Az utcabútor lesz az új óriásplakát

Egy jól működő városban nincsenek telerakva az utak óriásplakáttal, a hirdetések a nagyjából egységes utcabútorzaton (buszvárók, közvécék, padok, szemetesek, telefonfülkék) virítanak. Az önkormányzatnak nem kerül pénzébe az utca bebútorozása, a költségeket az a reklámcég állja, amelyik ezért megkapja a hirdetési felületeket értékesítésre.

Nagyjából ebbe az irányba indul el az a kormányrendelet, ami a napokban jelent meg, ugyanakkor jelentős felhördülést kiváltva. A jogszabály amellett, hogy rendet vág a közterületi reklámpiacon, a már megszokott módon úgy hoz hátrányba és előnybe cégeket, ahogy a kormány politikai érdeke kívánja.

Egyes tételeinek köszönhetően a következő három évben például szinte teljesen eltöröl a közterületről a legnagyobb reklámcégek közül kettőt (a Simicska Lajoshoz köthető Publimont-t és a Mahir Citypostert), előnybe hozva a nagy vetélytársat, a francia JCDecaux-t.

A hatályba lépő jogszabály alapján 2020-ban a jelenlegi 16 ezerről várhatóan 1000-re csökken Budapesten az óriásplakátok száma, megugrik viszont az utcabútorokon elhelyezett hirdetések jelentősége. Az óriásplakátok száma többek között amiatt fog nagyon meggyérülni, mert a jogszabály 9 négyzetméterre csökkenti maximális hirdetőfelületet, és a megtiltja a magánterületen elhelyezést, valamint a plakátok ragasztását. 

A nem ragasztott, forgó rendszerű (roll up) hirdetőberendezés, amiből pár darab már most is található Budapesten, ugyanis hússzorosába kerül a mai egyszerű fém-bádog óriásplakát-tábláknak. Ekkora beruházásra kevés cégnek lesz tőkéje, és ilyen sok pénzt csak jóval kevesebb, jó helyen elhelyezett hirdetőberendezés hoz vissza. Ezt az intézkedést az összes óriásplakátcég megsínyli, a Simicskához köthető Publimont és a francia JCDecaux is. Menekülőútként marad tehát az utcabútor.

A fővárosban három cég helyezhet el hirdetéseket utcabútorokon: a buszmegállókban és közvécéken a JCDecaux, hirdetőoszlopokon a Mahir Cityposter, telefonfülkéken a Mediacontact. A JCDecaux a buszmegállókra koncentrál, mivel különböző akadályok miatt eddig nem tudtak egy nyilvános vécét sem felépíteni. A kormánybarátnak nem nevezhető Simicska-cég, a Mahir Cityposter hirdetőoszlopait a jogszabály ellehetetleníti a következő években. A Mediacontact pedig egy jogszabályi rést kihasználva jutott a telefonfülkék oldalán méretes reklámhelyekhez. Különböző okokból, de egyik sem fizet közterület-használati díjat a fővárosnak.

Vándorló buszvárók

A JCDecaux elődje, a Wall-JCDecaux a 2004-es, botrányos utóhangú fővárosi utcabútor-tenderen nyerte el a nyilvános vécék (30 db), padok, szemetesek húsz évre szóló üzemeltetését, cserébe hirdetéseket jelentethetett meg rajtuk. Közvécé azóta sem épült. Piaci információk szerint 2006 és 2010 között a városépítési szabályozás bonyolultsága, utána pedig politikai-gazdasági okok miatt. Ez utóbbi konkrétan azt jelentette, hogy a fővárosnak nem akaródzott az akkoriban szinte a teljes piacot taroló Publimontnak és Mahir Cityposternek még nagyobb konkurenciát állítani.

A legjobban működő utcabútorokat, az buszmegállók váróit az Intermedia nyerte 2004-ben, a céget 2006-ben felvásárolta az osztrák Epamedia, majd később az Epamediát a francia JCDecaux. Így tehát a wc-k, padok, szemetesek után a buszvárók is a francia céghez vándoroltak.

Információink szerint a cég 713 fővárosi területen álló, és mintegy ezer kerületi ingatlanon álló buszmegállót épített az elmúlt években saját szabvány szerint, ami darabonként állítólag milliós nagyságrendben. A várók üzemeltetése (karbantartás, rongálások javítása, világítás) havi több százezer forintba kerül megállónként. Ezt az összeget a JCDecaux a buszvárók oldalán működtetett citylight-hirdetések bevételeiből fedezi. Azt, hogy egy buszmegállón milyen nyereség keletkezik, a JCDecaux nem kívánta elárulni.

Információink szerint a francia cég nem vett részt a kormányrendelet szakmai előkészítésében, az pedig, hogy a JCDecaux plakáthelyein az elmúlt időszakban sok kormányzati hirdetés jelent meg, azzal magyarázható, hogy ha a két nagy hirdetőcég egyikével a kormány haragban van, akkor nyilvánvaló, hogy a másik cég berendezésein hirdet. A cég valóban jobb helyzetbe kerül az új rendelettel, de nem ingyen kapják: a cég sok pénzt fektetett be, hogy színvonalasak legyenek például a buszmegállók.

Oszlopháború

A 761 fővárosi hirdetőoszlop 25 éves üzemeltetési jogát a Mahir Cityposter nyerte el 2004-ben, a szerződést 2006-ban kötötték meg 25 évre. A szerződés szépen ketyegett 9 évig, amikor is – nem sokkal Orbán Viktor és Simicska Lajos összeveszése után – a főváros vezetése hirtelen rájött, hogy az üzlet előnytelen a számára. A fővárosi közgyűlés által elfogadott előterjesztés szerint a Mahir Citypostertől kapott évi 45 milliónál többet, akár 73-125 millió forintot is kasszírozhatott volna. 

Ezután a fővárosi önkormányzat egyoldalúan szerződést bontott Simicska Lajos reklámcégével, karácsony előtt pedig rendeletet alkotott, hogy elbontatja a budapesti közterületekről mind a 761 hirdetőoszlopát. Már-már komédiába illő jelenetek zajlottak Budapest utcáin a Mahir Cityposter Kft. hirdetőoszlopainál. Amikor megjelentek a fővárosi cég emberei egy oszlopnál, hogy lebontsák, a Simicska által megbízott őrző-védők körbeállták. Később a bíróság jogerősen eltiltotta a fővárost a bontástól. Azt nem tudni, hogy a 761 hirdetőoszlopon évente mennyi nyereség keletkezik, az viszont valószínűsíthető, hogy a fővárosnak fizetett 45 millió forintnál jóval több.

A kormányrendelet azzal golyózná ki a céget a fővárosi utcabútorosok közül, hogy előírja: a hirdetőoszlopokon csak közművelődési közművelődési témákban lehet reklámozni, mást nem (az pedig bevétel szempontjával szinte egyenlő a nullával). Lapunk kereste a Mahir Citypostert azzal kapcsolatban, hogy mennyi a cég bevétele a reklámhengerekből, a bevételből mennyit fordít vissza üzemeltetésre, és mi az álláspontja a kormányrendeletről, de nem kaptunk választ.

Fülkeháború

Az új keletű oszlopháborúnál jóval régebb óta próbálkozik a főváros a telefonfülkékre szerelt reklámok megadóztatásával. Eddig sikertelenül, de mint lapunknak Szeneczey Balázs főpolgármester-helyettes írta, egy újabb esetleges per indítását mérlegelik, aminek az előkészítése folyamatban van.

A Mediacontactnak először még Demszky Gábor rohant neki, mondván, a cég jelentős érdeksérelmet okoz a fővárosnak, mert nem fizet közterület-használati díjat a 200-300 telefonfülkén elhelyezett reklámhely után fővárosnak. Először aztán kikalkuláltak egy évi kétmilliós, majd egy évi 6 milliós díjat, de ez kevésnek bizonyult. Végül született egy rendelet, miszerint ingyen hirdethet a fülkéken a Mediacontact, ezt viszont visszavonták 2005-ben, és a keletkezett botrány elsöpört két fideszes bizottsági elnököt is.

A fülkehirdetésért indított pert 2006-ban elbukta a főváros, a Mediacontact pedig úgy kommentálta az ítéletet, hogy bebizonyosodott: nem kell fizetniük, sőt, az egész ügy a hírközlési hatóság hatáskörébe tartozik. (Megkerestük a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságot, hogyan szabályozták azóta a fülkehirdetéseket, a válaszuk: az, hogy milyen módon használják fel a fülkéket hirdetési tevékenységre, nem tartozik az NMHH hatáskörébe. A Mediacontact szerint odatartozik, csak a hatóság nem értette meg a kérdést.)

2014-ben a fővárosi közterület-hasznosítási bizottság ismét nekiszaladt az ügynek: úgy döntött, hogy a telefonfülkékre szerelt reklámberendezések közterület-használatát szeptemberig meg kell szüntetni, azok fennmaradása nem támogatott és a jogellenesen felszerelt reklámberendezések után a mindenkor hatályos közterület-használati díjat a bontás napjáig meg kell fizetni. A főváros szerint a Mediacontact azóta nem válaszolt, így megrekedt az ügy.

A Mediacontact szerint ugyanakkor épphogy a főváros nem válaszolt a legutóbbi döntést megfellebbező levelükre. A cég úgy véli, nem kell fizetniük, mert utcabútort, hírközlési építményt üzemeltetnek, azaz közfunkciót töltenek be. A fülke tulajdonosának, a Telekomnak fizetnek egy bizonyos összeget, abból fedezik a karbantartást. Az összeg nagyságát nem árulták el, állításuk szerint éppen nullán mozognak a bevételek-kiadások terén, sőt inkább még veszteségesek is.

Segélyhívó telefonfülkék

A közfunkció aképpen teljesül egyébként a cég szerint, hogy a fülkék alkalmasak segélyhívásra, ami egyébként törvényi előírás is. Elvileg segélyhívásra alkalmasnak kellene  lenni a Mediacontact által üzemeltetett 85 taxiállomás-jelző berendezésnek (taxidroszt-oszlopnak), ám a cég elmondása szerint mind a rendőrség, mind a taxisok azt kérték tőlük, kössék ki a hívót, mert az emberek szórakoznak vele. A cég szerint „ez régen volt, lehet, hogy azóta már változott a világ, a berendezések bármikor visszakapcsolhatók”.

A taxiállomás-jelzők hívói tehát nem jeleznek, leülni nem lehet bennük, esőtől nem védenek, sőt előfordul, hogy már taxiállomás sincs a közelükben. A Mediacontact szerint ugyanakkor ízlésesek, van olyan típus, ahol le lehet ülni, van esővető mindegyiken, sőt térkép is lehetne, ha a főváros kitenné őket.

Egy részük azonban remekül funkcionál: a jól megvilágított hirdetési berendezésük. Korábban szó volt róla, hogy a hirdetési bevétel majd csökkenti a taxisok által befizetendő drosztdíjat, ám ez a taxisok nagy sajnálatára nem valósult meg. Ennek pedig az az oka a Mediacontact szerint, hogy a taxiállomás-jelzőknek csak a 30 százaléka épült ki, a drosztdíjmentesség pedig csak a teljes hálózat kiépülésével működne.