Judit
-2 °C
8 °C

Gyalog Moszkvába, oda-vissza kétszer

2005.10.12. 09:44
Kapcsolódó cikkek (1)
Az emberi lét örök kérdései közül arra kerestem a választ, hogy miért lesz valakiből parkolóőr, és miért utálja annyira ezt a szakmát mindenki. Én is parkolóőrnek álltam, jelentkeztem, teszteket töltöttem ki, majd a tanfolyam elvégzése után terepre mentem. Kiderült, hogy nem mindenki szeret büntetni, de vannak, akik élvezik. És vannak olyanok is, akik azt remélik, ez a munka remek alkalom arra, hogy a napi - majd később havi - fix mellett teletömhessék a zsebüket. A korrupcióra persze a parkoltató cégnél is felkészültek, de nem mindig tudják megakadályozni.
Miért a torta?

Mint ázsiai országok a földrengésre, annyira számítottam arra a reakcióra, amelyet munkanaplóm első része váltott ki nemcsak olvasóink, hanem a szerkesztőség tagjai között is. Több tucatnyi email érkezett, amely írói egy emberként követelték a választ a kérdésre: miért a torta?

A parkolóőri állás megszerzéséhez szükséges intelligenciatesztben volt ugyanis egy olyan kérdés, hogy a "malom, patkány, sí..." szóláncba melyiket kell beírni a kipontozott helyre az ész, torta, huszonegy, hajó, kenyér és perec szavak közül. Mintegy érdekességképp, zárójelben beírtam a választ - "egyébként a tortát" -, ám nem adtam magyarázatot, miért. Holott tudhattam volna, hogy az Index olvasói a valóság minden szegletét - legyen szó Britney Spears házi pornójáról vagy a pingvinkaka repülési sebességéről - a lehető legmélyebben és legalaposabban szeretnék megismerni.

Nos, a válasz azért a "torta", mert én ezt jelöltem be, és a javításkor elfogadták. És én azért azt jelöltem be - hogy ez a jó indoklás-e vagy sem, azt nem tudom -, mert a szavak kezdőbetűik szerint ABC-sorrendbe voltak szedve, malom, patkány, sí, és a lehetséges megoldásokból csak egy, a torta volt olyan, ami ebbe a logikába beillett. Ráadásul az m és a p között egy mássalhangzó marad ki (n), a p és a s között kettő (r és q), így most újra egynek (sz) kellett kimaradnia, és akkor is a t(orta) következett.

"Elő szoktak fordulni olyan esetek, hogy megpróbálják megvesztegetni a parkolóőröket?" - kérdezte az oktatáson, még a kezdet kezdetén K. úr (az ellenőrök között bevált szokás egymás kölcsönös urazása, ennek lehetséges okaira majd még visszatérek). "Parkolási ellenőröket - javítja ki P. úr, majd visszakérdez -: maga erre számít?" Persze nem, K. úr. "Nem, csak úgy eszembe jutott" - mondja. P. urat azonban nem lehet megvezetni: "Akiknek ez »csak úgy« eszébe jut, azok általában számítanak is erre." Többéves tapasztalat beszél belőle, tudjuk meg később, és K. úr innentől kezdve tudhatja, figyelnek rá.

Mi csak titkon reménykedünk, hogy majd jól degeszre korrumpálják a zsebeinket, de semmi: egyetlen autós adna nekem egy - eredetileg az automatába szánt - százast jegy nélküli autójánál, miután hallom a kiáltozását az utca túloldaláról - "jövök, jövök, kérem, várjon, mindjárt ott vagyok" -, és nem kezdek el pótdíjazni.

Pályások, csellengők, kommandósok

A korrupció és a zsebre dolgozás természetesen visszatérő téma, hiszen a dolog látszólag egyszerű: egy-egy kerületrészen, úgynevezett pályán - ez hat-hét utcánál ritkán jelent többet - csak egy ember dolgozik, akit a szakzsargonban pályásnak hívnak. Miért is ne beszélhetné meg ő egy-egy boltossal, hogy napi 500 forintért mindketten jól járjanak? - gondoljuk végig mi is K. úr nyomán, de a kezdődő lelkesedést nyomban lehűtik.

A parkolóellenőri szakmát ugyanis az alá-fölérendeltségek szinte tökéletesen zárt rendszere alkotja: a pályások fölött állnak a csellengők, akik több pályát is bejárnak - olykor nemcsak egy kerületben -, fölöttük a kommandósok, akik gyakran kettesével járnak, még följebb az egész kerületért felelős belső ellenőr, és aztán feltehetően tovább is tart a ranglétra, de odáig mi, mezei halandók nem is láthatunk el. Úgy tűnik, ebben a piramisban, amely tökéletesebb a Tribuszernéénél is, tényleg nem nagyon van lehetőség az umbuldázásra.


Fotó: Barakonyi Szabolcs, Nagy László

Hiszen hiába egyezne meg 500 forintban egy boltos a pályással, ha jön a csellengő, és büntet. Igaz, újabb ötszázassal talán őt is meg lehetne venni - viszont ha keménykedik, bukott az egész üzlet, és a pályásnak másnap már nem kell korán kelnie -, de akkor még ott vannak a kommandósok, a belső ellenőrök, és így fel egészen talán a Nagy Testvérig. Ettől függetlenül persze azért időről időre kiderül ellenőrökről, hogy a már említett, napi 500 forintos tarifa fejében hajlandóak szemet hunyni - mesélik, hogy jó helyeken a rutinosabbak napi 10-15 ilyen üzletet is le tudnak bonyolítani.

'Lehet, hogy ezek lesznek a kérdések'

Persze mi ekkor, amikor K. úr kérdez, még nem tudjuk ezt, hiszen az iskolapadban ülünk. Szerencsére az elméleti képzés nem tart sokáig, bár vannak, akik így is sokallják. A már említett K. úr például, aki a tízfős csoport egyik legszínesebb egyénisége. Ő folyamatosan azt hajtogatja, hogy nem tanulgatni akar, hanem kinn, az utcán, élesben gyakorolni. Az elmélettel kapcsolatos nehézségei egészen a vizsgáig kitartanak. A megszerezhető 20-ból 17 pontot kell elérni ahhoz, hogy valaki megfeleljen; neki, egyedül a csoportból, éppen hibahatáron sikerül teljesíteni a feladatot, annak ellenére, hogy a vizsgára igen intenzíven felkészítik az embert.

Egyrészt ugyanis N. úr, aki a második naptól átveszi a csoportot, és később a technikai eszközök használatára is megtanítja a leendő parkolóőröket, a vizsga előtti napon, a képzés végén szúrópróbaszerűen elkezd kérdéseket feltenni. Akkor nem számoltam, visszagondolva úgy saccolom, nagyjából huszat tehetett fel; erre utalt legalábbis az, hogy a végén csak annyit mondott: "lehet, hogy holnap ezek lesznek a kérdések". Mit ad Isten, ezek voltak...


A napi penzum

Ennek különösen K. úr örülhetett, ő ugyanis a foglalkozás végén egy könnyű csuklómozdulattal elemelte a polcról azt a három lapot, amiről N. úr a "lehetséges" kérdéseket olvasta fel, hazavitte, és otthon csak azokra tanult. Az, hogy ezek után is három hibája volt, megerősítette bennem azt a kételyt, ami K. úr szavahihetőségét illetően már korábban is élt bennünk. Azt állította ugyanis, hogy egy vidéki főiskolára és a Pázmány egyetemre is járt kis ideig, majd az anyjától kapott lakást eladva és az abból származó pénzt elverve került erre a (ha nem lenne gyenge szóvicc, elsütném: parkoló) pályára. Nos, egyetemi és főiskolai múlttal elég szolid volt ez az eredmény (ha már a felsőoktatásnál tartunk: beszélik, egyetemisták is rendszeresen jártak, járnak parkolóőrködni, hogy kiegészítsék ösztöndíjukat, bár én most éppen eggyel sem találkoztam).

Milliók a kézben

Az elméleti oktatás mellett természetesen gyakorlati felkészítést is kapnak a leendő parkolóőrök. Egyrészt meg kell tanulniuk - hogy a legegyszerűbbel kezdjem -, hogyan kérdezzék le mobiltelefonon egy olyan autó adatait, amely a mobilparkolás lehetőségét kihasználva parkol. Akinek volt már mobil a kezében, és jobb esetben legalább egyszer használta a GPRS-szolgáltatást is, ezt a feladatot körülbelül öt perc alatt kipipálhatta. A digitális fényképezőgép használata sem követel túlságosan nagy ördöngősséget, minden automata rajta, csak a parkolójegy lefotózásakor kell átállítani makróra a képkivágást. A fényképező egyébként bizonyítékgyártáshoz kell, egy-egy autóról négy kép készül, de ha szerencsés az autós, akkor olyan rosszak, hogy nem lehet őket bizonyításhoz felhasználni (ritkán van ilyen).

A harmadik, legkomolyabb és legdrágább kütyü, az előző részben már emlegetett radix. Én magam nem értek az elektronikához, így rám is nagy hatással volt, amit N. úr, az oktatónk mondott róla. Állítólag a fizetőparkoltatás kezdetén a józsefvárosi keményfiúk - ő maffia kifejezést használta - is igencsak érdeklődtek a radix iránt. A nyomásgyakorlás hatására valaki végül odaadta - állítólag felsőbb utasításra - az egyik radixot egy napra, és azzal adták vissza, hogy ez a gép (vagyis a programja) feltörhetetlen. A józsefvárosi nehézfiúk ezek szerint nem néznek elegendő Z-kategóriás hollywoodi akciófilmet, mert ha néznének, tudhatnák, hogy a világon egyetlen számítógépes rendszer sem feltörhetetlen; mindenesetre N. úr szavai akkor is nagyon meggyőzően hangoztak. Ezek után már azt is elhittük, hogy egy-egy ilyen gép többmillió, az újabb generációsok például nagyjából négymillió forintba kerülnek.

Pótdíj az engedélyeseknek is

Ebben a gépben rögzítik a nem fizető parkoló autók főbb adatait, rendszámot, időpontot, helyszínt, az autó márkáját, típusát és színét, de még a pótdíjfizetési felszólításhoz adott csekk utalványszámát is. A gép elvileg tartalmazza az összes lakossági engedélyt is, de az adatokat a központi gépből hetente csak egyszer, keddenként töltik fel. Ezért az ellenőrök előszeretettel tesztelgetik a láthatóan új autókat akkor is, ha a szélvédőjükön már van matrica, hátha az adatbázisban még nem szerepel. Ebben az esetben ugyanis beüthető a pótdíj (vagyis javítja az ellenőr teljesítményét), aztán majd az autósnak kell az ügyfélszolgálaton igazolnia, hogy nem érvénytelen vagy hamis matricája volt, hanem csak az informatika áldozata lett.


Készül a bizonyíték

Az ilyen és ehhez hasonló trükközés persze nem egyedi, és nemcsak a parkolóőröket, hanem az autósokat is jellemzi. "Az autóstársadalom egyre furfangosabb" - ad általános helyzetképet P. úr még az elején, csak a miheztartás végett. Így aztán az ellenőrök is egyre furfangosabbak lesznek, bár az autósok mindig egy lépésnyi előnyben vannak. Erről sikerül megbizonyosodni, amikor a vizsga után, megismerve az összes eszköz kezelésének módját, nekivágunk az utcának (bár ehhez még át kell esni egy nem túl alapos orvosi vizsgálaton is; két képpel letesztelik, hogy nem vagyok-e színtévesztő, majd a doki megkérdezi: "ugye, nincs semmi panasza?", erre csak egy válasz lehet: persze, hogy nincs).

Röpködnek a milliók

Természetesen először még nem egyedül dolgozunk, hanem egy rutinos, tapasztalt, komoly szakmai múlttal rendelkező ellenőr mellett leshetjük el a szakmai fortélyokat. Nekem valószínűleg különleges szerencsém van, hiszen a már hét hónapja ellenőrködő A.-hoz kerülök, aki, nekem legalábbis úgy tűnik, büszke az autósoktól kapott nevére: a "gonosz asszony".

Egyetlen nap alatt 43 autóra pakoljuk rá a rettenetes kis kék csomagot a Síp, Dohány, Wesselényi, Nagydiófa utca térségében, pedig elég sokat ügyetlenkedem. Ráadásul időről időre megszakítják munkánkat különböző kóser éttermeket kereső ortodox turisták, akiket a klasszikus módon, lassan, tagoltan és egyre hangosabban, de kizárólag magyarul megszólalva igazítunk útba: "vé-gig-megy-a-síp-ut-cán-e-gye-ne-sen-át-a-wes-se-lé-nyin-és-a-dob-ut-cán-jobb-ra"; remélem, végül nem a Kazinczy utca sarkán lévő disznópörköltes kifőzdében kötöttek ki.

A 43-szor 2420 forint így is 104 060 forintnyi büntetés, ahogy utólag számolom, hiszen az egyik legdrágább, 220 forintos óradíjas területen vagyunk. Havi húsz nap alatt ez több mint kétmillió, és gondolják csak el: a Centrum Kft. hét kerületében nagyjából 200 ellenőr dolgozik (igaz, a területek jelentős részén 120-180 forint az óradíj). Ha csak 40 pótdíjjal és az olcsóbb, 1320 forintos pótdíj-tétellel számolunk, akkor is napi 52 800 forint az egy ellenőr által "behozott" pénz, ami kétszáz ellenőrnél már napi 10,6 millió (bár nem mindennap dolgozik mindenki), húsz munkanappal számolva havi 212 millió forint (és akkor még nem beszéltünk a ténylegesen megfizetett parkolási díjról).

Céghálózat pártok fölött

Mivel a parkoltatás igen jó üzletnek számít, nem csoda, hogy egész céghálózat érdekelt ebben az ügyben. A VI., VII. és VIII. kerületi önkormányzatok alkotta Fővárosi Önkormányzatok Parkolási Társulása által 2000-ben meghirdetett üzemeltetési pályázatot a hárommilliós alaptőkéjű Centrum Parkoló Szolgáltató (Centrum Parkoló) Kft. nyerte meg. A cég az 1994-ben létrehozott Petrolex-Top Garázs Kft.-ből alakult át 1997-ben, többségi tulajdonosa a már 1994-ben is alapító Kupper András (a fővárosi Fidesz-frakcióvezető Kupper András nagybátyja), a társtulajdonos Rácz Fodor Jenő.

A Kupper-család nem áll távol az MSZP-től sem: Kupper V. Béla 1990-ig Horn Gyula külügyminisztériumi kabinetfőnöke volt. A Centrum Parkoló tizenegy év alatt több tulajdonosváltáson is keresztülment, 1998-1999-ben például az a Holly Top Kft. volt az egyik tulajdonosa, amelyben 1997-2000 között Somlyódy Csabának, az MSZP fővárosi képviselőjének, a tulajdonosi és a közbeszerzési bizottság jelenlegi elnökének is érdekeltsége volt.

A Centrum Parkoló azonban nem maga végzi a parkoltatást, hanem megalapította erre a célra - ötmillió forintos alaptőkével - a Centrum Parkoló Rendszer (CPR) Kft.-t; ennek kisebbségi tulajdonosa a tevékenység technikai hátterét biztosító Siemens Rt. A társulással - majd 2001-ben négy budai kerülettel - már a CPR kötött tíz évre szóló szerződést; ezek a kontraktusok nem nyilvánosak.

A parkolási ellenőrzést viszont nem is a Centrum Parkoló és nem is a CPR, hanem az E-Kontrol Kft.végzi. Ennek a 4,5 milliós alaptőkéjű cégnek is két tulajdonosa van: a Body Guard Hungary Kft. és a Photogeneral Hungary Kft. A Magyar Posta biztonsági beszerzései körüli ügyben is elhíresült Body Guard többségi tulajdonosa Szöllőssy Tamás, kisebbségi tulajdonosa a Centrum Parkoló, amelyben 2001 és 2004 között még a Body Guardnak volt tulajdonrésze, míg a Photogeneral Hungary Kft.-nek az offshore-paradicsomnak számító Delaware államban bejegyzett Photogeneral Ltd. és egy Tőrincsi József (ilyen nevű jelölt szerepelt az 1998-as önkormányzati választáson a Fidesz VIII. kerületi listáján).

Tízezrekért háromezer

Az ellenőrök persze aligha foglalkoznak a kezükön - legalábbis képletesen - átfolyó tíz és százmilliókkal; számukra négy- és ötszámjegyű öszegek léteznek. A kezdetekben alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatják az embereket, az első öt napon napi nettó 3000, a következő öt napon 3500, onnantól kezdve addig, amíg munkaszerződést nem kötnek vele, 4000 forint jár a munkáért. Az első hónapban így is összeszedhettem volna 52 500, a másodiktól 60 000 forintot, míg az alkalmazottak már bruttó 90-95 ezer forintot kapnak, ebből is marad nettóban 72-75 ezer forint.

Ehhez még jár étkezési utalvány és tervezik a bérlettámogatás bevezetését is; ha jobban belegondolunk, általános iskolai végzettséggel - hiszen sokan még szakmával sem rendelkeznek az ellenőrök között - ez nem is olyan rossz kereset. A helyzetével A. is elégedett, nekem legalábbis ezt mondja, bár némileg ellentmondásosnak tűnik, hogy a vele együtt februárban kezdők közül már csak ő dolgozik az E-Kontrolnál.

Gyalog Moszkva, oda-vissza kétszer

A munka ugyanis, bár nem nehéz, fizikailag igencsak megerőltető; N. úr, aki évekkel ezelőtt hozzánk hasonló talpasként kezdte, mesélte, hogy amíg ő is az utcát járta, számításai szerint legyalogolt annyit, hogy azzal megjárta volna Moszkvát gyalog oda-vissza kétszer. Ahhoz, hogy 7.15-re beérjen az ember a munkahelyre, föl kell kelnie - attól függően, hol lakik - 6 és 6.30 között, és természetesen nem is ér véget a munkanap este hat órakor.


Zsebre nem

Pontosabban az utcai munka ennél hamarabb befejeződik, az ellenőrök 17.40 körül már az Andrássy út környékén gyülekeznek (a pesti oldalon legalábbis). Így ajánlhatom az autósoknak, hogy 17.35 után már ne nagyon vásároljanak parkolójegyet, legfeljebb csak közvetlenül az Andrássy környékén. (Egyébként akkor sem érdemes fizetni a parkolásért, ha intenzíven és tartósan esik, ugyanis ekkor a parkolóőröket behívják az utcáról). Csakhogy a gyülekezéskor még be kell diktálni az aznapi ütésszámot, majd a Szív utcába visszaérkezve is, a megmaradt csekkek és az elkészített fotók számával együtt - átöltözés és természetesen nem kevés várakozás után. Így jó esetben is fél hétkor, csaknem 12 órával beérkezése, és majdnem 10 órányi gyaloglás után szabadul el a parkolási ellenőr a munkahelyéről.

Még nem ért véget!
Legközelebb megismerkedünk a túlélés technikáival. Mit kell tennünk, ha meglátunk egy fehér Mercedest, mit, ha veszélybe kerül a szendvicsünk vagy késsel fenyegetnek? Harcos asszonyság, népes család és Sz. L., akit a parkolóőrök hite szerint jobb békén hagyni. Egy megválaszolhatatlan kérdés, és az utca, amit órákig elkerülünk. Délutánonként Rudolf Langok vesznek körül, bár nem tudják. Teddy az automatánál, Kozsó dühöng - a celebek, a parkolás és egy hiába remélt színházi este.