Nem akarják, hogy eltűnjön a Millenáris

"Az állam által biztosítani kívánt sportfunkciók és megfogalmazott sportszakmai igények kielégítéséhez nem szükséges a Millenáris, sem az abban biztosított funkciók megtartása. (...) A fejlesztés koncepcióban a Millenáris kerékpáros versenypályaként történő hasznosítása nem szerepel, így ez a funkció egy leendő olimpia esetén (valamennyi változatban) más helyszínen biztosítandó."

Az idézet a Nemzeti Sporthivatalnak a Puskás Ferenc Stadionra és környékére kiírt tervpályázatából származik, és tizenhárom kerékpáros szervezet tiltakozását váltotta ki.

Mi is az a Millenáris?

A Millenáris Budapest legrégebbi sporttelepe. Megnyitóünnepségén 1896. május 14-én az első újkori olimpiai játékokról, Athénból hazatérő sportolókat köszöntötték. A három héttel később megrendezett ezredéves ifjúsági tornaversenyen maga Ferenc József császár is tiszteletét tette.

Az emlékév végén a Millenárist le kellett volna bontani, de a sportegyesületek kijárták, hogy az akkor még külvárosi pálya megkapja a fennmaradási engedélyt. A Millenárison játszotta mérkőzéseit a BTC, a magyar futball első bajnokcsapata, és a nemzeti válogatott első hazai mérkőzésén, 1903. április 5-én Borbás és Minder góljával itt győzte le a cseh válogatottat 2:1-re.

Hőskor a harmincas években

A Millenáris falelátói a rendszeres karbantartás hiánya miatt a húszas évek közepére életveszélyessé váltak (más források szerint tűzvész pusztított), ezért Hajós Alfréd és Mattyók Aladár tervei alapján megépítették, és 1928. július 8-án átadták Európa egyik leggyorsabb biciklipályáját. A kerékpáros-világbajnokságra megtelt a ma is álló háromezres fedett lelátó és a tizenegyezres körlépcső. Évtizedekig még - az Elektromos sporttelep megnyitásáig - a Millenáris volt a főváros egyetlen villanyfényes pályája.

A második világháborúban több találat érte a sporttelepet, amelynek öltözőiben a hatóság elől bujkáló kerékpárosok húzták meg magukat. A kerékpáros pályát az 1954-es Universiadéra (egyetemisták és főiskolások világjátéka) újították meg, a hossza 412 méter lett, a fordulók dőlése 36,6, az egyeneseké 11,6 fokos lett. (A hetvenes években cementburkolattal ellátott pályának ma is ezek a paraméterei.)

Európa legrégebben működő velodromja ma már ritkán fogad közönséget, de az ifjúsági kerékpárosversenyekre még megtelik a kilencvenes években felújított fedett lelátó. A körlépcső erősen töredezett, a pálya közepén egy betonplacc emlékeztet arra, hogy a nyolcvanas évek végéig még jégkorongmérkőzéseket is rendeztek a Millenárison (az egykori futballpálya szélére ilyenkor mobillelátókat emeltek, és lefedték).

Szálloda a Millenáris helyén

Gyurcsány Ferenc 2004-ben még sportminiszterként jelentette be: 2005 első napjaiban megszületik a döntés arról, hogy a Puskás Ferenc Stadion és környékén "hol, ki és mit épít". Döntés azóta sem született, legutóbb május közepén mutattak be látványterveket a stadionról és környékéről. Az ötletpályázatra jelentkező tervezők nem számoltak azzal, hogy az elavult és versenyeivel már közönséget sem nagyon vonzó velodromot megtartsák. Van olyan pályamű, amelyik például a sportlétesítményeket kiszolgáló szállodákat építtetne a Millenáris helyére.

A Millenáris esetleges lebontása ellen tiltakozó civilszervezetek - köztük a Critical Mass Budapest, a Magyar Kerékpársportok Szövetsége, a Levegő Munkacsoport, a Magyar Kerékpáros Klub - azt szeretnék, ha a létesítmény, jelenlegi funkciójának megtartása mellett, a budapesti kerékpárosok "közösségi és szolgáltató centrumává" válna. A gyerekeknek tanulópályát építenének, biciklikocsmát és -múzeumot nyitnának, kerékpárboltok és szerelőműhelyek sorakoznának, a turisták itt bérelhetnének biciklit egy városnéző kerekezéshez.

Irreális vállalkozás

"Nem a levegőbe beszélünk! Mindegyik funkcióra lenne jelentkező, üzemeltető, ám a létesítmény vezetői mereven elzárkóznak mindenféle kezdeményezéstől" - állítják a biciklistüntetés szervezői, az intézmény igazgatóságáról származó információink szerint viszont most is lenne lehetőség helyiségek bérbevételére, komoly ajánlat azonban nem érkezett.

A tervekben megálmodott Budapesti Olimpiai Központ megépítése az egykori Népstadion és intézményei helyén százmilliárdos nagyságrendű lenne, és első ütemben valószínűleg csak a Puskás Ferenc Stadiont újítanák fel, vagy építenének újat a helyén. Mindennek megvalósulása irreális annak fényében, hogy az állami sportberuházások még magántőke bevonásával is csak vontatottan haladnak.

Jellemző, hogy a nyári budapesti úszó Európa-bajnokság első költségvetése még több mint kilencmilliárdos volt (ebben benne lett volna a lágymányosi uszoda megépítési költsége is), végül alig másfél milliárddal kellett beérniük a szervezőknek és a margitszigeti uszoda bővítőinek.

(A Millenáris történeti részével foglalkozó részekhez felhasználtuk Zeidler Miklós: Sporttelepek című könyvét.)