Lúgos támadás: Meghurcolt közellenségnek mondja magát az orvos

Pénteken már a Fővárosi Ítélőtábla dísztermét kellett kijelölni B. Krisztián tárgyalására, annyian szerették volna élőben követni, hogyan alakul a per az utóbbi évtizedek egyik legbrutálisabb, nő ellen elkövetett bűncselekménye ügyében. A vádlottat, aki valaha a Budai Irgalmasrendi Kórház főigazgatója volt, első fokon bűnösnek mondták ki abban, hogy 2013 márciusában maszkot viselve megtámadta volt barátnőjét, Renner Erikát a nő saját otthonában, elkábította, maró lúggal leöntötte a nemi szervét és környékét, majd magára hagyta. A Fővárosi Törvényszék tavaly májusban 4 év börtönbüntetéssel sújtotta B. Krisztiánt, és 5 évre tiltotta el az orvosi foglalkozástól.

A fellebbezések után a másodfokú per az ítélőtáblán épp a nők elleni erőszak megszüntetésének a világnapján kezdődött el novemberben. Ekkor reményt kapott az áldozat, aki sokkal súlyosabb büntetést szeretne kiharcolni az általa borzasztóan kevésnek tartott 4 év börtön helyett. A súlyosabb büntetés kulcsa az lehet, ha sikerül elérni, hogy az ítélőtábla ne csak maradandó fogyatékosságot okozó testi sértésben mondja ki bűnösnek a férfit, mint ahogy az első fok tette, hanem minimum életveszélyt okozó testi sértésben (ezt kérné az ügyészség), vagy még inkább emberölési kísérletben (ezt szeretné az áldozat).

Csak a véletlenen és a szerencsén múlott

Ehhez azt kell bizonyítani, hogy Renner Erika életveszélybe került a támadás következtében. Az áldozat számára apró győzelmet jelentett, amikor novemberben Máziné Szepesi Erzsébet tanácsa úgy döntött, hogy alaposabban utánajár a felvetett kérdéseknek, és kiegészítő szakvéleményt készíttet az ügyben korábban dolgozó igazságügyi orvosszakértőkkel. A pénteki tárgyalásra eljöttek a szakértők, Molnár Miklós és Zacher Gábor. Mindketten egybehangzóan kimondták, hogy Renner Erika valóban közvetett életveszélyben volt.

Zacher szerint "a véletlenen és a szerencsés múlott", hogy az áldozatnak nem lett baja a kórházon kívül végzett altatástól. Még ha a támadója orvos volt is, és a több éves párkapcsolat alatt tisztába is került korábbi betegségekkel, szedett gyógyszerekkel, és ennek megfelelően számította is ki a beinjekciózott gyógyszerkoktélt, a lehetséges szövődményekre nem volt felkészülve, nem tudott volna mit tenni, ha például váratlanul leáll a légzés, magyarázta a szakértő. Másrészt közvetett életveszélyről lehet beszélni az "égésbetegség" miatt is Zacher szerint. Hiába csak a testfelületet 5 százalékán szenved el valaki égési sérülést, ha olyan különösen érzékeny területről van szó, mint ebben az esetben, a fertőzésveszély miatt igenis számolni kell a halál bekövetkezésének lehetőségével, mondta.

Életveszélyes sérülés volt. Pont

– mondta ki Molnár Miklós is, aki kollégájához hasonlóan a közvetett életveszélyt bizonyítottnak találta, ha a közvetlent nem is. (Ez utóbbiról szerinte például akkor kell beszélni, ha az illető orvosi beavatkozás nélkül egészen biztosan meghal, például ha többször szíven lövik). 

A fecskendő mint bizonyíték kieshet

Az ügy egyik problémás pontja, hogy nem találták meg az áldozat DNS-nyomait azon a fecskendőn, amelyet a vádlottnál találtak, és amelyről azt feltételezték, hogy azzal adta be a kábító injekciót. Zacher véleménye szerint ugyan elképzelhető, hogy ne maradjon egy fecskendőn maradvány, mert mondjuk a ruha, amin keresztül kihúzzák a tűt, letörli azt, de azért erre elég kicsit az esély. Az ügyész a perbeszédében végül azt is mondta, hogy akkor zárják ki a bizonyítékok közül a fecskendőt, aminek szerinte amúgy nincs különösebb jelentősége, nem ezen múlik a bizonyítás.

A szakértők után már a perbeszédek jöttek. Az ügyész indítványozta, hogy életveszélyt okozó testi sértést állapítson meg az ítélőtábla, hozzá pedig az aljas célt is, és ennek megfelelően súlyosabb büntetést szabjon ki.

Gál András, az áldozat ügyvédje több mint egy órás beszéddel készült. Megpróbált elébe vágni a védelemnek, előre cáfolva az állításaikat, de az ügyészségnek is nekiment, felemlegetve, hogy annak idején először megszüntették a nyomozást B. Krisztián ellen, és az elsőfokú ítélet után sem azonnal fellebbeztek.

Úgy érezzük, cserbenhagyott minket az ügyészség

– mondta. Szerinte mindennek köze van ahhoz, hogy a vádlottnak "prominens" rokonai vannak.

Gál az ítélőtáblára azzal  próbált hatni, hogy felhozta a Rezesova-ügyet, mondván az a tét, hogy az igazságszolgáltatás függetlenségén, illetve annak látszatán se essen csorba.

Aljas indok, különös kegyetlenség

Az áldozat ügyvédje arról igyekezett meggyőzni a bíróságot, hogy B. Krisztián közömbösen állt hozzá, meghal-e Renner Erika vagy sem, a tudata igenis átfogta, hogy a nő belehalhat abba, amit tett vele. Szerinte épp ezért a bűncselekmény helyes minősítése előre kitervelten, aljas indokból, különös kegyetlenséggel, védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés kísérlete. Ezért akár életfogytiglan is járhat. Gál a beszédét azzal zárta: B. Krisztián nem vállalta a tettéért a felelősséget, és még csak meg sem bánta.

Valóban, a védelem álláspontja az, hogy B. Krisztián teljesen ártatlan, a támadást egy máig ismeretlenül maradt ember követte el, talán olyasvalaki, aki a férfin és a nőn is bosszút akart állni. A védőügyvéd elsődleges indítványa így a felmentés volt, vagy pedig – ha ez nem történik meg – az ítélőtábla helyezze hatályon kívül az elsőfokú ítéletet, és legyen új eljárás. Az ügyvéd a vád bizonyítékait próbálta megtorpedózni, kijelentve, hogy "szó sincs bizonyítékok zárt láncolatáról". Megkérdőjelezte egy tanú szavahihetőségét, hangsúlyozta, hogy Renner Erika nem ismerte fel a maszkos támadót, és belekapaszkodott abba is, hogy a fecskendőn nem volt DNS-nyom.

Elképesztő médiatámadásra panaszkodott

Az orvos az utolsó szó jogán határozottan, összeszedetten beszélt, és a mondandójának lényege az volt, hogy ő csupán ártatlan áldozat ebben az ügyben. Azt mondta, jogos igény, hogy megtalálják a valódi elkövetőt, de ehelyett a kezdettől rá szűkült le a nyomozás.  Bizonygatta, hogy az ő konfliktuskezelési eszköztára teljesen más, hiszen nem 16 éves már. Szerinte értelmetlen azt mondani, hogy birtoklási vágyból követte volna el a lúgos támadást, amiatt, hogy ha már nem az övé a volt barátnője, másé se legyen.

Szerinte ennek ellentmond, hogy eleve házas emberek voltak, amikor a szeretői viszonyuk elkezdődött, tehát kezdettől az volt a felállás, hogy osztoznia kell egy másik emberrel. Egy másik érve az ártatlansága mellett az volt, hogy ostobaság lett volna feltételeznie, hogy a volt barátnője majd nem ismeri fel, ha maszkot visel. "Ez egy terv?" – kérdezte gúnyosan. Szerinte ő csak azért került ide, a vádlottak padjára, mert "nem volt jobb ötlete" a rendőrségnek. Panaszkodott, hogy "elképesztő médiatámadást" intéztek ellene az elmúlt években, hogy elvesztette a munkáját.

Meghurcoltak, közellenséggé váltam

- mondta, és köszönetet mondott azoknak a hozzátartozóinak, barátainak, akik mellett maradtak.

B. Krisztián utolsó szavaival a másodfokú per a végéhez ért, legközelebb már az ítéletet fogja kihirdetni Máziné tanácsa. Ez március 10-én, két hét múlva lesz.