Búvárrégész nem kincshalász

A három gyanúsított Dél-Spanyolország partjainál tevékenykedett, információink szerint a bíróság már elrendelte előzetes letartóztatásukat. A két magyar férfi nem kérte a magyar konzulátus segítségét, úgy tűnik, vannak saját ügyvédjeik és megfelelő kapcsolataik. Amíg a nyomozás le nem zárul, nem lehet tudni, pontosan mivel is vádolják őket, mindenesetre a műkincslopás mellett fegyverrel való visszaélés is súlyosbíthatja helyzetüket, mondta az Indexnek Polgár Viktor, a külügyminisztérium szóvivője.

A gyanúsítottak, írja a Guardian, idáig ismeretlen társaikkal egész kutatóbázist hoztak itt létre, két hajóval és szárazföldi raktárakkal. Hajóik Santa Maria kikötőjében 2004 óta horgonyoztak. Hármójukat a cádizi csendőrök fogták el az Öböl-akció keretében: a Louisa nevű, amerikai bejegyzésű hajó hi-tech búvárfelszereléseit és régészeti laboreszközeit lefoglalták. A hatóságok közlései szerint a nyomozás előrehaladtával további letartóztatások várhatók (például a Louisa kapitányát, aki egyben az amerikai nő apja, még keresik). A hajón többek között találtak egy hatszázezer eurós (150 millió forintos) kutató robot-tengeralattjárót, nyolc fémdetektort, két hangradart, öt laptopot, egy vízálló kamerát, GPS helymeghatározó berendezéseket, több jelzőbóját és 65 sűrített levegős palackot. Emellett lefoglaltak öt csőre töltött M-16-os gépfegyvert, egy félautomata puskát és nagy mennyiségű lőszert is. A jól szervezett csoportról megjelent hírek nagy port vertek fel a spanyol médiában, több lapban is a Robert Stevenson kalózregény, a Kincses sziget megelevenedéséről cikkeztek.

Milliárdok a víz alatt

Felszerelésükhöz tartozott egy koponyával és keresztbe tett szörfdeszkákkal díszített kalózlobogó, valamint több, az elsüllyedt gályák helyét ábrázoló régi térkép. A lefoglalt régészeti leletek között volt huszonhét XVII. századi ágyúgolyó, három időszámítás előtt kétszáz évvel készült római horgony, egy föníciai vázatöredék, valamint egy, a trafalgari ütközetből származó fürtösbomba is. A leletek egy részét erre a célra átalakított palackokba rejtették.

A Guardian cikke szerint a Cádizi-öböl sekély vizeiben durván nyolcszáz XVI-XVIII. századi gálya nyugszik, a feltételezések szerint összesen másfél milliárd euró (több mint 375 milliárd forint) értékű arany, ezüst és igazgyöngy pihen a hullámsírban.

Bár világszerte működhetnek hasonló búvárcsoportok legálisan, Spanyolország nem ad engedélyt ilyen műkincskeresésre.

Búvárok és a maffia

Kalandvágyból már korrában is mentek magyar búvárok külföldre a jól fizető munka ígéretével, mondta el az Indexnek Czakó László búvároktató, a Debreceni Búvárklub tagja. Jól ismert például a nemeskorall-halászatra jelentkezők esete. Az egzotikus korallzátonyok lerablását szervezett bűnözői csoportok tartják kézben, a felbérelt búvároknak azóta sem fizettek egy vasat sem, és ahogy mondják, örülhetnek a magyarok, hogy élve hazajutottak. A híradókban bemutatott felvételekre hivatkozó Czakó szerint a Spanyolországban elfogott magyarok is tulajdonképp nem túl értékes tárgyakért kockáztattak, "az a pár ágyúgolyó és horgony nem nagy dolog", a tengeri ütközetben elsüllyedt hadihajók amúgy sem valószínű, hogy arannyal lettek volna megrakodva, legfeljebb a legénység jussa lehet szerteszóródva az iszapban. "Bizonytalan kenyérkereseti lehetőség az ilyen kincsvadászat - tette hozzá az elismert szakember -, rendes munkával biztosabb pénzt lehet keresni."

Magyarországon többek között az Amphora Búvárklub és az Octupus Régészeti Búváregyesület foglalkozik vízalatti roncsok felkutatásával, műkincsek kiemelésével, de a hadihajókra "szakosodott" Debreceni Búvárklub tevékenysége is jól ismert.

"Manapság már bárki elvégezhet egy gyorstalpaló tanfolyamot, akár a helyszínen is, nem kell különösebb képzettség és engedély ahhoz, hogy merüljön az ember" - mondta az Indexnek az egyik internetes búvároldal szerkesztője. Azt, hogy miképp kerültek az amerikai hajóra a magyarok, egyelőre nem tudni, az itthoniak mindenesetre nem nagyon tudnak olyan közvetítő cégről, ami ilyen jellegű munkákra keresne embereket Magyarországon.

Az Index úgy tudja, hogy jelenleg is szerveződik magánúton egy több hónapos túra Brazília partjainál elsüllyedt hajók roncsaihoz. Ezt természetesen legálisan, tisztán szeretnék a szervezők végbevinni, ha mindent lezsíroztak, elképzelhető, hogy a nyilvánosságot is beavatják a tervekbe.

Egy ilyen expedíció persze komoly tervezést és előkészületeket igényel. Mivel a könnyen elérhető roncsok java részét már lerabolták, a nehezebben megközelíthető vagy jórészt ismeretlen helyen nyugvó hajók eléréséhez komoly szaktudás, felszerelés és főként sok pénz kell. Néhol azt sem árt tudni, kiket meg kell vesztegetni a merülés sikere érdekében.

A fentieket figyelembe véve nem elképzelhetetlen, hogy profi búvárok voltak a Cadizban elfogott magyarok, legalábbis a parti őrség által lefoglalt felszerelés is erre utal.

"Nem is hoztunk fel semmit"

"Mi alapítványi formában foglalkozunk az Osztrák-Magyar Monarchia elsüllyedt hadihajóinak felkutatásával és filmezésével" - mondta az Indexnek Czakó. A hazai helyzet egyébként nincs teljes mértékben szabályozva, ami mondjuk nem véletlen, tekintve, hogy vizeinkben igen kevés az arannyal megrakodva elsüllyedt gálya.

A Szent István hadihajót, illetve a drámai küzdelemben elsüllyesztett Zenta cirkálót megtaláló debreceniek nem kincset keresni merülnek, fő céljuk a történelmi feltárás és dokumentálás volt. "Nem is hoztunk fel semmit, nem is lett volna szabad" - mondta Czakó László az adriai merülésekről.

Ha valamely ország felségvizeiről van szó, akkor alapesetben az adott ország rendelkezik a roncs felett, és legfeljebb a hajót eredetileg birtokló ország követelése lehet még jogos. Ha azonban nemzetközi vizeken találnak valamit, akkor csak bejelentést kötelesek tenni. Mivel nagy valószínűséggel a spanyol vizeken búvárkodtak a magyarok, súlyos büntetésre, a zsákmány és a felszerelés elkobzásán túl több évi börtönre is számíthatnak.