Az új alacsonypadlós trolibuszok nagy kihívás elé állították a BKV utasait és a járművezetőit. A négy ajtó előtt a busz padlójára négy nagy sárga területet festettek fel, hogy az ajtókat biztonságosan zárhassák.
Csakhogy (1):
Az utasok nem veszik észre az arányaiban elég nagy elég nagy sárga zónát, és nem állnak ki belőle. Tömött buszon ez nem is olyan könnyű.
Csakhogy (2):
A buszvezetőnek be kell tartani azt a szabályt, hogy addig nem csukhatja be az ajtót, amíg a sárga zónában állnak.
Ebből olyan konfliktusok származnak, amiről olvasónk, Bence számolt be szemléletesen:
„Felszállunk és csodálkozunk, hogy nem megyünk se előre se hátra. A sofőr hétfőn még kb elküldte az anyjába a népet a mikrofonon, kedden már csak magába hőbörgött a fülkében, hogy leszarja, meg ráér, majd ha az ostoba utasok leszállnak akkor tovább megy. Tehát egy piros pont a BKK-nak a tájékoztatás minősége miatt.„
De nemcsak az utas fúj a sofőrre és vissza, hanem:
Hétfő reggel az első ülésen ülő öreglány, aki szintén tutira nem tudta, hogyan működik a dolog, de mivel látta és gyorsan tanul, ezért rákontrázott az első ülésről, hogy: Basszátok meg nem értitek hogy miattatok nem tudunk menni!?
A fentiek is mutatják, hogy a budapesti tömegközlekedésre mindent el lehet mondani, de egyet nem. Hogy unalmas lenne. De hogy lehetne unalmasabbá tenni?
Frissítés: Az Omnibusz szakblog szerint nem is igazán a sárga felfestéssel van a baj, hanem azzal, hogy konkrétan rosszul specifikálta a buszokat a BKK. Kevés bennük a hely, sok az ülés, kevés a kapaszkodó, sok a holttér. Konkrétan annyira rosszul rendelték meg az új szuper trolikat, hogy azokon állandó a túlzsúfoltság. Így nem csoda, hogy belógnak az utasok a sárga részbe is. A blog szerkesztője szerint a BKK elővárosi, falujáró trolibuszokat rendelt, amiket valamiért a belvárosban közlekedtetnek. Oda pedig alkalmatlanok.