Ilona
16 °C
33 °C

Tömegesen hagyják el a Szent Imrét az orvosok

2015.12.16. 08:13
Ősz óta tömegesen távoznak az ápolók és orvosok a Szent Imre kórház akut ellátással foglalkozó osztályairól. Azért, mert állítólag nincs pénz, és így már nem tudnak felelősen gyógyítani. Pedig valójában van pénz, csak nem adják oda a dolgozóknak. Hónapok óta küzdenek orvos- és ápolóhiánnyal, mert az intézményt elhagyók helyére nem akarnak újak jönni, emiatt fordulhat elő, hogy olyanokat vezényelnek a sürgősségire, akiknek nem az a szakterületük. Pedig papíron ez az ország egyik legjobb kórháza, mégis van olyan osztály, ahova a felmondott vezető lelkiismereti alapon jár vissza, különben megállna a betegellátás. A kórház tömeges felmondásai mögött álló okokról szóló sorozatunk második része.

A mi szakmánk nagyon szép és nemes, csak éppenséggel nincsen benne pénz.

Pénz alatt nem az állami fizetésekre gondolok, mert az a többi osztályon is kevés. Mi viszont nem kapunk hálapénzt, ami alapvetően befolyásolta, miért alakult így a történetünk a Szent Imrében" – mesélte az Indexnek a Szent Imre kórház egyik korábbi aneszteziológusa, aki szerint a kórházból tömegesen távozó orvosok problémájának általános háttere is az, hogy hiányszakma az övék. Akár csak a patológusoké, radiológusoké. „Azért is hiányszakmák ezek, mert hiányzik belőlük a hálapénz. Persze valójában nem a hálapénz hiányzik, hanem az a baj, hogy óriási felelősség mellé jóval szerényebb az anyagi ellenszolgáltatás” – mondta az orvos. 

Egy másik, már távozott aneszteziológus szerint a Szent Imrében az volt a fő probléma, hogy a kórház évek óta nem emelte a szakképzett ápolók fizetését. „Hiába jelezték többször a menedzsment felé, hogy tarthatatlanná kezd válni a helyzet, nem akarták megoldani” – mesélte a már egy másik budapesti kórházban dolgozó orvos, aki szerint sok ápoló távozásával újabb pluszterhek rakódtak az amúgy is a határon dolgozó orvosokra. Ez indította be az őszi tömeges elvándorlást. 

A kórház benyelte a fizetésemeléseket

Az ország szinte összes kórházában úgy oldják meg a hiányszakmákban dolgozók „bérkompenzációját”, hogy a közalkalmazotti fizetésük mellé vezetői döntés alapján munkáltatói prémiumot kapnak. Ez helytől és beosztástól függően 50-100 ezer forint között mozoghat, ami megvédi a dolgozók egy részét attól, hogy másodállásban más kórházakba kelljen menniük „bérügyelni”.

A Szent Imrében látható orvoselvándorlás egyik oka, hogy Bedros Jonathán Róbert igazgató beiktatása után bizonyos orvosok akkor sem kaptak fizetésemelést, amikor a közalkalmazotti bértábla alapján járt nekik. Az állami bérem nettó hatezer forinttal nőtt, de a következő hónaptól a vezetői döntés alapján kapott összeg ugyanannyival csökkent – mondta az aneszteziológiai osztály egy korábbi orvosa, aki szerint ez már évek óta ment, de nem akarták elmérgesíteni a viszonyt a főigazgatóval, ezért sokáig inkább csendben maradtak.

Szent Imre kórház: Nem módosíthattuk egyoldalúan a szerződéseket

Kérdéseinkre a kórház is gyakorlatilag elismerte, hogy az orvosok nem keresnek többet az emelés után sem:

„Intézményünk minden esetben megadta a jogszabály által előírt közalkalmazotti bértábla szerinti illetményemelést az érintett – háromévenként fizetési fokozatot váltó – közalkalmazottak részére.

Az általánosan bevált gyakorlat szerint azon közalkalmazottak, akik a bértábla által meghatározott összegnél magasabb – munkáltatói döntésen is alapuló bérrel – rendelkeztek, valóban ezen illetményrész terhére kapták meg ezt az összeget. Ez a kórház valamennyi dolgozóját érintette. Ha ugyanis a bértábla alapján történő automatikus emelés került volna végrehajtásra, az a kórház vezetése és az érintett munkavállalók közötti bérmegállapodás egyoldalú megváltoztatásával járt volna. A bérmegállapodás betartása mindkét fél érdeke, nyilván ennek köszönhető, hogy annak megváltoztatását egyik fél sem kezdeményezte.”

Viszont az elmúlt években az aneszteziológusok a másodállásban végzett ügyeleteikért (erről a kettős alkalmazásról előző cikkünkben írtunk részletesen) kapott órabére sem emelkedett, átlagosan bruttó 3-4 ezer forintot kerestek a Szent Imrében, miközben minden orvos tudta, hogy más budapesti kórházakban a kollégák ennek a másfél-kétszeresét is megkapják.

A Szent Imre aneszteziológusai sokáig kizárólag a Szent Imrében (is) beágyazott Főnix-Med nevű, gyógyászati szolgáltatásokkal foglalkozó cégen keresztül ügyeltek a kórházban. A cég itt köztes szereplő a kórház és az ott közalkalmazottként is dolgozó orvos között: az orvos mint vállalkozó szerződött a Főnixszel, ami szerződött a kórházzal. Az orvos ügyelete után a kórház adott valamennyi pénzt a Főnixnek, a cég pedig valamivel kevesebbet az orvosnak.

Több orvos már évek óta próbálta megtudni a Főnixtől, hogy a Szent Imrében miért adnak jelentősen kevesebbet, mint máshol, de csak annyi volt a nem hivatalos válasz, hogy „ennyit tudnak kihajtani a kórházból”. Ez azért is hangzott furcsán, mert a kórház jelenlegi vezetésének narratívája, hogy 2011-ben a menedzsment a csőd szélén vette át az intézményt, azóta viszont sikerült rendbe tenni, sőt szinte virágzik.

A feszültség akkor robbant ki, amikor a másodállásban végzett ügyeleteket a kórház nem tudta házon belül megoldani, ezért jött két másik cég, amelyek más kórházakból is közvetítettek ügyeletekre aneszteziológusokat.

Hamar kiderült, hogy a külsős orvosok másfél-kétszer annyit kapnak óránként, mint a „főnixesek”. 

Erre kézenfekvő magyarázatnak tűnt, hogy aki egy idegen kórházba megy dolgozni, még jó, hogy többet kér. Azonban más budapesti kórházakban a külsős és belső orvos bére között az a jellemző, hogy nincs különbség.

Úgy tudjuk, a távozó osztályvezető a bérfeszültségről hivatalos levelet is írt a gazdasági osztálynak, ahonnan nem kapott választ. Pedig a levélben állítólag az állt, hogy ha nem találnak ki valamit közösen a bérek rendezésére, akkor az ápolók után az orvosok is el fognak menni. Közben egyre nagyobb lett a teher az orvosokon, mert egy idő után már külsős orvost is alig találtak az ügyeletekre:

Több kórházból megüzenték a kollégák, hogy nem jönnek a Szent Imrébe ügyelni, mert nem akarnak kiszúrni a többiekkel

– mondta egy távozó aneszteziológus. 

A kórház nem tudja, hogy más kórházakban mennyit keresnek az orvosok

Megkérdeztük a kórházat, hogy szerintük miért kapnak lényegesen kevesebbet az ügyeletek után az orvosaik, mint máshol. 

„Arra vonatkozóan, hogy más egészségügyi intézményben mennyi a vállalkozói jogviszonyban foglalkoztatott aneszteziológus szakorvosok ügyeleti óradíja, információval nem rendelkezünk.”

Azt is megkérdeztük, hogy mi az oka annak, hogy az egyik cégen több pénzt fizetett az orvosoknak, mint a másik. A kórház szerint:

„Az elmúlt évek munkaerőpiaci viszonyainak alakulása miatt kénytelenek voltunk átmenetileg felvállalni a magasabb ügyeleti díjat. Természetesen mindig törekedtünk és törekszünk az ellátás biztonságára, szem előtt tartva az intézet gazdasági stabilitását.”

Műtét előtt engedélyt kérni a gazdasági irodától egy katéter beszerzéséhez

Általános igazság egy magyar kórház menedzselése során, hogy az adósság mindig növekszik. Különösen azokban az intézményekben, amelyek jelentős szerepet vállalnak az akut ellátásban. Utóbbi azért mindenképpen veszteséges, mert itt fogy a legtöbb eszköz, elsősorban ezeken a területeken „kell” kompenzálni az orvosok bérét. A költségvetés kezelésére két lehetőség van: megvágni a kiadásokat vagy más bevételi források után nézni.

Bedros igazgató érkezése előtt a Szent Imre kórház adóssága minden év végére körülbelül kéthavi teljes működtetési költségnek megfelelő összeggel nőtt, amit az aktuális kormány mindig konszolidált. Bedros mondása az volt, hogy egyensúlyban tudja tartani a költségvetést. Ez sikerült is az elmúlt években, nem nőtt a kórház adósságállománya, ezt azonban megsínylette a kórház akut ellátása. 

Nagyon hiányzik a kórházból az az évi néhány milliárd forint, amit adósságkonszolidáció címen beletett a kormány. 

– mondta az egyik korábbi aneszteziológus. 

A Szent Imre akut ellátásában dolgozó orvosok egyik legnagyobb fájdalma, hogy Bedros megszüntette a konszignációs raktárat. Ebben a raktárban gyógyászati cégek a kórház területén tárolnak olyan segédeszközöket, kiegészítőket, amelyek bármikor felhasználhatóak, a kórház utólag kifizeti ezeket. Ha elhasznált húsz speciális katétert az egyik osztály, akkor hó végén elszámoltak a gyártó céggel, folyamatos volt az eszközutánpótlás. Bedros úgy érezte, 

az orvosok feleslegesen használnak annyi fajta drága katétert,

máshogy is meg lehet oldani a betegellátást. „A speciális megoldások helyett jöttek a barkácsmegoldások, amelyek több veszélyt jelentenek egy betegre, mintha a legmegfelelőbb eszközökkel látják el” – mondta az egyik orvos.

Kérdésünkre viszont azt mondta a kórház, hogy jelenleg két osztályukhoz tartozik konszignációs raktár, az aneszteziológiának nincs ilyenje, és korábban sem volt. 

A konszignációs raktár hiánya műtétek előtt nagyon fájó, hiszen nem lehet csak úgy felhozatni azt, amire szükség van. A speciálisabb beszerzéseket csak a gazdasági osztályon keresztül lehetett intézni, ehhez kellett az igazgatói hozzájárulás, ami elég abszurd pár órával azelőtt, hogy betolnák a pácienst a műtőbe. Márpedig mindenképpen ezt az utat kellett járni – aki vészhelyzetben a gazdaságit megkerülve rendelt valamilyen eszközt, azt „megtorolták”. 

A következő esetet a pharmakológiai osztályról mesélték:

A gyógyszerek engedélyezési eljárásait gyakran kórházakban végzik. Egyszer elromlott a hűtő, amiben a cégek számára tesztelt vérmintákat tárolták, de éppen a helyszínen volt egy másik meghibásodás miatt az a szerelő, aki meg tudta javítani. A szerelő önszorgalomból megjavította a hűtőt, tudván, hogy a meghibásodott filléres alkatrészt csak később fizetik ki neki. Mikor kiderült, hogy Bedros előzetes engedélye nélkül történt valamilyen gazdasági vonzattal is járó esemény az osztályon, a főigazgató állítólag nyilvánosan megalázta és kirúgással fenyegette meg az osztályvezetőt, amiért nem úgy mennek a dolgok az osztályon, ahogy kellene. Pedig ha nem szerelik meg gyorsan a hűtőt és tönkremennek a vérminták, többmilliós kártérítést kérhetett volna a kórháztól az érintett gyógyszergyártó. 

Senki sem akar osztályvezető lenni

Körülbelül egy éve tart az orvoselvándorlás a Szent Imréből. Úgy tudjuk, hogy először a sürgősségi osztályról mentek el, amit a kórház úgy oldott meg, hogy váltásban más osztályok orvosait küldte oda ügyelni.

Ha van egy súlyos eset, nem tudja olyan színvonalon ellátni a tüdőembóliát vagy szívelégtelenséget a belgyógyász szakorvos, mint az intenzíves

– magyarázta egy távozó orvos a még laikus szemmel is nyilvánvaló helyzetet. 

A pluszterhek és a többi kórházhoz képest romló anyagi viszonyok miatt folyamatosan távoztak az ápolók és aneszteziológusok, akik egyike nyáron éles hangon kritizálta Bedrost a Facebookon. A kórházigazgató behívatta magához Fejér Csaba osztályvezetőt. Nem tudjuk, mi zajlott a négyszemközti beszélgetésen, de pár órával később Fejér lemondott az osztályvezetőségről.

Bedros ki akart jelölni egy megbízott osztályvezetőt, de szolidaritásból az egyik ott dolgozó aneszteziológus sem vállalta, pedig többek tapasztalata meg lett volna hozzá. Így végül Fejér maradt megbízottként. 

Szeptemberben már kiírtak egy pályázatot a kórház aneszteziológiai osztályának vezetésére, de senki sem jelentkezett. Ez jelzi legpontosabban a kórház jelenlegi megítélését a szakmában, hiszen 

olyan szinte sosem történik, hogy ne akarnának osztályvezetők lenni egy jó nevű budapesti kórházban.

A Szent Imrében viszont ez nem csak egy furcsa véletlen: az aneszteziológiai osztály jelenleg is vezetőt keres. Korábban azt írták, hogy remélhetőleg januártól valaki betölti ezt a pozíciót.

Ugyanez ment a radiológián

De lényegében ugyanez játszódott le a radiológiai osztályon is, aminek az élére szintén hónapok óta nem találnak vezetőt. 

Bizalmatlansági okokra hivatkozva Bedros leváltotta a korábbi osztályvezetőt, Bánsághi Zoltánt, aki ennek ellenére újra pályázott osztályvezetőnek. Volt egy vetélytársa is, egy Angliából visszatérni szándékozó orvos. A szakmai kollégium a régi vezető mellett szavazott. Bedros viszont nem nevezte ki, csak megbízottnak jelölte. Bánsághi végül távozni fog a kórházból, de mivel annyira kritikus a helyzet az osztályon, hetente visszajár a kórházba, hogy részt vegyen az onkológiai és érsebészeti team megbeszélésein, és besegítsen a betegellátásba is. 

Szakmabeliek szerint nagyon ritkán fordul elő ilyesmi, és nagyon sokat elmond a Szent Imre állapotáról, hogy 

egy megalázott, távozó osztályvezetőnek lelkiismereti alapon vissza kell járnia a korábbi munkahelyére, különben összedőlne a betegellátás.
 

Mindent elkövetnek

 A kórház szerint nem egyedi eset, hogy hónapok óta nem találnak osztályvezetőt:

„Dr. Fejér Csaba osztályvezető főorvos augusztus 12-én kérte a vezetői megbízása alóli felmentését, így az osztályvezetői állás meghirdetésére, a pályázat Egészségügyi Közlönyben történő kötelező megjelentetésére csak ezután kerülhetett sor. A beérkezett pályázatok elbírálása folyamatban van. Az osztályvezetői pozíció természetesen jelenleg sem üres, azt a pályázat eredményes lezárásáig megbízott osztályvezető tölti be. Mindent elkövetünk, hogy végleges megoldást találjunk, de a hiányszakmák egyik »listavezetője« az aneszteziológia és intenzív terápia, így nem egyedi és kirívó eset, hogy akár szakorvos, akár osztályvezető főorvosi beosztás esetében is több pályázati ciklus folytatódik le jelentkező nélkül.”

Cikkünk előző részében bemutattuk, miért nem stimmelnek az orvos- és orvosfizetés-számok a Szent Imre kórházban.