: bár operatív törzs van, olyan válságstáb, ami valós szakmai háttérre alapozva koordinálná a segítő szervezeteket, érdemben tájékoztatna, pszichológusokkal, tolmácsokkal, brosúrákkal, infrastruktúrával, franckarikával segítené a rendőrséget, na olyan nagyon nincs az országban.