Megijedt a hajléktalanbefogadó társasház a hirtelen népszerűségtől

Lassan 10 ezer megosztásnál tart az a történet, amit Amon Henriette tett fel a Facebook-oldalára egy Pozsonyi úti társasházról, aminek lakói úgy döntöttek, hogy befogadnak a pincéjükbe egy hajléktalant. A hirtelen jött népszerűség azonban nem tetszik a társasház lakóinak, attól tartanak, hogy ezután elözönlik őket a hajléktalanok. 

A történet is túlnőtte magát. Mint Amon Henriette írta:

Elindult a lejtőn egy jó szándékkal megírt poszt. Az információ mar nem ugyanaz, giccses, hamis tündérmese kerekedik belőle. Lassan Hollywood keres meg a filmesitesi jogokért. Pedig a cél egy zseblampa es némi segítség lett volna...

A Sándor nevű hajléktalan befogadásában nagy szerepet játszó Amon Henriette örül, hogy a történtek nagyon tetszenek az embereknek, köszöni a rengeteg felajánlást. De szerinte az embereknek csak körül kell nézniük a lakóhelyük környékén, és mindenki megtalálná a maga Sándorát, akin segíthet. Reméli, hogy a Pozsonyi utcaiak gesztusa rámutat erre.

Sándort, a hajléktalant most igyekszik óvni a társasház. Megbeszélt videós interjúnkról is le kellett mondanunk, mert többek szerint a férfinak nem tenne jót a rivaldafény.

És akkor következzen az interneten villámgyorsan terjedő történet.

SÁNDOROM

Ismeretségünk ez év tavaszán kezdődött. Rendszeresen elsétáltam mellette a Pozsonyi úton. Láthatóan hajléktalan, de mindig a lehetőségekhez képest ápolt, gondozott, sosem ittas embert láttam ott nap, mint nap. Nem kéregetett, csak ült és kisrádióján hallgatta a világ híreit, hogy ne maradjon le semmiről. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy tudok-e segíteni vmiben. Azt mondta: Nem, kedves köszönöm. Én nem szoktam kéregetni. Hosszas unszolás után, csendben csak annyit szólt, hogy esetleg vmi élelmiszert. Így ismerkedtünk össze. Ő lett az én kosztosom. Most már 3 emberre főzök  

Pár napra rá bemutatkoztunk egymásnak. Innentől kezdve már messziről integetünk, ha meglátjuk a másikat az utcán. 

Örült, hogy a nevén szólítják, hogy látják. Egyre többen...

Összefogtunk páran, és beprotezsáltuk annak a háznak a lakóközösségénél, akinek a kapujában üldögél. Több lakógyűlés eredményeként 10 napja megengedték, hogy a pince egy részében, ahol van mosdási lehetősége és van egy w.c is, este 7 és reggel 7 között ellegyen. Van ágya, de még sok minden jól jönne. Zseblámpa, mert ott nincs áram. Ceruzaelem a kisrádiójába. Stb.

Persze ezt nem ő mondja, hanem én...

Sosem kérdeztem semmit. Mindig annyit mondott magáról, amennyit akart. Így tudtam meg, hogy 66 éves, volt vasmunkás. Végig dolgozta az életét.

Boldogan sepreget a ház előtt, összeszedi a szemetet, mindig hasznossá teszi magát. Pedig senki nem várja el tőle. De Sándorom ilyen.

Most boldog. Nagyon.

Mi meg szeretjük. Én nagyon...