Energiavámpírok az óbudai óriáspanelben

Magyarország legnagyobb társasházában, a 884 lakásos, háromezer lakója miatt Faluháznak is nevezett óbudai óriáspanelben közel 1,2 milliárd forintért szigeteltek, korszerűsítették az épületet egy éve. A próbaidő után most kellene átállni a lakásonkénti egyedi fűtésszámlára. Ám a közös képviselő egyelőre nem meri elmondani a számokat a lakóknak, annyira nagyok az eltérések a lakások között.

A nemrég elvégzett mérések szerint ugyanis többen a lakók közül egyáltalán nem fűtöttek télen: 0-ra tekerték a radiátort, mert úgy érezték, hogy a lakásban így is megvan a 18-20 fok. Arra viszont nem gondoltak, vagy ha gondoltak, nyilván elhessegették maguktól a gondolatot, hogy így a szomszédjuk fűti lakásukat a válaszfalon keresztül. Vagy másképpen megfogalmazva: energiavámpírként szívták a meleget a szomszéd lakásból.

Így a 884 lakásos házban van olyan tulajdonos, akinél 3000-4000 általános hőmennyiségegységet mértek legutóbb a fűtési idényre vetítve, környező szomszédjainál meg nullát, egyet, vagy 150-et. Azaz szinte egymaga fűtött ki a sajátjával együtt négy lakást. Ez forintban azt jelenti nagy vonalakban, hogy míg a nem fűtőknek 7-10 ezres lenne a fűtésszámla, a „kazánlakás” tulajdonosának meghaladhatná a 25-30 ezer forintot (havi átalányban).

Szerencsére a lakók még nem ismerik a számokat, a közös képviselő ugyanis nem meri elmondani nekik, attól tartva, hogy egymást fogják hibáztatni a nagy különbségek miatt. Réti Gyula szerint várni kell, amíg kitalálnak valamilyen igazságos kompenzációs rendszert a nagy különbségekre.

Réti szerint az tény, hogy a beruházás „szummában legalább évi 30-40 ezer forint megtakarítást hozott” minden családnak. Jelenleg béke van, hiszen a ház lecsökkent hőfogyasztását dobják szét 884 részre a lakosok között, fajlagosan egyenlő alapon (a lakás légköbméter-nagysága alapján), tehát mindenki azonos arányú csökkenést érzékel.

Most jönne a következő lépés, hogy a számlát egyedileg minden lakásban az elfogyasztott hőmennyiség után állítsák ki. Nem teljes mértékben ugyan, mert a ház közgyűlése korábban úgy szavazott, hogy a számlának csak az 50 százaléka legyen kiállítva az egyedi fűtés alapján, a másik 50 százalékot a ház átlaga adja ki.

"Nullán a radiátor, miért kell mégis fizetni?"

Itt következik azonban az a probléma, hogy többen vannak, akik egyáltalán nem vagy alig fűtenek. Ezekből a lakókból is többféle van. Egyesek reggel, amikor elmennek, lecsavarják a fűtést, amikor hazajönnek felcsavarják. Ez nem kifogásolható elvileg. Van, aki máshol lakik, üresen áll a lakása, amíg ki nem adja, vagy be nem költözik, természetesen ő sem fűt.

Előfordul, hogy valaki nagyon tudatosan takarékoskodik, vagy szereti a hűvöset, és eszébe sem jut, hogy ezzel esetleg a szomszédnak árthat. Az egyik megkérdezett lakó például meg van elégedve a fűtésszámlával, igaz, náluk a hálószobát alig kell fűteni, olyan jó idő szokott lenni. Elmondása szerint körülbelül havi húszezer a számla télen, ami jóval kevesebb a felújítás előttinél. A beruházás neki személy szerint havi 3000 forintos terhet jelent hét évig, ami így megérte.

Olyan lakó is akad, aki nagyon jól tudja, hogy a szomszédjai fűtik, ha nem fűt az egész lakásban, de nem törődik vele. (Sőt, amikor néha „bedurrant”, azaz ráengedi a csapot, akkor gondosan letakarja hideg vizes ronggyal az érzékelőt.)

A lakók egy része már kapiskálja, hogy nagyok a különbségek, de nem egészen fogták fel a lényeget. Egy nullás fűtésű lakó például hosszasan azon zsémbelt, hogy hiába takarékoskodik ő, ha a szomszédja sokat fűt és felhúzza a közös számlát. Az persze eszébe se jutott, hogy a szomszéd a melege egy részével pont az ő lakását táplálja.

Természetesen többen átesnek a ló másik oldalára. Van, aki a jó meleget szereti (például a kisgyerekesek), és addig se veszi le a fűtést, amíg szellőztet. Hiába adott ki tájékoztatót a közös képviselő, hogy szellőztetés előtt zárják el a radiátort, és csak utána nyissák meg, rengeteg hő kimegy az ablakon. Sok az olyan idős, egyedülálló ember is a házban, akik az egész takarékoskodással nincsenek tisztában, és nem értik az összefüggéseket.

A felső sarokban lakni a legrosszabb

Eleve problémás a lakás elhelyezkedése: nem jó, ha több külső fala van, vagy ha a tetőnél van, a legkedvezőtlenebb pedig ha a ház felső sarkában húzódik meg, hiszen ezekben az esetekben külső falakat is fűtenie kell. Ezért ezek a lakások kompenzációt kapnak, aminek a mértékét a tapasztalatok alapján fogja a társasház a kezdeti 10-20%-hoz képest változtatni, ha ez szükséges.

A közös képviselő szerint Németországban például nem okoz problémát az ilyesmi: a kedvezőtlen elhelyezkedésű lakásoknak alacsonyabb az áruk, mint a kedvező ún. közbenső lakásokénak. Ezt Magyarországon az ingatlanpiac nem igazolja vissza.

A társasház vezetése megpróbált utána nézni, van-e hasonló problémával küszködő társasház Magyarországon, és ha van, hogyan sikerült megoldani a kérdést. Kiderült, hogy arányaiban még kevés költségmegosztót használó panelház létezik, de általában a lovak közé dobják a képviselők a gyeplőt, azaz rábízzák a lakókra, rendezzék el egymás között a nézeteltéréseket.

Réti Gyula szerint azonban felelőtlenség lenni torz értékek elé állítani a lakókat, azt azonban elismeri, hogy a sötétben tapogatóznak. A probléma előtt egyelőre a műszaki egyetem szakértője is tanácstalanul áll, neki is új ez a téma.

Pedig közeleg a májusi közgyűlés, ahol a közös képviselőknek virítani kellene az adatokat, kinél mennyi fogyasztást mértek, ki mennyit fizet(ne), ha átállnak a jelenlegi átalányról a már előkészített egyedi mérésre. Réti azonban azt fogja javasolni, hogy hiába a lehetőség, egyelőre maradjanak még egy-két évig az átalányszámlánál, és ha kitalálnak valamilyen igazságos rendszert, akkor álljanak át.

Bonus-malus vagy százalékcsökkentés?

Erre egyelőre még keresik a megoldást. Elképzelhető, hogy valamekkora minimálfűtést meghatároznak, ami alá nem lehet majd menni. Csakhogy ennek jogi korlátja van, nehezen kötelezhető fűtésre például az, aki nem is használja a lakását. Az is lehet, hogy valamilyen kompenzációs szorzót vezetnek be a mérések alapján, vagy büntetik a 0 fűtést, ahogy ez külföldön több országban elterjedt.

Felvetődött az is, hogy a majdani számla ne 50-50 százalékban álljon az egyedi és az átlagfogyasztásból, hanem kisebb, 40 vagy 30 százalék legyen az egyedi számla részesedése (amit korábban a mérések adatainak megismerése előtt már elutasítottak a tulajdonosok). Csakhogy ennek az lehet a hátulütője, hogy ha valaki nem érzi a zsebén közvetlenül a megtakarításának a hozadékát, az hamar leszokik róla. Azaz pont az egész projekt lényege veszhet el.

Pedig a mintaházat a többi panel is követné. Puskás Péter, óbudai alpolgármester, a program felelőse elmondta, hogy a beruházás előtt még csak 3-4 panelház indult a felújítási pályázatokon, most már több mint húsz. Sokan hallották ugyanis, hogy a Faluházban egy átlagos lakás fűtésszámlája 33-35 ezer forintról 17 ezerre esett. Puskás bízik benne, hogy a lakók megtalálják majd a jó megoldást az igazságos költségosztásra is.