1991: Puccskísérlet rengeti meg a Szovjetuniót

Húsz évvel ezelőtt, 1991. augusztus 19-én saját kormányának tagjai, a hadsereg és a KGB magas rangú tagjai puccsot kíséreltek meg Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió elnöke ellen. A puccs ugyan néhány nap alatt megbukott, azonban felgyorsította a Szovjetunió felbomlását, és a későbbi orosz elnök, Borisz Jelcin megerősödésében is fontos szerepet játszott.

Gorbacsovot 1985-ben választották meg a Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) főtitkárává, és már abban az évben átfogó gazdasági és politikai reformokat jelentett be, amelyeket a következő években újabbak követtek. A belső átalakításokat és a diplomáciai nyitást azonban a keményvonalas szovjet tisztviselők nem nézték jó szemmel, mivel úgy vélték, hogy az 1990-ben elnökké is választott Gorbacsov a bukás felé vezeti a Szovjetuniót. Közben a reformok hívei ennél is több és gyorsabb változtatásokat sürgettek.

A Gorbacsov intézkedéseivel szemben ellenséges vezetők egy nappal azelőtt léptek, hogy a szovjet tagköztársaságok aláírták volna az új szövetségi megállapodást, amely lazított volna az addigi szövetségen. Augusztus 18-án a KGB vezetőjének, Vlagyimir Krujcskovnak az utasítására Gorbacsovot a családjával együtt házi őrizetbe helyezték krími nyaralójában. Megpróbálták rákényszeríteni, hogy írja alá lemondását, erre azonban nem volt hajlandó.

Augusztus 19-én hajnalban mindenkit meglepetésként ért az állami rádióban bemondott hír, miszerint Gorbacsov megromlott egészségi állapota miatt nem tudja tovább ellátni az elnöki teendőket, ezért az alkotmány értelmében Gennagyij Janajev alelnök veszi át a Szovjetunió vezetését.

A Szovjetunió több területén rendkívüli állapotot hirdettek, a hatalmat pedig a tévében is sugárzott bejelentés szerint a Rendkívüli Állapot Bizottsága vette át. A "nyolcak bandájának" a puccskísérlet kitervelői, Janajev, Krujcskov, valamint a szovjet kormányfő, a belügyminiszter és a védelmi miniszter is a tagja volt. Azt állították, hogy nemzeti katasztrófától mentik meg az országot.

Estére Moszkvára is kiterjesztették a rendkívüli állapotot, és tankokat küldtek a főváros utcáira és a Kreml köré a több ezer tiltakozó ellen, akik annak ellenére vonultak ki, hogy a puccsisták betiltották a tüntetéseket. A történtek a világ vezetőit is meglepték. George H. W. Bush amerikai elnök aggasztó fejleménynek nevezte a történteket, és szabadságát megszakítva visszatért a Fehér Házba.

Az Oroszországi Föderáció elnöke, Borisz Jelcin és az orosz parlament alkotmányellenesnek és puccsnak nyilvánította a hatalomátvételt, egyben általános sztrájkra szólította fel a lakosságot a terror új uralma ellen. Jelcin támogatóival együtt a parlament épületéhez indult, ahol felmászott egy tankra és felszólította a katonákat, hogy ne forduljanak a nép ellen.

A közelben állomásozó csapatok nem próbálták meg szétverni a demonstrációt, többen pedig át is álltak, ugyanakkor a BBC szerint a hadsereg egyes források szerint már értesítette a kórházakat, hogy készüljenek fel veszteségekre. Másnapra több tízezres tömeg vonult utcára Moszkvában és a Szovjetunió több nagyvárosában, augusztus 21-én hajnalban pedig hárman meghaltak, amikor lövöldözés volt az orosz parlament épületénél.

Alig három nappal a kezdete után a puccskísérlet megbukott, Jelcin, az Oroszországi Föderáció elnöke pedig augusztus 21-én már bejelentette, hogy a puccskísérlet kitervelői megpróbálnak elmenekülni az országból. Borisz Pugo belügyminiszter öngyilkos lett, a többieket másnap elfogták. Néhány nappal később a Kremlben felakasztotta magát Szergej Ahromejev marsall, Mihail Gorbacsov elnök vezető katonai tanácsadója, akit egyébként nem vádoltak meg a puccskísérletben való részvétellel.

Mihail Gorbacsovot kiszabadították a házi őrizetből, és augusztus 22-én repülővel visszaérkezett Moszkvába. Az augusztusi válság alapjaiban rázta meg a szovjet rendszert. Bár Gorbacsov visszatért, már nem tudta megakadályozni a Szovjetunió felbomlását. Feloszlatták az SZKP-t, Gorbacsov lemondott a főtitkári posztról, a köztársaságok pedig sorra jelentették be kilépésüket a szövetségből.

December 8-án Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország megalapította a Független Államok Közösségét, amivel tulajdonképpen megszűnt a Szovjetunió. Gorbacsov december 25-én lemondott elnöki posztjáról is. Borisz Jelcin lett 1999-ig Oroszország első elnöke.