Hogy vásárolhatta fel a kormány holdudvara szinte az egész sajtót?

ooooo.gif
2017.10.19. 07:25
Miközben a Fidesz felvásárolja a magyar sajtópiac túlnyomó többségét Andy Vajnán vagy Mészáros Lőrincen keresztül, egy dologról meglehetősen kevés szó esik. Ezeket a bevásárlásokat a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság hivatott elbírálni az alapján, hogy az akvizíciók mennyire torzítják a piacot vagy éppen az állampolgárok sokszínű tájékozódását. Miért nem zavarja a Médiatanácsot a megyei lappiac teljes központosítása? Hogyan segíti a fideszes média erősödését? És miért csak az RTL Magyarország bevásárlását akadályozta meg az NMHH az elmúlt hét évben? Ezekre a kérdésekre próbáltuk megkeresni a választ.

Meglehetősen egyszerű dolguk van mostanában egyeseknek, akik a Médiahatóság kezébe adják a döntést a médiás terjeszkedésüket illetően. Andy Vajna is sorra nyeri a rádiós pályázatokat, és vásárolhatja fel a lapokat, Mészáros Lőrincnek sem tesznek keresztbe a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál (NMHH). De nem volt ez mindig így, az RTL és a Centrál Média fúzióját vagy még korábban a Ringier és az Axel Springer fúzióját például elkaszálta a hatóság.

Pedig ránézésre pont ugyanarról van szó: fontos médiaszereplők akarnak még nagyobbá válni.

Hogy mire hivatkozva dönt a hatóság? „Ha az információforrások sokszínűsége veszélybe kerül a fúzió eredményeként” – említi meg Polyák Gábor, a Mérték Médiakutató Intézet vezetője az egyik olyan gumiszabályt, amelynek köszönhetően a Médiatanács gond nélkül támogathat vagy gáncsolhat el kérelmeket. Fontos leszögezni, hogy a magyar törvények szerint a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) nem bírálhatja felül a Médiatanács döntését, tehát, ha nemmel szavaznak valamire, azzal a GVH sem tud érdemlegesen mit kezdeni. Na, nem mintha a GVH nem döntött volna rekordidő, mindössze nyolc nap alatt Mészáros javára.

NMHH és Médiatanács

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (feladata, hogy biztosítsa a média, az elektronikus hírközlési, postai és informatikai szolgáltatások piacainak törvényes és zavartalan működését. Hangsúlyt fektet a felhasználó ügyfelek érdekeinek fokozott védelmére. Feladata a tisztességes, hatékony verseny kialakítása és fenntartása, valamint a szolgáltatók jogkövető magatartásának felügyelete, írja a magyar kormány honlapja. Feladata az elektronikus hírközlési piac működésének és fejlődésének figyelése, a fogyasztók és szereplők érdekeinek védése, a tisztességes verseny fenntartása és elősegítése, illetve a médiatörvény jogszabályainak betartatása. Az NMHH az alaptörvény szerint működő, önálló szabályozó szerv, elnökét a parlament választja kétharmaddal, és a köztársasági elnök nevezi ki 9 évre. A jelenlegi NMHH a 2010-es kormányváltás idején állt össze. 

Az NMHH alá tartozik az ORTT helyét átvevő Médiatanács is. A Médiatanács az NMHH önálló szerve, elnökük ugyanaz. A médiára vonatkozó legfontosabb feladatokat is a Médiatanács látja el az NMHH-n belül, és gyakorlatilag minden fontos médiapiaci döntés a Médiatanács feladatkörébe tartozik. Ezért a jogi megfogalmazáson és bírói ügyeken túl teljesen mindegy, hogy az NMHH vagy a Médiatanács dönt valamiben, mert a kettő technikailag majdnem ugyanaz.

Ehhez a szabályhoz példaként ő is az RTL–Central-fúziót hozza fel, azt mondja, az ilyen, teljesen szubjektív szabályoknak köszönhetően végül is bármit meg lehet pró és kontra érvelni a Médiatanácshoz beérkező kérelmek esetében. Egyrészről az RTL és a Central fúziója ellen lehet azzal érvelni, hogy veszélyeztetheti az információs sokszínűséget azzal, hogy az ország első számú kereskedelmi tévéje immáron online tartalomszolgáltatóként is befolyást szerez a piacon, másrészről meg azt is lehet(ne) mondani, hogy növeli a sokszínűséget, ha egy ilyen fúzióval egy olyan tőkeerős médiacég jönne létre, ami komoly konkurenciát jelentene a vezető online hírportáloknak.

Vagy miközben egy RTL–Central-fúziónál lehetne mondjuk azt mondani, hogy torzítaná a hírközlési sokszínűséget, ha a jövőben a 24.hu kiemelten foglalkozna kizárólag az RTL műsoraival a TV2 kárára, addig ugyanezt el lehet mondani Andy Vajna esetében is, aki meg mondjuk a Bors új tulajdonosaként várná el, hogy a napilap kizárólag TV2-es kapcsolódású cikkekkel töltse fel az újságot a konkurens RTL kárára.

De a hatóság egyáltalán nem azonos mércével kezelte a két ügyet.

Miközben az RTL-Central esetében a Médiatanács részletes vizsgálatot végzett, Mészáros vagy Vajna bevásárlásai esetében úgynevezett indoklás nélküli, egyszerűsített határozatok születtek.

Elvileg ezeket az egyszerűsített határozatokat olyan esetekben hozzák meg, amikor nincs ellenérdekelt fél mondjuk egy fúziós ügyben. Viszont azt még jogi szöveggel is nehéz kimagyarázni, hogy miért ne lenne ellenérdekelt fél – tehát piaci konkurencia –, akit gazdaságilag érint, hogy Vajna új rádiót indít, vagy hogy Mészáros megvásárolta az egyik helyi lapot a területén. Magyarul a Médiatanács arra hivatkozik az indoklás nélküli, egyszerűsített határozatok esetében, hogy nincs olyan piaci szereplő, akit a kormányközeli fúziók zavarnának. Ez pedig olyan, mintha egy focicsapatba hoznának egy új kapust, de a régi emiatt nem szólna semmit.

Különösen kellemetlen a Médiatanács erősen érzékelhető részrehajlása Mészáros Lőrinc esetében. Amikor a milliárdos felcsúti polgármester-gázszerelő egyesítette a teljes médiaportfólióját, akkor az üzletember külön kérte a Médiatanácsot, hogy vizsgálja meg a fúziót a sokszínű információforrás veszélyeztetésére is kitérve.

A Médiatanács azonban visszadobta ezt a kérelmet, részükről nem okozott problémát, hogy egy hatalmas médiacég alá került az Echo TV-től kezdve a Magyar Időkön át (hivatalosan ez még nem Mészárosé, csak a napilapot kiadó cég közölte a tavalyi beszámolójában, hogy az idén beolvad a Mediaworksbe) 13 megyei napilapig minden, ami ma a Mediaworks részét képezi. Az NMHH megkeresésünkre elmondta, hogy minden esetben készül szakértői anyag a különböző kérelmekkel kapcsolatban, a gyorsított eljárás mellett pedig azért döntöttek, mert a törvény erre lehetőséget ad.

Konkrét kérdésekre általános jogászkodás

Kerestük a Médiatanácsot is témában, de sajnos meglehetősen nehéz velük a kommunikáció. Hiába tettünk fel nekik konkrét, kifejtésre váró kérdéseket, az NMHH folyamatosan jogi szövegekkel, törvényi hivatkozásokkal és eljárási metódusokkal igyekekezett kikerülni a kérdéseinket. A módszer nem új keletű, mióta a média komolyabban rászállt a Médiatanácsra, a szervezet rendszeresen azzal védekezik, hogy a döntéseinek törvényi alapja van, de magáról a döntések miértjéről nem adnak konkrét válaszokat. A szöveg alatt található legördülő menüben mutatjuk a Médiatanács részletes válaszait a kérdéseinkre.

A Médiatanács válasza

Miért nem készült az RTL–Central-fúzióhoz hasonló szakhatósági vizsgálat a Pannon Lapok megvásárlásával, az Opimus és a Médiaworks fúziójával vagy a Lapcom megvásárlásával kapcsolatban? Látnak-e abban egyezést, hogy a szakhatósági vizsgálatok elmaradása minden esetben olyan ügyekkel kapcsolatos, ahol tulajdonosként jelen van Mészáros Lőrinc vagy Andy Vajna filmügyi kormánybiztos?

A Médiatanács, akár előzetes szakhatósági állásfoglalás kiadására irányuló kérelem érkezik hozzá, akár a GVH keresi meg szakhatóságként fúziós ügyekben, minden egyes esetben lefolytatja a szükséges szakhatósági vizsgálatot, és minden eljárásban sor kerül szakértői vélemény megfogalmazására. A Médiatanács tervezett összefonódásra vonatkozó elemzései arra irányulnak, hogy a tranzakció milyen hatással lehet az összeolvadással érintett vállalkozások által előállított médiatermékek véleménybefolyásolási képességeire az egyes piacokon, illetve miként befolyásolja a tájékoztatás sokszínűségét, annak megőrzését. A mérlegelés során az egyedi ügy sajátosságait figyelembe véve, jogi és közgazdasági szempontok szerint vizsgálja, hogy a szóban forgó tervezett fúzió során sérülhetnek-e széles társadalmi érdekek, illetve a tervezett összefonódás engedélyezésével milyen piaci koncentráció vagy erőfölényes helyzet alakulhat ki. Ehhez a tranzakció által érintett médiavállalatok és az adott médiapiaci szegmensek adatai alapján – saját elemzéseken, illetve megvásárolt piaci adatokon és szakértői véleményeken alapuló anyagok segítségével – elemzi a médiapiac helyzetét, különböző – tematikus, közvetítőcsatorna és földrajzi – dimenziók mentén meghatározza a releváns piacokat, illetve megvizsgálja, hogy a konkrét fúziót illetően a tájékoztatási sokszínűségre vonatkozó káros hatás azonosítható-e vagy sem. Erre a szakértői vizsgálatra, elemzésre minden fúziónál, így a kérdésben említett fúziók kapcsán is sor került. A Médiatanács közigazgatási eljárását szabályozó törvény (Ket.) eljárási alapelvei között szerepel ugyanakkor az a rendelkezés, mely szerint a közigazgatási hatóság többek között a gyorsaságra és egyszerűségre törekedve jár el. A törvény lehetőséget biztosít arra, hogy ha a kérelemnek teljes egészében helyt adó döntés születik, és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél, a Médiatanács e döntést, tehát pl. a szakhatósági hozzájárulást – indokolást és jogorvoslatról való tájékoztatást nem tartalmazó – egyszerűsített határozati formában hozza meg. Ezért vonhattak le olyan téves következtetést egyes sajtócikkek, hogy a Médiatanács döntését nem előzte volna meg szakértői anyag elkészítése. A szakértői anyag az ügyirat része. A Médiatanács mérlegelési jogkörében az egyszerűsített döntés meghozatala mellett döntött, mivel annak az említett törvényi feltételei fennálltak.

Miért nem áll fent az információforrások sokszínűségének veszélye a vidéki lappiacon, ha egyszerre 13 meghatározó megyei napilap is egy tulajdonoshoz tartozik?

A Médiatanács a vonatkozó ügyben áttekintette a médiapiac, ezen belül a lappiac általános trendjeit a 2010–2015 közötti időszakban árbevétel és terjesztett példányszám adatok alapján. Ezt követően a tematika, a közvetítőcsatorna és a földrajzi kiterjedés dimenziói mentén azonosította a lehetséges piacokat, és elhelyezte a fúzió által érintett sajtótermékeket az azonosított piacokon. A Médiatanács a tranzakció által érintett piacokat külön-külön vizsgálta, abból a szempontból, hogy a fúzió milyen hatással lehet az összeolvadással érintett vállalkozások véleménybefolyásolási képességeire, illetve a tájékoztatás sokszínűségének megőrzésére. Az általános tematikájú regionális napilapok és az általános tematikájú regionális időszaki kiadványok piacán az elemzések alapján indokoltnak tartotta az egyes megyék önálló piacként kezelését. Az egyes, elkülönülő releváns piacok tekintetében nem azonosított olyan veszélyt, mely szerint káros koncentráció, a véleménypluralizmus korlátozása vagy káros erőfölény alakulhatna ki a fúzió következtében.

Miért nem áll fent az információforrások sokszínűségének veszélye olyan esetekben, ahol mondjuk egy adott nagyváros helyi lapjának és rádiójának is ugyanaz a tulajdonosa?

Alapvető eltérések vannak az RTL–Central Digitális Média (CDM) fúzió és a TV2–megyei lapok fúziója között. Míg a TV2-fúzió egy folyamatosan visszaszoruló piacot, a nyomtatott sajtó piacát érintette, addig az RTL tervezett fúziója egy trendben, dinamikájában, és lefedettségében teljesen más területet ölelt volna fel. Az internet fokozatos térnyerésével az M-RTL televíziós pozíciója és az online piac-összefonódás azt eredményezhette volna, hogy a tartalom-előállítás az egységesítés felé halad.

Az alábbi két példát látva (ez és ez) az NMHH nem látja veszélyét az információs sokszínűség megsértésének? Miért nem indít vizsgálatot az NMHH a Mediaworks ellen, ami 13 megyei lapnál jelenteti meg ugyanazokat a cikkeket? Tudnának arra választ adni, hogy az ilyen szintű központosított információközlés miben segíti a magyar állampolgárok sokszínű információhoz való jutását?

A médiapiac ágazati vizsgálatáról a médiatörvény rendelkezik. Ez alapján, a Médiatanács akkor indít hatósági ellenőrzési eljárást a piaci folyamatok megismerése és értékelése céljából, ha az ármozgások vagy más piaci körülmények arra utalnak, hogy a médiaszolgáltatások piacán a verseny torzul vagy korlátozódik. Ha az ellenőrzés eredményeként a Médiatanács megállapítja, hogy a verseny torzulhat vagy korlátozódhat a vizsgált piaci folyamatok miatt a médiaszolgáltatások piacán, akkor a Gazdasági Versenyhivatalhoz (GVH) fordul, és versenyfelügyeleti eljárást kezdeményez. Ha ez nem indokolt, vagy hatáskör hiányában nem lehetséges, illetve az azonosított piaci probléma a Médiatanács vagy a hivatal saját hatáskörében sem orvosolható, tájékoztatja a jogalkotásra jogosult szervet. A vállalati összeolvadások engedélyezhetősége a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) jogkörébe tartozik. Fontos hangsúlyozni azonban, hogy a médiapiaci ágazati vizsgálat kifejezetten csak lineáris médiaszolgáltatások piacával (televízió, rádió) lehet kapcsolatos, míg a sajtótermékek vonatkozásában a Médiatanács ilyen hatáskörrel nem rendelkezik.

Hogyan tudnak körültekintően dönteni a Mediaworksszel kapcsolatos ügyekben, ha a portfólióhoz köthető Magyar Idők nem auditálja publikusan az eladási példányszámait?

Ez egy elméleti és nem aktuális kérdés, tekintettel arra, hogy a Médiatanács előtt jelenleg nincs folyamatban fúziós eljárás, melynek alanya a Mediaworks lenne.

Miért preferálja a Médiatanács a rádiós frekvenciapályázatoknál a budapesti cégeket a helyi vállalkozásokkal szemben?

A Médiatanács nem preferál egy pályázót sem, minden esetben kizárólag a vonatkozó törvényi előírások és az adott – az NMHH oldalán közzétett – pályázati felhívásban szereplő pályázati értékelési szempontok alapján bírálja el a benyújtott pályázati ajánlatokat.

Miért nem adják ki a rádiós pályázati anyagokat, amire a médiatörvény is kötelezi a Médiatanácsot, és amiről a Kúria kimondta, hogy a pályázatok teljes anyaga nyilvános, és nem lehet üzleti érdekre hivatkozni?

A jogszabályi előírások alapján és az eljárásban résztvevő pályázók törvény által védett adatra, titokra vonatkozó nyilatkozatai figyelembevételével, az ezek által lehetővé tett körben a hatóság minden érdeklődőnek biztosítja az iratbetekintés lehetőségét. Az iratbetekintési jog azonban korántsem automatikus és korlátlan jog, azt az ügyfelek eljárási és személyiségi jogainak védelme érdekében több törvényi előírás is korlátozza. A pályázókon kívüli fél csak a vonatkozó jogszabályokban foglalt feltételek fennállása esetén tekinthet be ezen iratokba. A Ket. – a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény – 68. § (3) bekezdésének alapján az érdeklődőnek igazolnia kell, hogy az adat megismerése joga érvényesítéséhez, illetve jogszabályon vagy hatósági határozaton alapuló kötelezettsége teljesítéséhez szükséges. A le nem zárt pályázati ajánlatok dokumentumai nem adhatók ki addig, amíg az adott ügyben bírósági eljárás zajlik. Ilyen eset például a Békéscsaba 88,9 MHz, illetve a Velence Meleg-hegy 90,4 MHz pályázati eljárása is, így ezekbe a pályázatokba csak a bírósági eljárás lezárása után, a nyertessel történő szerződéskötést követően lehet betekinteni. Ezen túl a törvény által védett titkot tartalmazó adatok is korlátot jelentenek. Ilyen adat megjelölésére – a médiatörvényben rögzített garanciális keretek között – bármely pályázónak joga és lehetősége van, és ha él e jogával, akkor az NMHH-nak a médiatörvény alapján a megjelölt védett adatok kapcsán biztosítania kell, hogy azok ne váljanak megismerhetővé az eljárási cselekmények, így az iratbetekintés során sem. A Ket. – a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény – továbbá alapelvi szinten (5. § (4) bekezdés) előírja, hogy a hatóság a törvény által védett titkok megőrzéséről és a személyes adatok védelméről gondoskodni köteles. A pályázati ajánlatba történő betekintés, a közigazgatási eljárás során keletkezett egyéb iratok, dokumentumok megismerésének szabályait a Ket. 68-69. §-a tartalmazzák, a kiegészítő, speciális szabályokat pedig a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (médiatörvény) 62. § (7) bekezdése és 153. §-a. Ezek alapján világosan látható, hogy az iratbetekintési jog nem automatikus és nem korlátlan jog, különösen, ha az iratbetekintést olyan harmadik személy kéri, aki az eljárásban nem vett részt. Megjegyzendő, hogy ezek a garanciális szabályok valamennyi közigazgatási eljárásban, ügytípusban (környezetvédelem, építésügy, közlekedés stb.) egyaránt érvényesülnek. Ha a kérelmező mégis olyan iratba kíván betekinteni, amelynek megismerhetősége a fenti jogszabályok alapján korlátozott, akkor a Médiatanács végzésével szemben biztosított a bírósági jogorvoslat lehetősége. A Kúria eddig egy adott ügyben hozott olyan döntést, hogy a keresetnek eleget kellett tennie a hatóságnak, de ez nem általánosítható.

Mérlegelik-e azt az információs sokszínűség tekintetében, hogy a vidéki rádiók túlnyomó többségében mindenhol ugyanaz a Rádió 1 szól, ugyanazzal a műsorral?

A hálózatba kapcsolódás olyan törvényben szabályozott együttműködési forma két rádió között, amely kölcsönös finanszírozási és műsorszerkesztési előnyöket kínál a feleknek. A létrejövő partnerségi kapcsolat mellett a hálózatba kapcsolódó médiaszolgáltató továbbra is helyi média- és tartalomszolgáltató marad, hiszen törvény írja elő, hogy minimum napi négy óra saját műsoridővel kell rendelkeznie. Ugyanakkor a saját műsoridő maximuma nincs meghatározva, így az együttműködésben résztvevő szerkesztőségek, tulajdonosok és üzemeltetők megállapodásától függ, hogy hány órát sugároznak más rádiók által előállított műsorokból. Tehát a helyi tartalmak továbbra is megjelennek, amelyek mellett a hálózatba kapcsolódás folytán megjelenhet más tartalom, a helyi hallgatók az országos hírek vérkeringésébe is be vannak kapcsolva. Néhány példa: A Rádió 1 egyébként korántsem az egyetlen médiaszolgáltatás, amely hálózatba kapcsolódással működik: ilyen, hálózatba kapcsolódással működik többek között jelenleg a több helyen a Gong Rádió, a Helikon Rádió és a Lánchíd Rádió is Szegeden és Pécsen, illetve korábban ugyancsak hálózatba kapcsolódással működött a Juventus Rádió és a Klubrádió is. Emellett a Rádió 1 továbbra is versenyez a médiapiacon, Békéscsabán például összesen három kereskedelmi rádió üzemel. A Békéscsaba 88,9 MHz mellett a Békéscsaba 104,0 MHz-en a Csaba Rádió, míg a Békéscsaba 98,4 MHz-en a Mega Rádió működik. Mindegyik önálló 24 órás helyi tartalommal. Megjegyzendő, hogy a médiapiaci verseny és a frekvenciavagyonnal való felelős gazdálkodás jegyében az egyszer elnyert frekvenciahasználati jogosultságok nem korlátlan időre szólnak, tehát ha egy pályázó egyszer elnyert egy frekvenciát, akkor onnantól kezdve nem alanyi jogon, nem egyéni privilégiumként jár a médiaszolgáltatási jogosultság – hasonlóan a hírközlésre használatos frekvenciákhoz –, hanem a folytatáshoz annak lejárta után, a frekvencia újbóli kiírásakor, ismét pályáznia kell.

Brutális Fidesz-fölény a nyomtatott lapok piacán

Andy Vajna lapcomos bevásárlása után megmutatjuk, hogy a Blikk után következő húsz legnagyobb példányszámú magyar napilap mögött milyen tulajdonosok állnak.

  1. Bors (Andy Vajna)
  2. Kisalföld (Vajna)
  3. Vas Népe (Mészáros)
  4. Kelet-Magyarország (Heinrich Pecina)
  5. Zalai Hírlap (Mészáros Lőrinc)
  6. Nemzeti Sport (Mészáros)
  7. Délmagyarország (Vajna)
  8. Észak-Magyarország (Pecina)
  9. Hajdú-Bihari Napló (Pecina)
  10. Napló (Mészáros)
  11. Népszava (Puch László)
  12. Új Dunántúli Napló (Mészáros)
  13. Petőfi Népe (Mészáros)
  14. Magyar Nemzet (Simicska Lajos)
  15. Somogyi Hírlap (Mészáros)
  16. Békés Megyei Hírlap (Mészáros)
  17. Új Néplap (Mészáros)
  18. Tolnai Népújság (Mészáros)
  19. 24 óra (Mészáros)
  20. Heves Megyei Hírlap (Mészáros)

A vidéki lapokkal kapcsolatban kiemelték, hogy egyes megyéket önálló piacként kezeltek, és nem azonosítottak olyan veszélyt, mely szerint káros koncentráció, a véleménypluralizmus korlátozása vagy káros erőfölény alakulhatna ki a fúzió következtében. Ezzel kapcsolatban azt a két példát hoztuk fel a több ezer közül, amikor az összes Mészáros-féle megyei lap ugyanazt a kormánypropaganda anyagot hozza le egyszerre, ugyanolyan kiemelt helyen, de erre annyi válasz jött, hogy nem rendelkeznek megfelelő hatáskörrel. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez korábban is így volt, az Axel Springer megyei lapjai a budapesti központból kapták az ott szerkesztett „központi” oldalakat, és egy fontos központi anyag az összes megyei lap címlapjára kikerült.)

A Médiatanács működésének egyik fontos eleme, hogy a szakhatósági állásfoglalásokat nem hozzák nyilvánosságra, illetve eltüntették a korábban a mediatorveny.hu oldalra kitett dokumentumokat is ezzel kapcsolatban. Ezeket kizárólag közérdekű adatigényléssel lehet megszerezni, vagy későbbi GVH-s határozatok alapján lehet némileg megismerni, de a legtöbb esetben (főleg a kormányközeli fúzióknál) egész egyszerűen nincsenek, vagy nem elérhetők azok a szakhatósági vizsgálatok, amivel elvileg alá kéne támasztani a Médiatanács döntéseit.

A kétes hátterű döntések mechanizmusát egyébként jól jellemzi a korábbi klubrádiós balhé is. Az összes bíróság kimondta, hogy a Médiatanács jogsértően járt el a Klubrádió frekvenciapályázatával kapcsolatban, ahol azon rugózott a hatóság, hogy a cég nem írta alá a pályázati dokumentumaik üres oldalait. Hiába mondta ki a bíróság, hogy jogsértés történt, az NMHH sohasem ismerte el, hogy hibázott, amikor törvényellenes módszerekkel próbálta megakadályozni, hogy meghosszabbítsák a Klubrádió frekvenciaengedélyét.

Eredetileg a Médiahatóság egy másik pályázónak adta a rádió frekvenciáját, azonban később a bíróság többször is megállapította, hogy nincs igaza az NMHH-nak, mégis újra és újra fellebbeztek. A Klubrádiót végül így sem sikerült elhallgattatniuk, ráadásul vissza is kell fizetniük a 103 millió forintos médiahasználati és frekvenciahasználati díjat, illetve további kétmillió forintot, amiért megsértették az adó jó hírnevét. Ország-világ előtt kiderült, hogy olyanért akarták negatívan diszkriminálni a Klubrádió pályázatát, amit semelyik másik pályázótól nem vártak el, vagyis a hatóság részrehajlást követett el egy közismerten ellenzéki rádióadóval kapcsolatban.

A tagok azóta is gond nélkül dönthetnek a magyar médiaipari beruházások sorsáról, sőt, Karas Monika elnök még úgyis maradt a Médiatanács élén a "G-nap" után, hogy a Simicskához köthető médiafelületeknek dolgozott korábban ügyvédként.

Ennél is súlyosabb ügyet hozott nyilvánosságra nemrég a 24.hu, nem túl meglepő módon szintén a rádiós piacról. Andy Vajna éppen a békéscsabai helyi frekvenciát igyekszik megszerezni egy olyan cégtől, ami 20 éve használja az ottani frekvenciát. A Médiatanács egyetlen szubjektív pont alapján végül Vajna pályázatát hozta ki győztesnek annak ellenére, hogy nem adott be megfelelő banki igazolást a pályázati kiírás szerinti kötelező tartalmi elemekkel, majd a hiánypótláskor sem stimmelt az igazolás. A békéscsabai vállalkozók bírósághoz fordultak.

És ez csak egy példa, a cikk szerint az országosan terjeszkedő Vajnát több helyen is hiányos pályázatok alapján hozhatták ki győztesnek, arról nem is beszélve, hogy itt már a Médiatanácsnak esze ágában sincs amiatt vizsgálódni, hogy legalább hat vidéki rádió kerül a Vajna birtokolta Rádió 1-hez, és ez mennyire sérti a sokszínű információforrást. Egyébként nem csak online igyekeznek titkolni vagy el sem készíteni a dokumentációkat, hanem a közérdekű adatkikérés ellenére sem mutatták meg a banki igazolásokat a 24 újságírójának, amivel igazolni lehetne, hogy Vajnáék tényleg jogszerűen pályáztak. Az már csak hab a tortán, hogy lehet, hogy papíron nem mindenhol Vajna cége pályázott, de a dokumentumok szövegezése sokszor szóról-szóra megegyezik. Az NMHH állítja, hogy bizonyos esetekben a harmadik fél (például egy újságíró) csak a pályázati győztes kihirdetése után férhet hozzá bizonyos dokumentumokhoz, de közben a rádiós frekvenciák közvagyonnak számítanak, így minden ezzel kapcsolatos dokumentum közérdekű adat, tehát bárki számára publikus.

Jelenleg ott tart az NMHH, hogy eltitkol a törvényben előírt dokumentumokat, nem vizsgálja a kormányhoz köthető vállalkozó médiás bevásárlásait, és az NMHH-val szorosan együttműködő Magyar Nemzeti Filmalap kormánybiztosának, Andy Vajnának ítélik sorra a rádiós frekvenciákat a helyi vállalkozókkal szemben.

Az ügy odáig fajult, hogy nemrég maga az NMHH kérte a bírósági tárgyalás felfüggesztését arra az információra hivatkozva, hogy a Radio Plus Kft.-ben hamarosan ügyvezetőváltás lesz, és ez gondot okozhat a tárgyalás lebonyolításában. A bíró a felvetésnek helyt adott, azonban a 24 cikkéből kiderül, hogy Vajna rádiós cége és az NMHH kvázi összejátszik annak érdekében, hogy a bíróság ne tudja hivatalosan kimondani, a médiaszervezet szabálytalanul hozta ki győztes a szabálytalan pályázattal induló Vajna-céget. Mindezt úgy, hogy Vajna rádiója egy másik frekvencián keresztül nyomulhat be végül a békési piacra.

Később arra is fény derült, hogy az NMHH kivételezik Vajnáék rádiós cégével, és napirenden kívül fogadják a Radio Plus Kft.-t, ha az jóval a pályázat lejárta után szeretné beadni a banki igazolásait. Az NMHH egyébként annyira jól értesült a Radio Plus Kft. ügyeiben, hogy Bakai Mátyás nemrég tényleg lemondott az igazgatói posztjáról, ezzel kérdésessé válhat, hogy tud-e a bíróság ítéletet hozni azzal kapcsolatban, hogy az NMHH szabálytalanul ítélte meg a békéscsabai frekvenciát Vajnáéknak.

Hogyan ne tegyünk keresztbe a kormánynak

A szervezet elbírálási folyamata más közigazgatási hatóságokhoz hasonlóan működik papíron. Beérkezik a kérelem, amit szignálnak egy ügyintézőnek. Kiválasztják azt a személyt, aki az adott kérelem felelőse lesz, és innentől normális ügymenetként folytatódik az elbírálás. Polyák szerint bizonyos esetekben érzékelhető, hogy a kérelmekhez igazítják az elbírálási szempontokat, az indoklást pedig a döntéshez, ahogy az például a RTL esetében is érzékelhető.

Az elnök mellett négy másik tag szavaz minden kérelemről, azonban ez csak egy látszatra demokratikus megoldás, vagy legalábbis nehéz elhinni a függetlenséget négy olyan tag esetében, akiket 2010-ben a Fidesz jelölt a posztra, és a klubrádiós balhé után is a helyükön maradhattak. Éppen ezért a Médiatanács belső működésére nagyon nehéz rálátni, és valószínűleg ez is volt a terv. Ha valamilyen csoda folytán a Fidesz engedte volna, hogy az ellenzék legalább egy ember beültessen a tagok közé, akkor sem lett volna a kétharmados többség miatt túl sok súlya a belső szavazásoknak, legalább lett volna valaki, aki nem a kormányhoz köthető, és rálát a belső működésre. Így viszont négy plusz egy Fidesz által beválasztott ember külső kontroll és lényegi rálátás nélkül dönthet a magyar médiapiac alakulásáról.

Az ORTT helyét átvevő Médiatanács elnökévé annak idején Szalai Annamáriát, a Fidesz országgyűlési képviselőjét választották meg, köré pedig Auer Jánost, Koltay Andrást, Kollarik Tamást és Vass Ágnest tették. Szalai 2013-as halála után a helyét Karas Monika vette át, aki a Simicska Lajoshoz tartozó Magyar Nemzet és a Hír TV jogásza volt, és érdekes módon a 2014-es G-nap után is maradhatott a helyén. Nem ő az egyetlen nyíltan Fidesz-kötődésű ember a szervezetben, Kollarik például volt önkormányzati képviselő Zuglóban, illetve az ottani Fidesz-Fidelitas frakcióvezetője is. Ettől függetlenül legtöbbjüket úgy ismerik, mint a politikától és a tényleges hatósági munkától távol maradó, szürke emberek, akik 2010 óta annyira belekényelmesedtek a pozíciójukba (ugyebár 9 évre választják őket), hogy alig végeznek tényleges munkát a hatóságnál, és ennek a nyomát a hiányos pályázati és kommunikációs indoklásokban és alátámasztásokban, illetve a gond nélkül elfogadott kormányközeli fúziók elbírálásában lehet érzékelni.

A működésre való rálátás hiánya azért különösen aggályos, mert a médiatörvény nehezen konkretizálható pontjai miatt nyitva áll arra a lehetőség, hogy két hasonló ügyről kétféleképpen dönthessenek, a szabályokat teljesen szubjektíven értelmezve.

Egyébként hiába ültettek a Médiatanácsba minden, a kormánynak fontos kérelemre rábólintó embereket, a Fidesz őket megkerülve is hozott már a médiapiacba súlyosan belenyúló döntéseket. Ilyen például amikor az Antenna Hungárián keresztül gyanús körülmények között kivették a MinDig TV csomagjából a Euronewst, hogy helyette Vajna csatornái kerüljenek be, de lehet például az állami hirdetések rendszerét is említeni, amivel olyan médiafelületeket töm ki elképesztően sok állami pénzzel, ami piacilag sokszor teljesen indokolatlan. Lehetne a reklámadót is említeni, amivel szintén a független sajtóterméket megmaradását veszélyeztetik. Ezekben az esetekben az NMHH egyébként semmilyen közleményt vagy állásfoglalást nem adott ki.

Megtiltja, aztán mégis engedélyezi

A 2010-es médiatörvény megakadályozta a magyar lappiacon igen komoly szereplőknek számító Axel Springer és a Ringier fúzióját, aztán 2014-ben az Axel Springer és Ringier eladta a nagy részben politikai lapokat tartalmazó portfólióját a Heinrich Pecina fémjelezte VCP Capital Partnersnek, így létrejöhetett a korábban elgáncsolt Axel Springer–Ringier-fúzió, a másik oldalon pedig megalakult az a Mediaworks, amit a Népszabadság bezáratása után gyorsan el is adtak Mészáros Lőrincnek.

Ez azért is érdekes, mert korábban pont a politikai portfólió miatt nem engedélyezte a Ringier és az Axel Springer fúzióját a Médiatanács, viszont amikor az egész Pecinához került, akkor nemhogy zöld utat adott, de még szakhatósági vizsgálatot sem végzett az ügyben. Még ugyanebben az évben a Mediaworks felvásárolta a Pannon Lapokat, amivel 5-ről 13-ra nőtt a céghez tartozó megyei lapok száma. Ami közös mindkét esetben, hogy

a Médiatanács sem a Mediaworks megalakulásához vezető VCP Capital Partners-féle tranzakció, sem a Pannon Lapok felvásárlásának sem érezte szükségessét egy olyan részletes vizsgálatnak, mint az RTL–Central-fúzió esetében.

Mindezt úgy, hogy ezek a lapok immáron közel 1 millió emberhez jutnak el, de valamiért a Médiatanács nem érezte úgy, hogy ezen a piacon fennáll hír és vélemény homogenizálódása, vagyis a sokszínű információforrás veszélyeztetése, amire az RTL esetében utaltak.

Az biztos csak a véletlen műve lehet, hogy sem a VCP, sem a Pannon Lapok, sem az Opimus esetében nincs semmilyen fellelhető, részletes vizsgálati anyag, ami bármivel is alátámasztaná a szervezet döntéseit. A Pannon Lapok esetében például a Mértéktől 200 forintot kértek oldalanként a közérdekű adatnak minősülő vizsgálati anyagért, amit később megkaptak a GVH-tól. Az más kérdés, hogy ez mindössze egy kétoldalas dokumentum, ennyi helyre volt szüksége a Médiatanácsnak, hogy kielemezze több megyei lap egy cégbe való olvadását.

Mi azért rákérdeztünk erre. Az NMHH az RTL–Central- és a Vajna–Lapcom-fúziók közötti különbséget azzal magyarázza, hogy amíg az RTL az internetes média térnyerésével és a tévés pozíciójával egy összefonódás esetén az egységes tartalom-előállítás felé haladhatott volna, addig a TV2 és a megyei lapok esetében Vajnáék egy folyamatosan visszaszoruló piacra vásárolták be magukat.

Arról viszont hallgat az NMHH, hogy a Borsnak és a három Vajnához került megyei lapnak egyaránt van online, rendszeresen frissített és értékesített felülete, és az akvizicióval nem csak a nyomtatott lapokhoz, hanem az online felülethez is hozzájutottak. Éppen ezért az NMHH indoklása a két esettel kapcsolatban hiányos és nem vizsgálja rendesen a problémakört, ami szintén azt támasztja alá, hogy a szervezetnél valami nincs rendben.

Az Axel Springer és a Ringier nem indított pert a 2010-es döntés miatt. Ami azért érdekes, mert egy hasonló ügyben Németországban úgy álltak bele egy több éven át tartó perbe, hogy annak eredményétől függetlenül sem jöhetett volna össze egy ilyen fúzió.

Az RTL perel, és valószínűleg Strasbourgig is elmegy az ügyben, ha a magyar bíróság nem ad nekik igazat. A probléma az, hogy az ilyen esetekben nincs egy világos jogi módszertan, ami alapján igazságot lehetne tenni, az egész teljesen szubjektív alapon működik. Az Európai Unió maximum az állami pénzek mozgását vizsgálhatná például a hirdetéseken keresztül, de ezeket is a piaci szereplőknek kell jelezniük a hatóságok felé.

Addig maradnak az olyan ritkaságnak számító esetek, mint az RTL, a Klubrádió vagy a békéscsabai rádiótulajdonosok, akik bírósághoz fordultak a Médiatanács vélt jogszerűtlenségei miatt, és van, aki nyert (Klubrádió), van, aki miatt meg inkább menekülőt fújtak (Békéscsaba). Az már más kérdés, hogy az NMHH hétéves működése olyan súlyos torzulásokat okoz a magyar médiapiacon, amit pár elmarasztaló ítélet nem tud egyhamar megjavítani.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)