Jenő
3 °C
8 °C

Megtizedelte a neonreklámokat a rendszerváltás

2009.08.29. 11:44
Előzmény (1)

Több mint kétezer neonreklám pusztult el alig húsz év alatt, a neonmentésre szövetkezett civilek önkéntes munkája csak töredéküket tudta és tudja megmenteni. Régi budapesti reklámokkal foglalkozunk ismét.

Az elmúlt hetekben tovább folytattam a még meglévő budapesti neonreklámok (és részben más régi feliratok) keresését, megörökítését, amiben nagy segítségemre volt a múltkori cikkre érkezett több olvasói levél, reagálás, komment. (Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a konkrét tippekért, a küldött képekért, a bíztatásért.)

A múltkori cikkünk óta készült képeink, még meglévő neonreklámokról, régi feliratokról

A budapesti neonreklámok számbavételekor felmerült az a triviális kérdés, hogy vajon hány ilyen fényfelirat világította be az utcákat annak idején. A magyar neonkorszak első nagy felvirágzásáról, a XX. század elejéről, a 20-as, 30-as évekből sajnos kevés ilyen adat maradt fenn, a fellelt (alant ízelítőként bemutatott) archív képekből csak következtetni lehet, hogy százas nagyságrendről lehetett szó. A II. világháború utáni második felvirágzásról (ötvenes, hatvanas évek) szintén nem találtam megbízható számokat.

Megtizedelve

A hetvenes, nyolcvanas évekről, amikor a legváltozatosabb, legszebb, legkreatívabb, már-már azt mondanám, hogy a legművészibb neonreklámok születtek, sikerült kideríteni, hogy több mint kétezer neonreklám tette színessé, mozgalmassá az éjszakai utcaképet Budapesten. Egy 1980-ból származó hír szerint, főként a Szövetség utcában székelő Fővárosi Vegyesipari Szolgáltató Vállalat neon gyáregysége foglalkozott Budapesten neonreklámok készítésével és karbantartásával, javításával.

Archív képek a XX. század elejéről, közepéről és végéről

2500 működő neonreklám tartozott a cég karbantartóinak hatáskörébe és évente 15 millió forintért készítettek újakat. Hatalmas szám, különösen ha mellé teszem a megmaradt - és általam is megtalált - neonok számát: tizedannyi, körülbelül kétszáz régi neonfelirat van még kint a fővárosi épületek homlokzatain (és ami még szomorúbb: ezek töredéke működőképes csupán). Abban a legtöbben egyetértenek, hogy a neonok közönyös, hanyag vagy éppen szándékos pusztításának kezdete a rendszerváltás idejére tehető, amikor a neonreklámokat viselő ingatlanok tulajdonviszonyai követhetetlenné váltak, a boltok, üzletek és szolgáltatóipari egységek egyre-másra szűntek meg, alakultak át. A neonfeliratok sorsa pedig leginkább az új, immár jellemzően magántulajdonosok kezébe került, akik az esetek tüöbbségében nem voltak érdekeltek - főképp gazdasági okokból - a régi feliratok megtartásában.

Mentenék, ami menthető

Több olvasó is szomorúan írt levelet, hogy kedvenc neonreklámjaik egyre-másra tünedeznek az utcákról. Ezzel kapcsolatban némi jó hír, hogy egyes esetekben nem az enyészeté lesznek a leszerelt feliratok. Bár jelenleg nagy a csend a 2005-ös neonmentési akciójáról megismert Neonon Csoport körül (weboldaluk, a neonon.hu), az egyesület nem szűnt meg, sőt a közeljövőben szeretnék újra beindítani az arra érdemes neonreklámok megmentését, tudtam meg az egyesület egyik tagjától.

"Valóban, a Magyar Elektrotechnikai Múzeumban, a 2005-ös múzeumok éjszakájára tető alá hozott kiállításnak volt a legnagyobb visszhangja. Akkor körülbelül húsz restaurált neont állítottunk ki, de a rákövetkező két évben sem hagytuk abba a munkát, még kétszer annyi neont mentettünk meg. Ilyen megmentett darab például a Lottó áruház neonja is" - mondta Forgács Simon.

Olvasók küldték: régi feliratok, neonok, reklámok, archív képek

A csoport által eddig megmentett neonfeliratok többsége már nem fért ki a múzeum belső udvarának falára, és a 2005-öshöz hasonló lehetőséget nem kapott azóta a gyűjtés. Noha látszólag jóval méltatlanabb körülmények közé, egy raktárába kerültek, egyelőre nincs más mód a megőrzésükre, és jelenleg ez a legfontosabb szempont. "A múzeumnak és nekünk sincs egyelőre anyagi lehetőségünk a munka folytatására. Ezért szeretnénk felhívni a figyelmet a gyűjtés fontosságára" - tette hozzá Forgács.

A helyzetet csak rontotta, hogy időközben a múzeum, valamint az épületegyüttes állami kezelésbe került, a múzeum pedig a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum szakmúzeuma lett, az egyesületnek pedig nincs lehetősége a tovább maradásra. "Mindenképp folytatjuk a megkezdett munkát, de nagyon jól jönne a segítség, egy rendes raktár, egy befektető vagy az önkormányzat részéről. Ha sikerülne egy külön épületet találni, akkor egy idegenforgalmilag is vonzó neonmúzeumot tudnánk létesíteni." (A Neonon látványtervet is készített, hogy miképp is nézhetne ki egy ilyen múzeum.)

"Sajnos ma olcsóbb új reklámot gyártatni, mint felújítani egy 30-40 éves neont, pedig a város arculatához ezek nagyon is hozzátartoznak" - indokolta röviden Forgács Simon a neonmentés szükségességét, hozzátéve, hogy a kezdeményezés már korábban felkeltette az örökségvédelem és városvédők érdeklődését is.

Neonrajongók

Örömteli az is, hogy az olvasók közt többen is vannak, akik szívesen foglalkoznak a neonreklámokkal. Varró Zsófi például 2003-ban kezdett régi neonfeliratokat, és festett feliratokat fotózni, házi archívuma több száz képre rúg. Neonfeliratokból írta a szakdolgozatát, művészeti-grafikai elemzéssel, reklámelemzéssel és városképkritikával fűszerezve. A retronom.hu nevű oldalon van fent néhány fotója, írása, például a Neonfeliratok 2.0.

Simonyi Balázs fotóművész még 2004-ben készített egy filmetűdöt az akkor még működő pesti neonokról, a rövidfilmez vetítették mozikban és tévében is, a múltkori cikk után feltöltötte a You Tube-ra, hogy bárki megnézhesse. Emellett küldött egy adag képet a saját gyűjtéséből, amit köszönettel itt közre is adok. Érdemes végigböngészni, sok azóta már eltűnt neonreklám szerepel az összeállításban.

Tekintélyes képgyűjteménye van Balogh Tamásnak is, akinek külön érdeme, hogy az elmúlt években szisztematikusan összeszedte a nagyobb vidéki városokban fellelhető neonokat, neonmaradványokat is (kollekciója itt megtekinthető, ha éppen nem döglődik a tar.hu). "Sajnos a képek készítése óta több neont is leszedtek már. Egy felújítás során, vagy egy-egy bolt megszűnése kapcsán sokszor működő és használatban lévő feliratok tűntek el, ami különösen szomorú" - írta Balogh Tamás.

Ez a folyamat sajnos megállíthatatlan, és jelenleg is zajlik. Volt olyan olvasó, aki első levelében felhívta a figyelmet egy Böszörményi úti neonra, majd rövidesen egy következő levélben már azt írta, hogy nem érdemes arra menni, mert nemrég leszedték a fodrászatot hirdető feliratot.

Nagykörút, 2009 - neonreklám nélkül

Mindarról természetesen ízlések és pofonok mentén lehet vitatkozni, hogy kinek mennyire tetszenek a régi neonfeliratok, ki, milyen üzleteket látna szívesebben Budapesten. A múltkori cikkhez sok elutasító, kritikus kommentár született, többek szerint a hazai szocializmus szülte fényreklámok leginkább a szemétdombra valók és csak elcsúfítják a városképet. Ehhez először is csak annyit fűznék hozzá, hogy a "neonfényes Budapest" nem bolsevik csökevény (nézzék csak meg a képek közt a századeleji Oktogon vagy Nagymező utca képeit), másrészt hogy nézzenek végig most a nagykörúton. Ha valami lehangoló, akkor a budapesti utcakép jelenlegi állapota az.

Nagykörút, 2009 - egy tipikus utcarészlet

Továbbra is szeretném folytatni a még meglévő neonreklámok megkeresését, és ebben ismét kérem az olvasók közreműködését. Ha van tippjük, hogy hol van még megmaradt neon, esetleg van fényképük róla, kérem írjanak erre a címre. Fényképet feltölteni az Indafotóra is lehet, ha van olyan új, vagy akár archív fotójuk, amit szeretnének megosztani másokkal is, adják képeiknek a "neonparádé" címkét. Vidékről is várom a képeket, a nagyobb hazai városok még meglévő neonfeliratait is jó lenne egybegyűjteni.

15%

Edith Eva Eger A döntés

3999 Ft
3400 Ft
15%

Pan-dji Vádirat

3499 Ft
2975 Ft