Barbara, Borbála
-5 °C
3 °C

Beteg kórházak

2000.08.09. 10:58
Az átlagos magyar sokkal többet betegeskedik és hamarabb hal meg, mint a legtöbb európai kortársa, holott az egészségügyi ellátás minősége általában jónak mondható. A betegek szükségleteit, az ellátás hatékonyságát felmérő adatbázis évek óta nem készült el, pedig e nélkül a kórházi-ápolói rendszer rég áhított reformja sem lehetséges. A kórházakban európai viszonylatban is magas az orvosok, a vizsgálatok és az ágyak száma is, az egészségügyi ellátás eredményessége mégis alacsony - állapítja meg az Állami Számvevőszék az önkormányzati kórházak pénzügyi és gazdasági állapotáról készült, napokban nyilvánosságra hozott jelentésében.
A magyarok korán halnak

Jó ellátás, alacsony eredményesség
A magyar lakosság megbetegedési és halálozási mutatói mind nemzetközi összehasonlításban, mind a korábbi évekhez viszonyítva aggasztóak, ráadásul a betegségek több mint háromnegyed része krónikus. Leginkább az idősebbek és a hátrányos helyzetűek szorulnak kórházi ellátásra, ezen belül is ápolásra, ám a megfelelő ápoló, gondozó, szociális intézmények hiányában ezeket a szükségleteket sok esetben az aktív kórházi ellátást végző intézmények kénytelenek kielégíteni. A fejlett országokban a tervezhető műtétek 30-60 százalékát ambuláns ellátás keretében végzik, míg nálunk az orvosok ellenérdekeltsége miatt az 5-10 százalékot sem éri el az egynapos sebészeti beavatkozások aránya.

A lakosság rossz egészségügyi állapota és a teljesítmény növelését ösztönző finanszírozás az egészségügyi ellátórendszer fokozott igénybevételét eredményezi. Egy átlagos magyar majdnem tizennégy alkalommal találkozik az orvosával évente, míg Európa más országaiban csupán hétszer, az ezer lakosra jutó fekvőbeteg- forgalom az európai 186,7-tel szemben hazánkban 251.

A tevékenységarányos finanszírozás szabálytalanságokra ösztönzi az orvost

Születés és halál
Az ezer lakosra jutó halálozások száma 1998. évben 14,0-ra emelkedett, 50 ezer emberrel több halt meg, mint a 60-as években, amikor legalacsonyabb volt a halandóság. A várható élettartam 1960-1990 között 8,7 évvel emelkedett, ezzel szemben Magyarországon mindössze 1,3 évvel, amely a nők élettartamának javulását tükrözte, ugyanakkor a férfiak várható élettartama 1,5 évvel csökkent. Az ország lakosainak száma évek óta csökken, amelynek oka az élve születések csökkenése mellett a korai halálozások számának emelkedése. Az ezer lakosra számított élve születések száma 1998-ban 9,6, ezzel szemben a halálozásé 14, így természetes fogyás a jellemző. (A fejlett európai országokban a jóval alacsonyabb halálozási ráta miatt természetes szaporodás vagy minimális - 0,4-0,7 - fogyás jellemző).
Az egészségügyre fordítható kiadások aránya és reálértéke az utóbbi években folyamatosan csökkent - állapítják meg a számvevők - és bár az elmúlt két évben az infláció mértékével együtt nőtt a kórházak támogatása, a korábbi reálérték-vesztés miatt a kórházak pénzügyi helyzete nem javult. Az ÁSZ jelentése szerint nagy gondot jelent a kilencvenes évek elején bevezetett teljesítményarányos (valójában tevékenységarányos) finanszírozásra való áttérés, mert nem fedezi a szolgáltatás költségeit, és szabálytalanságokra kényszeríti az intézményeket. A finanszírozásban érvényesülő ösztönzők az elszámolt teljesítmény növelésében teszik érdekeltté az egészségügyi intézményeket.

A jelentés szerint például a kórházak járó betegként ellátható betegeket is felvettek kórházi osztályokra, a fekvőbetegeken végzett diagnosztikai vizsgálatokat a járóbeteg-ellátásban is jelentették, és ténylegesen el nem végzett beavatkozásokat és szövődményeket tüntettek fel.

Az ágyszám csökkentés eredménytelen volt

Az egészségügyi ellátás kiadásai - a diagnosztikai vizsgálóeljárások, a gyógyító beavatkozások és eszközök, a betegápolás, a rehabilitáció fejlődése következtében - az inflációt meghaladó mértékű folyamatosan növekvő forrást igényeltek. Erre a kihívásra a forrásbővítés mellett az ellátórendszer racionalizálása, a gazdaságosság növelése lehetett a válasz. Hiába csökkent azonban a kimutatott kórházi ágyszám mintegy 20 százalékkal, nem csökkent a kórházak fekvőbeteg-forgalma.

Egyes kórházakban túl sok az orvos, és a kihasználtság alacsony, míg más intézmények folyamatos munkaerőgondokkal küzdenek. Nem ritka, hogy az éjszakás ápolónak mintegy negyven-ötven betegről kell gondoskodnia.

A magyar lakosság egészségi állapota
A halálozási (mortalitási) statisztikák alapján a főbb halálokok hosszabb idő távlatában változatlanok. A fertőző betegségek a védőoltásnak, a járványügyi intézkedéseknek, az antibiotikumok széleskörű használatának köszönhetően visszaszorultak, helyettük az életmóddal, az életvitellel, stresszhelyzettel szorosan összefüggő betegségek vezetik a haláloki statisztikát. A KSH adatai szerint a halálozások döntő többségéért a keringési (50%), a daganatos (24%), az emésztőrendszeri (7%) és a légzőrendszeri (4%) betegségek tehetők felelőssé, de évek óta tartósan magas (7% körüli) arányt képviselnek a balesetek, öngyilkosságok. A felsorolt halálokok a 60 éven felüli lakosság körében magasabb arányban vannak jelen, azonban növekszik a 30-50 év közöttiek halálozási aránya. A születéskor várható átlagos élettartam tekintetében a 32 iparilag fejlett ország rangsorában a 31. helyet foglalja el Magyarország, és ez 7 évvel alacsonyabb, mint az Európai Unió országaiban.
Az orvostudomány fejlődésével folyamatosan rövidül az ápolási idő, ami az ágykihasználtság csökkenését eredményezi, ám hazánkban a feleslegessé váló ágyaktól az intézmények nem váltak meg. 1995 óta húszezer kórházi ágyat építettek le, és csupán egy kórházat zártak be, az ellátás költségei mégsem csökkentek.

Egy kórház - negyvenkét épület

Az ÁSZ által vizsgált kórházak összesen 180 telephelyen 1628 épületben működnek, azaz egy kórházra átlagosan 4,6 telephely és 42 épület jut. Ezek az adottságok, a kórházon belüli nagy távolságok is jelentős többletköltséget okoznak. A miskolci megyei kórházban például a belső úthálózat hossza öt kilométer, a belső szállítások miatt évente több mint 750 ezer km a szállító kocsik futásteljesítménye, amelynek összes költsége 100 millió Ft. A különböző pavilonokban levő osztályok betegeinek vizsgálatra szállítása a kórházon belül évente meghaladja a 160 ezer km-t, amelynek költsége pedig több mint 20 millió Ft.

Rosszak a kilátások

A fekvőbeteg-ellátás átalakítására az ÁSZ jelentés szerint sem rövid, sem hosszú távú stratégiát nem dolgoztak ki az illetékesek, így semmi esély nincsen arra, hogy a kórházak eladósodásának gátat vessenek. Az egészségügyi intézmények működéséhez szükséges berendezéseket a fenntartó önkormányzatoknak kellene biztosítania, de a költségvetés ezt nem teszi lehetővé számukra. A tárgyi feltételek megteremtéséhez, az alapvető gépek és eszközök beszerzéséhez így sokszor a gyógyításra szánt keretből vagy a dolgozók amúgy is szűkös juttatásaiból kell lefaragniuk az intézményvezetőknek.

Ezért az ÁSZ javasolja a kormánynak a Nemzeti Egészségfejlesztési Program több, mint három esztendeje késő előkészítését, az egészségügyi adatok felmérését és az adósságrendezési terv kidolgozását. Az Egészségügyi Minisztériumnak többek között azt javasolják, hogy mihamarabb mérjék fel a valós ellátási szükségleteket, és ahhoz mérten alakítsák át a kórházak működését. A minisztérium feladata ezen kívül, hogy az egységes információs rendszert az egészségügyi ágazatban kiépítse.