Nem kerültek politikusok a városligeti tóba

Ha komolyan vennék Magyarországot Európában, akkor biztos minket választanának az Unió örökös elnökévé. Elnökségi periódusunk legnagyobb kulturális programja ugyanis olyan idilli víziót vázol fel, ami elandalítaná még a nemzetközösség végletesen optimista megálmodóit is. Az Art on Lake kiállítás alapján az EU olyan lesz, mint a Városligeti tó, amelynek vizén, mint megannyi kortárs műalkotás jelennek meg a nemzetek.

A művek közt csónakokon evezhetnek az emberek, megismerve a társországokban élők kultúráját, gondolatait, vágyait, miközben halkan csobbannak az evezők és fény játszik a vízen.

A 17 ország 25 művészének szobraiból összeálló kiállítás valóban tökéletes program, ha számításba vesszük, hogy egy hivatalos, állami országimázs-rendezvényről van szó. Nincs benne pusztán vágtató ménes, és nem magyar borokat próbál rátukmálni a külföldiekre kulturális program címén. Ami a Hősök tere mellett megjelenik, az bármely országból érkező turista számára érthető, sőt érdekes. A bármely országba beletartozik Magyarország is.

Az alkotások már önmagukban is látványosak. Megnézhetők a hídról, a tó partjáról, és nyilván jópofa dolog evezni közöttük. Akit pedig érdekel a művészet, az nemzetközi vagy hazai szinten is elismert neveket láthat a táblákon. A vízszint ugyan alacsonyabb lett a tervezettnél, így a posztamensek kilátszanak, de állítólag a kivitelezés ezen hiányosságát is pótolják.

A siker magyarázata, hogy nem valamelyik minisztérium csinovnyikja találta ki a koncepciót, hanem a Szépművészeti Múzeum stábja. Az ötletnek egyébként volt előzménye: tíz éve csak magyar alkotók szobraiból már rendeztek ilyen tárlatot a tavon.

Nem a politika parédézik

A vidám szoborpark+csónakázás 2in1 koncepcióját az egyik kurátor, Fitz Péter árnyalta: amit a közönség hétfőtől egészen szeptember 20-ig láthat, az köztéri szobrászat, még ha furcsa is az átlagos magyar látogatónak. A köztéri szobrászat politikai, szociológiai és gazdasági okokból Magyarországon ugyanis egyet jelent az emlékműállítással. Miközben köztéri művek a nálunk szofisztikáltabban gondolkodó országokban már nem azért vannak, hogy az önmagába szerelmes hatalmi elit saját fontosságát és nagyságát hirdesse a forgalmi csomópontokban.

Úgyhogy amit most a tavon látunk, az ajánlat arra, hogy miként lehet a személyi kultusztól megszabadulva művelni ezt a műfajt.

A máshol közhelyesnek számító szavak forradalmiaknak hatottak a sajtótájékoztatón, ahol a kurátorok, szervezők és művészek mellett nyilván ott ültek az asztalnál a helyettes államtitkárok és minisztériumi rendezvényszervező cégek képviselői is. Mindez ezúttal szerencsére humoros eseményekhez vezetett, de erről majd a cikk végén.

Témánk szempontjából érdekesebb, hogy ha köztériszobor-ajánlatként fogjuk fel, akkor az Art on Lake már vegyes képet mutat. A jópofa kategóriába belefér ugyan Hether Allen tornya, amire kis emberkék másznak fel, vagy Anne és Patrick Poirier műantik szobrai kapálózó lóval és tógás emberrel. Sőt, vicces a zenélő toitoi-vécé is (Via Lewandowsky). De köztereken ezek sajnos egyetlen gegre épülő, rövid szavatosságú munkák lennének, amiket a harmadik nap unnának meg/vernének szét a kedves budapestiek.

Négyfelé induló autót a Parlamentbe

Köztéri szobrok mellett olyan munkák is bekerültek a tóba, amelyek inkább egy galériában működnének. Mint például El-Hassan Róza szőtt felkiáltójele, amit nem külső jegyei, hanem elkészítésének metódusa telít tartalommal. Az alkotást ugyanis egy cigány közösség tagjaival együtt készítette, a romák tradicionális módszereivel és anyagaival dolgozva. Ha az ember nem ismeri meg a háttérsztorit, akkor viszont nem egy hangtalan felkiáltás jelét látja, hanem valami furcsa, virágtartóra emlékeztető oszlopot.

Ugyanígy inkább képzőművészeti munka Kicsiny Balázs jellegzetesen kicsinybalázsos installációja, a négy irányba induló, kockás autó, amelyben fordítva ülnek a tesztbabák. Köztér helyett ez az alkotás sokkal jobban hatna például a Parlament kupolatermének közepén, a korona helyén.

Ezt látja majd szerkesztőségünk

De láthatóak a Városligeti tavon Budapest közterein is elképzelhető munkák, mint például a fémből fűrészelt betűk és jelek hálózatából álló, csipkeszerűen finom, de többszörös életnagyságú ülő alak (Jaume Plensa), vagy Kelemen Zénó óriási, nonfiguratív görbülete, ami jelenleg ugyan már csak annyira forradalmi, mint egy Beatles-szám, de végül is jól néz ki. Ez minket annyiban is érint, hogy a munkát ott a megnyitón megvásárolta Horváth Béla biztosítótulajdonos, aki történetesen szerkesztőségünkkel egy épületben bérel irodákat, így mi is rendszeresen legeltethetjük majd rajta a szemünket az udvaron.

Az elfogadható, de közhelyes köztéri munkák közt van még Daniel Knorr kőből rakott hóembere (értik, globális felmelegedés). Vagy a félig elsüllyedt ház, ami szintén izgalmas vizuálisan, de azért nem olyan komoly, mint azok a környezeti katasztrófák, amelyekre felhívja a figyelmet (Tea Mäkkipää, Haldór Úlfarsson).

Az Art on Lake színvonalát jelzi azonban, hogy két tökéletes munka mellett is elcsónakáztunk. Kristof Kintera kordonelemekből készült szarvasai úgy álltak a sekély vízben, mint a gépszarvasok, amik ivás után gyalogolnak ki a tóból. Az egyszerre játékos, környezetére reflektáló és elgondolkodtató munka összefoglalja mindazt, amiről a köztéri szobrászat és kortárs képzőművészet szól.

A másik alkotás, Mimmo Roselli kötelei pedig az ismertető szerint a tér különös felszabdalása révén érnek el művészi hatást, és izgalmas kapcsolatokat teremtenek a Vajdahunyad vára és az alant elterülő tó közt. Szerintünk azonban az olasz művész egyszerűen lepányvázta a historizálás és múltgyártás legvadabb korszakában készült épületet, hogy nehogy felemelkedjen, mint a Rocky Horror Picture Show kísértetkastélya, és leigázza Európát.

A Vatikán is Európában van

Hogy mitől tart Európa, az egyébként néhány perc alatt kibomlott a sajtótájékoztatón. A nemzetközi sajtó képviselői közül a lengyel újságíró azt tudakolta: Magyarország miért Budapesten rendezi legnagyobb EU-s eseményét? Az európai elnöki székben soros Lengyelország például külföldre viszi a legizgalmasabb programjait, így mutatkozva be a többi ország előtt.

Bár az újságíró a tapasztalatokra volt kíváncsi, hangsúlyozva, hogy ezekből ők is tanulhatnak, csattanós választ kapott a belekérdezéshez nem szokott helyettes államtitkártól.

"Nem ez a legdrágább eseményünk. Ha egy ilyen programot magunknak szervezünk, annak az EU is örül, hiszen mi is Európa részei vagyunk" - osztotta ki az újságírót Papp-Váry Borbála, kormányzati kommunikációért felelős helyettes államtitkár.

Majd a Hungarofest képviselője elmondta, hogy ennél sokkal nagyobb eseményeket is tartunk, például lesz egy nagyszabású koncert a Vatikánban, amelyen részt vesz a "pápa és az elnök úr is."

Amely válaszból mi arra következtettünk, hogy vagy mégsem az Art on Lake a programsorozat legnagyobb eseménye, és a helyettes államtitkár blöffölt, gondolván, itthon azt mond, amit akar, elhiszik.

Vagy ez a legnagyobb EU-s eseményünk, és ezzel tereljük el a figyelmet arról, hogy Schmitt elnök úr közben titokban felvette az unióba a Vatikánt.