Friderika
10 °C
16 °C

Ferenciek tere: a belváros Louis Vuittonja

2014.02.07. 10:48

Érthető, hogy a városlakón rögtön eluralkodik tágasság és tisztaság érzete, ahogy leszáll a 7-esről a Ferenciek terén. A felújítás ugyanis jól sikerült. A felemelő hatáshoz amúgy nem kellett sokat nyújtania a fővárosnak, hiszen olyan sokáig volt feltúrva, elbarikádozva, leszűkítve és forgalomelterelve a zóna, hogy már az frenetikus hatást váltott volna ki, ha egyszerűen csak újraaszfaltozzák a teret. Ennél azonban több történt.

Ránézésre a felújítás olyan, mint amikor az újgazdag szomszéd felújítja a villáját, és egyszerre rakatja le az összes látványosan drága járólaptípust, a kerítését pedig öt különböző formájú kovácsoltvas elemből állíttatja össze. A stílusok tobzódása azonban csak a felszín, a lényegi változások mélyebben zajlottak.

Posztszovjet szociofilm

A Ferenciek tere eddig ugyanis nemcsak úgy nézett ki, mint egy posztszovjet szociofilm egyik helyszíne, hanem valóban hetvenes évekbeli közlekedési skanzenként működött. A tér közlekedési rendszere a motorizáció virágkorának életérzését mentette át a fejlett 21. századba. A forgalom kétszer három sávban (plusz buszsáv) ömlött az úton, volt alagút is, hogy akadály nélkül autózhassunk be a belvárosba. Az autó nélkül (gyalog) közlekedők a szűk járdákon vagy aluljárókban kaptak helyet.

Korunk mérnökei végül azonban szakítottak a gyalogosokat háttérbe szorító rendszerrel, és átrendezték a tér közlekedési rendszerét.

A közigazgatásban talán valamiért mégis ciki lehet teljesen progresszívnek lenni, úgyhogy a most elkészült Ferenciek tere olyan, mint amikor a polgármester véletlenül azt mondja a vadászaton, hogy az emancipáció híve, majd zavartan rávágja, de azért mosogatni csak az asszonynak kell.

A Kossuth Lajos utca kialakításánál az V. kerületi önkormányzat eldobta a korábban büszkén lengetett européer terveket a középen futó buszsávokkal (így a lekanyarodó autók nem akadályozzák a forgalmat), és biciklisávokat vagy legalább megosztott busz+kerékpársávot sem alakítottak ki. (A középen futó buszsáv biztosította volna egyébként a lehetőséget a majdani villamosközlekedés kialakításához is.)

A térkő uralma

Ami változott: felszámolták az autós aluljárót keresztben (azaz a Petőfi Sándor utca irányában) és hosszában (aki már elfelejtette volna: az utat hosszában is kettéosztotta egy aluljáró kimenete, ahonnan a kocsik rákanyarodhattak az Erzsébet hídra). Azzal, hogy eltűnt az utat felosztó sziget, Amazonas szélességű aszfaltfelület alakult ki.

A gyalogosoknak két zebrát is felfestettek, amelyeket közlekedési lámpákkal is elláttak, szóval az autóknak – korábban elképzelhetetlen módon – két helyen is meg kell állniuk. Keresztirányban viszonylag jó kerékpáros útvonalakat is kialakítottak.

Mindez eddig közlekedéstechnikai érdekesség volt. A lényeg, hogy a tér az autó nélküliek (ún. gyalogosok) számára is otthonos zóna lett. Az autós alagút nyílásának helyén hatalmas szabad terület alakult ki, szóval itt a lakosságnak már nem csak az a szerepe, hogy továbbhaladjon célja felé, hanem hogy találkozzon, sétáljon, vásároljon, esetleg padokon üldögéljen.

Vajon milyen módszert választott a városvezetés az új funkciók és a megújulás érzékeltetésére? Természetesen a magyar közterület-felújítás szimbólumát, a térkövet. A teret mindkét oldalon szürke, fehér és fekete kővel burkolták, amelyeket elnyújtott méhsejtforma mintában raktak le. A kő jó minőségű, és úgy tűnt, szokatlan módon még jól is rakták le: nem voltak rések, béna illesztések, ahol jártunk, nem billegett. A minta kicsit feltűnő, mint egy táskán a nagy Louis Vuitton-logók, de végül is nem ízléstelen.

Az összkép viszont olyan, mint amikor a nő a Louis Vuitton mellé tenyérnyi DG-logóval záródó övet, aranyozott Gucci feliratú napszemüveget és a Fani Sport által gyártott macskanadrágot hord.

A kőburkolat ugyanis egyáltalán nem illeszkedik a tér két végének borításával. Az arisztokratikus mintázat a Petőfi Sándor utcánál zavaros módon megy át az egyszínű fehér kőbe. A másik irány a kellemetlenebb, ott szürke műkőborítás váltja a gránit-mészkő kombót.

A Ferenciek terére is kerültek bizarr elemek, például a kaszinó mellé félméteres, fehér sírköveket állítottak, amikről nyilvánvaló volt, hogy az építkezés során elhunyt kisállatok sírkövei. Csak később esett le, hogy egy területet zárnak körbe, ahová felhajthatnak autók, talán rakodáshoz. De miért nem használták a tervezők azokat a kovácsoltvas imitáló vastüskéket, amiket a tér túlvégén látni? Vagy a hagyományos Demszky-karókat, amik a túloldalra kerültek? Vagy a krómozott a U alakú kerítéseket, amelyek a zebra közelében állnak?

Pont ugyanazért, ami miatt hat különböző lámpaoszlop figyelhető meg a tér egy, tetszőlegesen kiválasztott pontjáról:

  • a girlandos, szecessziós kandeláber;
  • girlandos, eklektikus álgázlámpaoszlop;
  • a Belváros új főutcájáról átszivárgó cikkcakkos futurista oszlopok;
  • a Belváros főutcájának nagy tüske alakú oszlopai;
  • a hetvenes évekbeli szürke ostor alakú oszlop. (Amellyel egyébként nincs semmi baj, az sem tette volna tönkre a teret, ha ezek az amúgy letisztult formájú lámpaoszlopok megmaradnak.)

De ne fanyalogjunk. A tér használható és rendezett lett. Felszámolták mellőle a Március 15. térnek nevezett turistabusz-parkolót és szabadtéri vizeldét is, helyére került Rogán Antal balrakanyarodója és egy használható kerékpárút, mellette padokkal, bokrokkal. Az egészben csak az a kellemetlen, hogy az egész pont ugyanennyibe került volna, ha mellesleg bevonnak egy városképért felelős szakembert.