Salamon
7 °C
14 °C

Túlélők után hallgatóznak

2009.04.06. 13:39 Módosítva: 2009-04-06 13:46:40
Romok, törmelékek és por borítja az olaszországi L'Aquila utcáit a hétfő hajnali földrengés után. Folyamatosan imádkozó, a szeretteiket kereső emberek sírásától hangosak az utcák. A környéken teljes a káosz.

"Három hónapja vannak itt rengések, és egyre erősebbek lettek. Tegnap éjjel bekövetkezett az apokalipszis, a házunk összedőlt, romhalmazzá vált, nem lehet újjáépíteni" - mondja Maria Francesco. A helyi kórházban a folyosók is zsúfolásig megteltek ellátásra váró sérültekkel, miközben a mentőcsapatok és a rokonaikat féltő helyiek teljes erővel kutatnak a romok között túlélők után. Az eseményekről szóló összefoglalót itt elolvashatja.

A romokkal, törmelékkel és porral vastagon borított utcákon egymás nyakába borulnak a rokonaikra, ismerőseikre rátaláló helyiek. Mások imádkoznak, vagy megállás nélkül, rémülten hívják szeretteiket mobiltelefonon. Egy összedőlt háznál síri csend honol - a kutyás mentők parancsára, hogy meghallhassák a romok alatt rekedt lakók esetleges életjeleit. Máshol a mentőcsapatok a helyiekkel karöltve szedik szét óvatosan a hatalmas kupacokat, amelyek vasárnap este még családok otthonai voltak. "Azonnal rohantunk kifelé, amikor megéreztük az első rezgéseket" - mondja egy fiatalember, aki egy ruhákkal tömött nagy koffert cipelt. "Egyszer csak felébredtünk, és már szaladtunk is le a lépcsőn, úgy, ahogy voltunk, pizsamában." A San Salvatore kórházban az udvaron is vérző sérültek várnak ellátásra, mert nem férnek el már a folyosókon sem.

A BBC-nek Vittorio Perfetto, a helyi újság, az Il Centro munkatársa írta le a földrengés körüli eseményeket.

"Ma hajnalban hatalmas földrengésre ébredtünk. Minden lezuhant, repültek a bútorok. A város egyik legrégebbi részén lakom, a történelmi városnegyed közepén, de az egész várost megrázta a rengés. Miközben monden omlott össze körülöttem, rohantam a fiam szobájába, de nem tudtam kihozni, mert beszorult a szobája ajtaja. Se a 15 éves fiam, se a 24 éves lányom nem tudott menekülni, mert a lépcsőt eltorlaszolták a zuhanó bútorok.

Mire végre sikerült lemenekülnünk a földszintre, ott is minden tiszta rom volt. Mezítláb menekültünk. Az utcán rohantunk, amikor újabb rengés rázta meg a házakat. A tetőkről zuhantak le a téglák, rettegtünk, hogy ránk esnek a lehulló darabok. 50-60 métert rohantunk, hogy közben folyamatosan záporoztak ránk a dolgok. Kiértünk egy kis térre, ahol már sokan várakoztak egy templom előtt, aminek az egész homlokzata leomlott. Ugyanez történt a másik közeli templommal is.

A szomszédunk beszorult a romok alá. Nem tudom, mi történhetett. Láttam ott a tűzoltókat, de ők egyelőre nem adtak semmi életjelet. Három nő is próbálta őket kiásni, de hatalmas a romhalmaz állta az útjukat.

A kocsinknak nem lett semmi baja, úgyhogy azzal elmentünk az ideiglenes otthont adó rögbipályára. Rengeteg ember van itt, körülbelül 300-an vagyunk. Nem tudom, hogy a többiek hol találnak menedéket, hatalmas itt a káosz. A mentőegységek se tudják, hova kapjanak. A téren vagy két órát álltunk, és addig senki nem jött kiszabadítani a romok alatt lévőket. A telefonok se működnek, senki nem veszi fel a segélyhívó telefonokat.

Az egész rettenetesen drámai, ilyet csak a katasztrófafilmekben láttunk."