Beatrix, Erna
16 °C
31 °C

Repülős Gizi tajtékzik, nem akar legenda lenni

2016.03.09. 23:28
Magyarország leghíresebb tolvaja havi 37500 forintos nyugdíjból kellene megéljen. 90 évesen sem tud ellenállni a fényes tárgyaknak, orvosi papírja van arról, hogy kleptomániás. A győri bíróságon tele volt indulattal, fújt a sajtóra, de arra a másik idős asszonyra is, akinek a meglopása miatt itt kötött ki. Hord-e cifra ruhát Repülős Gizi? Hol van a családja? Hogy is volt gyerekkorában Szentgyörgyi Alberttel és azzal a kutyaóllal? Az ügyész nem akar kőszívű lenni, az ügyvéd azzal érvel, hogy leültetni úgyis hasztalan. Repülős Gizi legújabb tárgyalásán jártunk.

Repülős Gizi nem az az aranyos-kedves nagymamafigura, még akkor sem, ha ránézésre – a bilincset leszámítva – minden stimmel: az arc, a takaros fehér kardigán, a haj puhasága. Kedves nagymamák nem szoktak operatőröket a kamerájuk felrúgásával fenyegetni, igaz, többnyire nem is kerülnek olyan helyzetbe, hogy vagy tizenöt médiamunkás várja az érkezésüket egy bírósági tárgyalóterem előtt, ahol az ajtóra függesztett papíron az ő nevüket írták a vádlott rubrikába.

K. Sándorné született B. Gizellának most, a 90-hez közeledve úgy tűnik, végképp elege lett a média figyelméből. Még néhány éve tévében szerepelt, önéletrajzi könyvet írt vagy éppen kollégánknak, SzabóZ-nek üzent videóban. Most fortyogott a dühtől, amikor a tárgyalására várva fotózni kezdték, ahogy feltűnt vezetőszáron a nagyon fiatal bv.-őr nő oldalán, majd leült az egyik kis fapadra az ügyvédjével. Először arra panaszkodott, hogy a szemtelen kattogtatás zajában nem lehet beszélgetni, de hamar oda lyukadt ki, hogy ezek az ingyenélők bezzeg a milliárdokat sikkasztó bankárokat nem fényképezik, „mert azok lefizetik őket”.

Ki hívta magukat? 3500 forintért idejönnek fényképezni, a milliárdos bankárokat meg nem!

- pörölt egyfolytában a sajtóval.

Valójában - ha a vádiratban szereplő összeget vesszük alapul, és nem azt a tényt, hogy Repülős Gizi egy legenda – a sajtó nem 3500, hanem 70 ezer forintért jött el szerda reggel a Győri Járásbíróságra. Repülős Gizi nem tévedett nagyot, csak összekevert két ügyet a rengetegből: 3500 forintért a múltkor ítélték el, nincs egy hete se, a székesfehérvári bíróságon. Az a lopás Sukorón esett meg, februárban, Győrbe meg egy tavaly nyári húzásáért citálták: 2015. június 29-én Kóny településen besurrant egy házba, és a konyhaszekrényben talált pénztárcából elemelt 70 ezer forintot. Nem jutott vele messzire, percek alatt lebukott, rendőrt hívtak rá, és a pénz hiánytalanul megkerült.

Ügyész úr, ne legyen szigorú

A tárgyalóterembe bemenet mindenki előre engedte Repülős Gizit. „Ügyész úr, ne legyen nagyon szigorú” - szólt oda a magas férfinak az ajtóban. A fotósok elleni haragja a teremben sem csillapodott, de a bírónő mindent megtett, hogy megnyugtassa, és egyébként is nagyon odafigyelt rá, hogy a körülmények a lehető legjobbak legyenek, már amennyire egyáltalán lehetnek jók, amikor egy 90 éves asszonyt kell vádlottként kihallgatni. Megkérdezte, hogy fel tud-e állni, vagy inkább ülni szeretne, és amikor Repülős Gizi szólt, hogy egy kicsit hangosabban beszéljen, előre vitette a székét, egészen a bírói pulpitus elé.

Az bent is hamar kiderült, hogy a vádlott emlékeiben kicsit összemosódtak az ilyen-olyan ügyek. Nem is csoda, Repülős Gizi, aki a nevét onnan kapta, hogy az ötvenes években állítólag belföldi repülőjáratokkal járt lopni szerte az országban, egy korábbi bírósági eljárás adatai szerint bűnözői karrierje 1953-as kezdetétől fogva több mint kétszáz bűncselekményt követett el, vagy hússzor ítélték el, és összesen 17 évet töltött börtönben. Az öregedés se nagyon vetette vissza az aktivitását, lebukott a Sukoró-eset előtti pár évben Ausztriában is, azután meg egy hajdúszoboszlói lakás szekrényében talált rá a tulajdonos, aki épp csak kiugrott kávézni.

Persze, csak nem tudom most hirtelen, hogy melyik!

- felelte őszintén a bírónőnek, amikor megkérdezte tőle, megértette-e, hogy mivel vádolják, tudja-e, milyen bűncselekményről van szó.

Elmenekültek a rokonok

Nem túl lelkesen, de válaszolgatott az életére vonatkozó kérdésekre is. Az 1926-os, miskolci születésű özvegyasszony, aki valaha tanárképző főiskolát végzett irodalom és történelem szakon, ma 37 500 forintos nyugdíjából él, más jövedelme semmi. A végiglopott évtizedeknek semmilyen nyoma, nincs ingatlan a nevén, de még autó sem, mondjuk vezetni amúgy sem tudna, mert – árulta el – „fóbiás”, még biciklit sem vezet. Nincs olyan közeli rokona, aki be tudna hozzá járni a börtönbe, mind külföldön él már. „Az én hírnevem kizavarta őket az országból” - mondta.

A kónyi esettel kapcsolatban abban maradtak a bírónővel, hogy fenntartja a régi, még a nyomozóknak tett beismerő vallomását. A tárgyalás alatt aztán némileg változott a helyzet, a beismerés egy idő után dacos tagadásba fordult, mindenesetre Repülős Gizi első verziója szerint a következő történt:

Akkoriban Fertőrákoson húzta meg magát egy ismerősénél, Sopronból vonatozott Kónyba azon a napon, mégpedig azért, mert Budapesthez közelebbi lakást keresett magának, és úgy hallotta, Kónyban van egy alkalmas nyugdíjasotthon. A faluban azonban kiderült, hogy mégsem jó az otthon, mert ott csak nappali ellátás van. Nekikeseredett, és mivel kleptomániás, jött a következő elkerülhetetlen lépés: lopni indult. „A lopást elismerem, sajnálom, de beteg vagyok” - mondta a rendőröknek.

A bíróságon aztán arrafelé kanyarodott a történet, hogy ő tulajdonképpen csak albérletet akart keresni, és a kifosztott házba is azért tévedt, mert járókelők azt mondták neki, hogy ott szoktak bérlőket fogadni. „Ha ez a mániám van, nyitott, kitárt kapun be szoktam menni” - magyarázta. Hogy volt-e csengő, köszönt-e hangosan, az már homályba veszett. „Bírónő, kérem, 90 éves vagyok. Valamikor rejtvényeket fejtettem, ma már sokszor azt is elfelejtem, ki vagyok” - hárította el a részletkérdéseket. Egy idő után oda lyukadt ki, hogy azt se tudja, elkövette-e Kónyon, amivel vádolják.

Fényes dolgok, de megteszi a plüssmackó is

A mánia természetéről viszont – nem bánta -  elmondott egysmást.

  • "Milyen késztetést érez, amikor bemegy egy házba?" - kérdezte a bírónő.
  • „Kutatásit” - hangzott a válasz.

„Szeretem a fényes dolgokat” - árulta el Repülős Gizi, de ha az nincs, viszi a pénzt, és van, amikor egy plüssmackót kap fel, vagy egy vitrintárgyat, ami épp megtetszik. Bármi is az, nem adja el, sokszor csak odaajándékozza valakinek. Nem a gazdagodás a cél. „Különben lenne lakásom” - mutatott rá nagyon pontos ütemérzékkel.

A „mánia” a pszichiátriai szakvélemények szerint atípusos impulzuskontroll-zavar, konkrétan kleptománia, ami enyhe fokú szellemi hanyatlással párosulva olyan kóros elmeállapotot jelent, ami közepes fokban korlátozza a beszámíthatóságot, bár kényszergyógykezelést nem indokol.

Repülős Gizi most újra előadta a régi teóriáját, miszerint egy gyerekkori agyhártyagyulladás után alakult ki nála ez a betegség.  A sztori szerint gyerekként maga a Nobel-díjas Szentgyörgyi Albert kezelte. Az agyhártyagyulladás után először csak elszökdösött otthonról, a szőlőben aludt, aztán szép lassan elkezdett lopni. Egyszer az édesapja elmozdította a kutyaólat egy másik helyre, hát megtalálta alatta azt a sok mindent, amit ő összegyűjtögetett. Jól elverte érte, de a szomszéd már ekkor azt mondta: nem verés kell ide, hanem orvos, mesélte.

Tűzifapénz, cifra ruha

A kónyi ház és az eltüntetett 70 ezer forint tulajdonosa 1931-es születésű, csak 5 évvel fiatalabb Repülős Gizinél. Svájci sapkában, botra támaszkodva érkezett tanúskodni a tárgyalóterembe H.-né. „Egyszer találkoztunk. Meglátogatott” - mondta élesen, ahogy hátrafordulva jól megnézte magának az ellenségessé forduló hangulatban már egész peckesen ülő vádlottat. H.-né elmesélte, hogy amúgy nem ott tartja „a kevés kis pénzét”, ahonnan a tolvaj elemelte, a 70 ezer forint azért volt kikészítve, mert épp várta a tűzifaszállítmányt. Magával hozta a bíróságra a fekete pénztárcát, ahonnan nyoma veszett a tíz-és húszezreseknek.

Édes, ebből vetted ki a pénzt

- mutatta fel a pénztárcát Repülős Gizinek. „Ilyen szegénytől lopni, mint én?” - folytatta vádlóan. H.-né magabiztosan állította, hogy felismeri a vádlottat, bár nem pont úgy néz ki, mint tavaly nyáron: Kónyban fiatalosabbnak tűnt, virágos, fodros nyári ruha és szalmakalap volt rajta.

Ezzel aztán az addig bizonytalankodó Repülős Gizit átlendítette a teljes tagadásba. „Én nem járok cifra ruhában” - jelentette ki gőgösen, és onnantól kezdve már kötötte az ebet a karóhoz: „Soha nem találkoztam ezzel az asszonnyal”. A szembesítés nem vezetett jobb eredményre a másik tanúval, H.-né sógornőjével szemben sem, aki végül biciklivel utolérte a tolvajt Kónyban, és a személyi igazolványában a keresztnevet látva utólag rácsodálkozott:

Nahát, magát hívják Repülős Gizinek!

A sógornő is emlékezett egyébként a virágos ruhára, szalmakalapra, sőt, úgy tippeli, volt ott még egy paróka is. Ez egyébként nem lenne példa nélküli Repülős Gizitől, akit pár éve egy rendőrnyomozó úgy jellemzett mint "abszolút profit", aki parókával, öltözékének változtatásával leleményes elrejtésével még mindig próbára teszi a nyomozókat.

A bíróságon mindkét tanút azzal vádolta Repülős Gizi, hogy a médiában látták az arcát, és csak ráfogják, hogy felismerik. „Maguk jól tudnak hazudni” - vágta a két nő fejéhez, és közölte: egyáltalán nem érzi bűnösnek magát.

Rejtvényfejtés nélkül még rosszabb a börtön

A győri tárgyalás tétje sokkal nagyobb volt Repülős Gizi számára, mint az a nem túl hosszú fogság, amit egy ilyen kisebb értékű lopásért egyébként ki lehet szabni. Azért volt ez így, mert két régebbi ügyben kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés is lógott a feje felett a kónyi eset idején, egy Veszprémből, egy Sopronból, és ha most Győrben szabadságvesztésre ítélték volna, az automatikusan azt jelentette volna, hogy azokat is le kell töltenie.

Repülős Gizi tíz éve volt utoljára hosszabb időre börtönben. Még az ügyész is aggódva kérdezte: „Hogy tetszett viselni 80 évesen azt a börtönt?” A válasz sötét képet festett, nyomorúságos lenne neki a börtön, mondta az asszony, mert azelőtt tudott sokat olvasni, rejtvényt fejteni, de többé már nem.

Mi legyen, ha semmi nem használ?

A vádbeszédben végül mégiscsak fogházat kértek Repülős Gizire azzal együtt, hogy rendeljék el a múltkori felfüggesztett 10 hónap letöltését is. Szabadkozva bökte ezt ki az ügyész, így kezdte: 

Bármennyire is úgy tűnik, hogy kőszívű vagyok.

Repülős Gizi ügyvédje a beismerő vallomás, a kóros elmeállapot és a kár megtérülése mellett enyhítő körülményként kérte számba venni a vádlott „élemedett idős korát”, a tényt, hogyha őt most végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, a haláláig börtönben maradhat. „Ez nem lehet célunk” - mondta az ügyvéd. Pénzbüntetés kiszabását kérte, és hivatkozott arra, hogy az elmúlt tíz évben gyakorlatilag „személyre szabott bírói gyakorlat alakult ki” a védencével szemben, nem szokták szabadságvesztésre ítélni, hiszen nála annak egyetlen célja a megtorlás lenne, megelőző funkcióról nincs szó.

A bírónő végül – hasonlóan az egy héttel ezelőtti székesfehérvári ítélethez – azt a megoldást választotta, hogy 40 nap elzárásra ítélte a vádlottat. Az ítélet még nem lett jogerős, mert bár Repülős Giziék tudomásul vették azt, az ügyész még kihasználja a háromnapos gondolkodási időt, hogy eldöntse, fellebbeznek-e.

65 687 forintba került

Ez a 40 nap a gyakorlatban ugyanúgy szabadságelvonás, de nem jár azzal a következménnyel, hogy a korábbi felfüggesztettek is Repülős Gizi nyakába szakadjanak. A bírónő rámutatott, hogy a korábbi pénzbüntetések sem váltották be a hozzájuk fűzött reményt, hogy Repülős Gizit visszatartsák az újabb lopásoktól. Szerinte a legfontosabb, hogy a vádlott törekedjék állandó lakóhelyet kialakítani, mert a vándorlás magával hozza az újabb lopások lehetőségét. A bírónő abban bízik, hogy a 40 nap, amiből az előzetesben töltött idő miatt már csak 35 van hátra, elég lesz Repülős Gizinek felkészülni egy kiegyensúlyozottabb életre.

Az ítélet része az is, hogy Repülős Gizi – ha kéri, részletekben - fizesse meg a 65 678 forintos bűnügyi költséget. Majdnem pont annyit, mint amennyit a kónyi pénztárcából eltüntetett, de még szinte rögtön vissza is adott. Az ítéletet Repülős Gizi szépen megköszönte, a bűnügyi költségről pedig még a tárgyalás közepén volt egy elejtett megjegyzése: „Majd az állam megfizeti, mert nekem nincs pénzem.”