Direkt nem tűnnek eredetinek a Margit hídi kandeláberek

Nem műemléki rekonstrukció, ami a Margit-hídon zajlik, állítja Zöldi Péter építész. A szakember szerint a réginek tűnő kandeláberek valójában "hegesztett csőoszlopok, kereskedelemben kapható csőanyagból. Az oszlop lábazata egy külön elkészült vasöntvény, melyet felülről ráhúznak a már felállított és lecsavarozott oszloptörzsre.

A további díszítőgyűrűket a megfelelő magasságban imbuszcsavarokkal rögzítették. A vezetéktartó kereszttartó szintén csőanyagból készült, az oszloptörzshöz hegesztéssel rögzítve."

Az építész úgy vélte, a műemlékes szakemberek a felszínes hasonlóságra helyezték a hangsúlyt. Szerinte ugyanis "az eredeti szerkezeteket is több darabból rakták össze, de hegesztés helyett szögecselést, vagy kovácsolt pántokat használtak. Ezek az eljárások alapvetően befolyásolják az oszlop formáját is, hiszen a pántolások és szögecsek eleve bizonyos díszítettség érzetét keltik, biztosítani kell a felületeket, átmérőket. Ezek a jellemzők egy csövekből és laposacél-hurkákból összehegesztett oszlopnál értelemszerűen elmaradnak, ebből is következik, hogy a jelenlegi hídi oszlopok hamisnak néznek ki, a rájukhegesztett (egyébként statikailag teljesen felesleges) díszítőelemek dacára."

Nem kell az eredetit utánozni

A kritika már csak azért is elgondolkodtató, mert tudható, a felújítás során nem a híd megnyitásának 1876-os képét rekonstruálták, hanem a némileg szubjektívan kiválasztott 1935-ös állapotot hozták vissza, azon az alapon, hogy a szakemberek ezt tartották a legszebbnek.

"A helyreállításnak nem célja, hogy pontosan visszaállítson egy korábbi állapotot" - tett meglepő kijelentést a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) elnökhelyettese. Dr. Fejérdy Tamás szerint a műemlékek restaurálásának kérdéseit szabályozó Velencei Charta alapelve szerint a helyreállítás során nyilvánvalóvá kell tenni, hogy melyek a műemlék azon részei, amelyeket a kor adott hozzá. "Nem imitálhatjuk, hogy amit ma építünk, az valójában eredeti."

A KÖH elnökhelyettese szerint a Margit hídnál alkalmazott megoldás a műemlékvédelem aktuális irányzatát követi. A hatvanas évek felfogása szerint a műemlékhelyreállításnál az eredetitől hangsúlyosan elütő anyagokat használtak: kőépület esetében például betont, téglát vagy akár fát. Bár a felfogás elvileg helyes volt, a szemlélőkben inkább diszharmonikus hatást eredményezett. Jelenleg azt tartják jónak, ha az összhatás felidézi az eredetit, de a figyelmes szemlélő el tudja különíteni, hogy mely részek friss hozzátételek. Ebbe a vonalba illeszkednek a Margit híd kandeláberei.

Kérdésünkre, hogy miért kerülhettek viszont az eredetihez megszólalásig hasonló korlátok a hídra, Fejérdy Tamás elmondta, mivel olyan sorozatgyártott elemekről van szó, amelyekbkől jó néhány megmaradt a hídon (a szigeti bekötőszakaszon), ezért a hiányzó részek hitelesen pótolhatók.