A mosoly többet ér, mint a karatetudás

Mikor kezdte a szakmát?

1983-ban, több mint harminc éve. Előtte varrónő voltam, női szabó, de felkerültem Budapestre. Olvastam az újságban a hirdetést, bejöttem, jelentkeztem, felvettek.

Direkt ellenőr szeretett volna lenni, vagy jobb híján alakult így?

Jobb híján.

Sokan úgy tarják, hogy ez az egyik legkellemetlenebb szakma. Mennyire érzi így?

Igen, nem egy népszerű szakma. Azoknak főleg nem, akik nem vettek jegyet, és meglátnak.

Ha vita alakul ki a bliccelő és ön között, a többi utas kinek a pártját fogja?

Sok múlik azon, hogy állok az utashoz, hogy kezdem meg az intézkedést. Nem szeretek hangoskodni. Ha egy mód van rá, elkerülöm.

Fő a diszkréció?

Igen. Ha intézkedem egy utassal szemben, nem szeretem, ha másik utas is hallja.

De van, aki cirkuszt csinál.

Igen. Volt már rá példa. A többi utas inkább mellénk áll ilyenkor, ha látják, hogy én megtisztelem a másikat. Nekem adnak igazat, hogy csak a munkámat végzem.

Mi a leggyakoribb mondat, amivel találkozik?

Az „elfelejtettem”.

És mi volt eddig a legpofátlanabb bliccelői trükk? Más név bediktálása?

Bemondásra nem szoktam felvenni az adatokat.

Milyen bliccelő alaptípusokat ismer?

Sokan vannak, akik egyszerűen otthon hagyják a bérletet. Ők elfogadják, hogy felírom őket, és később beviszik bemutatni. Vannak viszont, akik folyamatosan lógnak, azok nem fogadják el az intézkedést. Nekem annyiból könnyebb, hogy a metróban dolgozom, ahol a bejáratnál a biztonsági szolgálat már megszűri az utasokat.

Na jó, hát a kapuellenőrzésen simán át lehet jönni, kétszer kezelt jeggyel például, vagy lejárt bérlettel.

Igen. 

Ilyenkor mivel próbálkoznak, akiket lent elkap?

Például, hogy beengedte a biztonsági őr, nem is vette észre, hogy nem jó a jegy, nem látta, nem figyelt. Sőt, hogy nem lát jól, rossz a szeme.

Kifejlődött önnél az az érzék, hogy messziről kiszúrja a bliccelőket?

Igen, de sokszor melléfogok, és kiderül, hogy jé, van bérlete.

Mik az ismertető jelek?

Ahogy néz, ahogy figyel.

Lesüti a szemét?

Nem, nézi, hogy mikor érek oda, és közeledik az ajtóhoz, hogy le is tudjon szállni gyorsan.

És aztán néha kiderül, hogy mégis van jegye?

Igen.

Előfordult már, hogy valaki elfutott, és üldözni kellett?

Volt, de én nem futok utána. 

A metróban éjszaka azért szokott balhézás lenni, nem? Biztos több a részeg utas.

Soha nem dolgoztam éjszaka.

Akkor végül is a konfliktusmentesebb részét kapta az ellenőri munkának. Egyáltalán, mi számít jobb és mi rosszabbnak ellenőrzés szempontjából?

Nekem az a legjobb, ha megvan az utasnak mindene. Ha nem veszik zaklatásnak, amikor kérem a jegyeket.

Van, aki nem veszi zaklatásnak?

Van.

Hogy lehet ezt elérni?

Könnyen. Barátságos vagyok, mosolygós típus.

Na jó, de mosolyogva bírságot kiszabni kicsit félreérthető.

Bírságnál is kedves vagyok. Kedves, udvarias, és így az utasok elfogadják.

Azért az elmúlt egy évben biztos volt konfliktusa.

Elkerülöm az ilyen helyzeteket. Ezt a munkát azért tudtam ilyen sokáig csinálni, mert elkerülöm a konfliktusokat. Nem akarom, hogy megverjenek, kitörjék a kezemet vagy az ujjamat.

Ez tehát a hosszú ellenőr-pályafutás titka, hogy kerülni kell a konfliktust?

Belemegyek én az intézkedésbe is. Csak addig már nem megyek el, hogy pofon vágjanak, vagy megcsavarják a kezemet.

Nem mindenki gondolja így. Tele az internet olyan felvételekkel, amin ellenőrök, közteresek birkóznak átlagos utasokkal. Az aztán mindenkinek kínos. Mi a véleménye erről?*

Azt nem lehet elkerülni, amikor kérem a jegyet, az utas meg felugrik, és megfogja a nyakamat. Az ilyet nem lehet kiszámítani.

Volt ilyen inzultusa?

Nem szerencsére, eddig soha.

Volt már hogy félt?

Nem félek. Nincs mitől félnem, a munkámat a legjobb tudásom szerint végzem. Nem veszekszem, nem verekedek, nincs mitől félnem.

A mosoly többet ér, mint egy karatevizsga?

Igen. Fő a kedvesség.

Mikor érzi úgy, hogy jó volt a napja?

Amikor olyan emberrel találkozom, akivel jót beszélgetek, és kapok pár jó szót.

Miről szokott beszélgetni?

Szoktak útbaigazítást kérni, mondják, hogy milyen kedves vagyok. Meghallgatom őket, ha van valamilyen bajuk. Nem fogom azt mondani, hogy nekem dolgozni kell, menjen már a dolgára, hanem meghallgatom, vagy segítek neki.

A családja sem aggódik?

Mellettem állnak, van egy 22 éves fiam, két nevelt gyerekem.

Volt már, hogy megbüntették őket?

Igen, a fiamat. Nem kezelte a jegyet, megpótdíjazták. Mondta, hogy anya, felírt az ellenőr, itt a csekk.

Nem volt rossz érzés?

Megkérdeztem tőle, hogy miért nem kezelted. Azt mondta, hogy elfelejtette. Előfordul az ilyen.

Amikor szóba kerül az iskolában, hogy a mama ellenőr, mit szól hozzá a többi gyerek?

Volt ilyen, a gyerekek örültek.

Tényleg? Mondták, hogy milyen menő a mamád?

Amikor mentek például uszodába, mindig mentem velük. A gyerekek tudták, hol dolgozom, és örültek neki.

Biztos örültek, hogy ők nem kapnak büntetést. És amikor ismerősi körben bemutatkozik, és kiderül, hogy ellenőr, mi a reakció?

Régen, mikor beléptem ide, lenézték az ellenőröket. Eltelt sok év, és azt láttam, hogy sokaknak közülük megszűnt a munkahelye. Nekem még megvan.

Tehát még mindig jobb ellenőrnek lenni, mint munkanélkülinek?

Igen. De sokszor, amikor kiderül, nagyot néznek: „Te ellenőr? Ki se nézném belőled!”

Miért, mi az ellenőrökről kialakult kép? Nagydarab, agresszív ember?

Gondolom. Én eleve egy barátságos típus vagyok. Hamar barátkozom, szerintem ezért nem nézik ki belőlem, hogy ellenőr vagyok. Kérdezik is, hogy tudom csinálni. Azt szoktam mondani, jókedvűen mosolyogva csinálom.

Volt olyan helyzet, amikor megkönyörült egy utason?

Igen. 

Lehet mérlegelni? Egy kismamát vagy egy féllábú embert megbírságolna?

Sok múlik a körülményeken.

Pedig a szabály, az szabály, nem? És a többi utas nem mondja, hogy ne kivételezzen?

Senki nem mondja. Ha megbüntetném, inkább akkor szólnának. Volt egy utasom, karácsony előtt. Külföldi, itt tanuló diák. Nem volt matricája a diákigazolványán, beszélgettünk, és elengedtem. És amikor megfordultam, hátulról megölelt, és adott egy nagy puszit. És mindenki mosolygott körülöttünk, mindenkinek jó érzés volt.

Akkor ez egy jó módszer, elterjedhetne a BKK-nál. Nem kérték még fel, hogy tartson előadást a kollégáknak?

Vannak a BKK-nál profi oktatók, ők tartják az előadásokat. Akiket én betanítok, azoknak mindig az az első szavam, hogy tudni kell az utas javára dönteni. Nem veszekszünk, nem kiabálunk.

Nincs egyébként kötelező pótdíjkvóta, amit az ellenőrnek teljesíteni kell?

Ez így nincs leírva.

Azért a BKK biztos kirúgja azt a nyuszi ellenőrt, aki egy pótdíjazást se tud felmutatni egy hónapban.**

Hát nem örülnek neki, de jogtalanul nem lehet pótdíjazni. Az a célja az ellenőrzésnek, hogy lebukjanak a bliccelők, de nem mindenáron. Emberi határokon belül.

Ha valaki többet pótdíjazik, kap valami jutalékot?

Csak akkor, ha már az utas befizette.

Mi lesz, ha jönnek a beléptetőkapuk? Nem tart tőle, hogy elveszik a munkáját?

Ellenőrre mindig szükség lesz.

Mi számít az ellenőrszakma csúcsának?

A megbecsülés.

Mint ez a verseny például, amit megnyert?

Igen. Az nagyon jó érzés volt.

* A négy éve tartó, felügyelőkkel közös ellenőrzések alatt összesen három ilyen eset történt. Ezt a három esetet emelte ki a sajtó. (a BKK megjegyzése)

**  Ilyen okból még soha senkinek nem szűnt meg a munkaviszonya. (a BKK megjegyzése)