Vilma
-7 °C
4 °C

'Pedig a nem az nem'

2003.03.14. 09:24
Harmincnégy nőből harmincegynek voltak erőszakos szexuális emlékei, közülük minden negyedik így vesztette el szüzességét - ez derül ki a többségében fővárosi, heteroszexuális értelmiségi nővel folytatott interjúsorozatunk harmadik részéből.

A 21 éves L. megúszta: megismerkedett valakivel, és egy alkalommal felment az illető lakására. Csókolódzni kezdtek, de L. eltolta a férfit, és azt mondta: nem akar szeretkezni. Nem félsz, hogy megerőszakollak? - emelte fel a hangját a férfi. L. nem hitte, hogy kijut a lakásból, az eset után órákon át remegett.

Szerencsésebb volt, mint Z., aki nem tudta megakadályozni, hogy egy nála húsz évvel idősebb férfi megerőszakolja. Néhány találkozás után a férfi hazavitte Z.-t, ő pedig felhívta magához, hogy egy CD-t adjon neki. Ahogy az ajtó becsukódott, a férfi rávetette magát. "A meglepetéstől csak erőtlenül tiltakoztam. Durván nyomta belém a farkát, mert egyáltalán nem nedvesedtem. Lihegett fölöttem, én meg pont úgy éreztem magam, ahogy azt a halál előtti állapotról írják a könyvek: kiszálltam magamból, a plafonról néztem, ahogy mozdulatlanul fekszem a súlyos test alatt."

Szégyen

Hasonló kiszállásról még ketten számoltak be: így tudtak kimenekülni a helyzetből. I. az eset után (amiről nem akart beszélni) évekig nem maszturbált többet, és azóta nem képes levetkőzni idegenek előtt. Retteg az áruházi öltözőfülkéktől, ezért ruháit katalógusból rendeli. G.-t az utcán, torkához szorított késsel erőszakolta meg egy ismeretlen, az akkor 16 éves lány anorexiás lett, és elkezdett lógni az iskolából.

A megerőszakolt vagy molesztált nőknek bűntudatuk volt az eset után: ők a hibásak, amiért felmentek a férfi lakására vagy felhívták őt magukhoz; mert épp akkor arra jártak, mert nem tanúsítottak nagyobb fizikai ellenállást vagy mert már rég beiratkozhattak volna önvédelmi tanfolyamra, mégse tették. Már az erőszak kísérletétől is szégyellik magukat. F. fiatalkorában egy téli estén hazafelé tartott, amikor ketten lefogták és fogdosni kezdték. "Bakancsban voltam, az öcsém földig érő kabátjában, a fejemen kapucni. Nem láthatták, hogy nő vagyok. De megszagolnám a muffod, mondta az egyik, mire én azt gondoltam, de hát nincs is muffom, az csak a hercegnőknek van. Az aluljáró felé szaladtam, ami tele volt emberrel. Egy ideig szorosan a nyomomban voltak, aztán sikerült meglépnem. Utána magamat okoltam, pedig nem volt miért." F.-nek ezután jutott eszébe egy gyermekkori emlék, amikor nőgyógyászhoz vitték. "Nem tudom, mi történt, de onnantól kezdtem rosszban lenni a puncimmal. Azt hiszem, nem is akarom igazán tudni."

A megerőszakolt nők az eset után többnyire órákon át tisztálkodtak, hogy megszabaduljanak a fizikai érintés emlékétől, majd a legtöbben felkeresték nőgyógyászukat. I.-t egy női orvos vizsgálta meg, aki értetlenkedett, hogy hogyan lehet megerőszakolni egy nőt, ha az nem akarja. "Emelt hangon közölte, hogy nem tehetem meg, hogy nem teszek feljelentést, hiába magyaráztam, hogy nem tudnám még egyszer látni azt az embert."

Egy nő teljesen magába roskadt az erőszak után, heteken át sírt, és nem lépett ki a lakásából; a többség I.-hez hasonlóan igyekezett elnyomni a történetet, és csak a különféle tünetek (túlzott alkohol- vagy drogfogyasztás, evési zavarok, depresszió, alvászavar, halálvágy, zavart testkép, félelem, önbizalomhiány) emlékeztették vagy emlékeztetik rá őket. Szexualitásuk egy időre megszűnt, és csak hosszú idő múlva, biztonságos kapcsolatban lettek újra képesek örömöt érezni.

Habár a brutális idegen támadásának vagy a randierőszaknak (date rape) a feldolgozásához is évek/évtizedek szükségesek, még nehezebb helyzetben vannak azok a nők, akiket jó ismerős vagy családtag zaklatott.

Gyalázat

J.-t kétszer erőszakolták meg. "Az első pasim volt, 14 évesen. A szűzhártyám összevagdosta a fütyijét, két hétig pisilni se tudott. Nem akartam, és ezt mondtam is neki. Később már akartam, de akkor és úgy nem." Tíz évvel később haverokkal bulizott, amikor az egyik fiú rányomult. Kifelé lökdöste J.-t a vécé felé, aki nem mert ellenkezni. "Kínos volt, mert kedveltük egymást, ráadásul az egész társaság ott volt, nem rendezhettem jelenetet. Nem haltam bele, csak nagyon nem akartam. Előtte három órát szeretkeztem a mostani barátommal."

S. a családjával rokonoknál aludt, amikor férje megerőszakolta. "Féltékeny volt, veszekedtünk, és ezzel vetett véget neki. Nem kiabálhattam, hisz a rokonoktól mégse kérhettem, hogy védjenek meg a férjemtől."

U.-t gyermekkorában dédnagyanyja molesztálta. Lázmérőt dugott a kislány fenekébe és orálisan ingerelte, bár U. nem pontosan emlékszik a történtekre. Szerinte ugyanez történhetett anyjával is, mert amikor felnőttként beszélni próbált vele, anyja dührohamot kapott. U. szenvedélyes szeretőnek tartja magát, de bizonyos pillanatokban kiszáll a testéből, mozdulatlanná merevedik. Partnerei különbözően reagáltak: volt, aki hisztériás rohamot kapott, volt, aki kifejezetten durva lett. "Nem értették, hogy a lefagyásom nem nekik szól, csak bekattan a történet. Ilyenkor bőgök vagy bámulom a plafont."

B. 14 éves volt, amikor egy 33 éves ismerős férfi zaklatta: csókolgatta és a bugyijába nyúlkált. B. tisztában volt ugyan a molesztálni kifejezés értelmével, de nem gondolta, hogy vele az történik, pláne, hogy felnézett az illető férfira. A fél éven át tartó zaklatás öngyilkossági kísérlethez vezetett. 17 évesen ugyanez a férfi vette el a szüzességét, és beszélte rá arra, hogy annak barátnőjével együtt szeretkezzenek. "Se vele, se a nővel nem akartam lenni. A nő úgy beszélt az egészről, mintha kötelesség lenne. Egy ponton sírva rohantam ki, órákon át bolyongtam az erdőben, és eszükbe se jutott, hogy megkeressenek." Sok mindent elviselt huszonévesen is, élete legfontosabb szerelmétől. "Akárhányszor megütött, hagytam, hogy megkúrjon utána, és élveztem. Mintha az orgazmus lenne az életem, és ez tőle függne."

Megaláztatás

Több nő szerint gyakran csak vékony mezsgye húzódik az erőszakos és nem erőszakos szex között. A 42 éves P.-t egy férfi a negyedik randevún vette rá a szexre. "Mondtam, hogy nem, amit ő igennek vett. Azt gondolhatta, csak húzódozom, pedig a nem az nem." A 28 éves L.-t "igazából" még nem erőszakolták meg, bár többször érezte úgy, hogy nem vagy nem úgy akarta a szexet, mint ahogy az végül történt. Szüzességét egy vallásos fiú vette el, aki úgy bánt vele, "mint egy kurvával. Letolta a gatyáját, bedugta, tolt kettőt, és befordult a fal felé". L. ezután két évig nem volt senkivel, és úgy érezte, elpocsékolta a szüzességét. "Sokszor félek attól, hogy megerőszakolnak. Talán a filmek miatt, vagy mert többször voltam forró helyzetben. Nemrég az üres villamoson öt férfi körém gyűlt, és fölhúzták a szoknyámat. A szexben is azért vagyok agresszív, hogy saját félelmemet elnyomjam. Jaj, csak ne bántson, sokszor ez van bennem." L. szerint mindez részben apja miatt van, aki többször fojtogatta anyját. "Soha senki nem segített az anyámnak, ahogy soha senki nem kelt az én védelmemre sem az utcán."

Sz. öt éve dolgozik egy kuplerájban, napi három-négy vendége van. Néha erőszakként éli meg a kliensekkel való szexet, ám azt mondja, már tudja kezelni magában az ilyen helyzeteket. Nevelőapja 11 éves korától lovagolni vitte: a lovarda mellett heti háromszor kényszerítette közösülésre a serdülő lányt. Sz. kevésbé dühös nevelőapjára, mint anyjára, aki a mai napig állítja: semmiről sem tudott. "Egy férfit az ösztöne hajt, anyámnak kellett volna megakadályozni. Gyáva volt és cinkos."

Sz. ritkán élvez el barátjával, és nem emlékszik, mikor maszturbált utoljára. Szerinte egy kurva csak a pénz átvételekor megy el. "Besokallsz egy idő után, elfárad a tested. Nem bírja a hüvelyed a soktubusnyi síkosítót, a száraz puncit irritáló gumit. Én nyolc napot menstruálok: ilyenkor tengeri szivacsot teszek fel, kibírja, míg a vendéggel vagyok, aztán kimosom. Ezekben az napokban különösen érzékeny vagyok az erőszakosabb vendégekre."

Három beszélgetőtársunknak soha, semmilyen erőszakos szexuális élménye nem volt, egyikük szerint azért, mert ő maga extrém kövér, a másik kettő szerint azért, mert nem hívják ki a sorsot maguk ellen. Szerintük nem véletlen, hogy bizonyos nőket többször is megerőszakolnak, mások viszont megússzák: egyes nők vonzzák az erőszakos férfiakat.

Ez az a kérdés, amelyet a megerőszakolt nők többsége feltett magának: nem ő provokálta-e az esetet, nem lehet-e, hogy tudat alatt erre vágyott? Hiába tudják, hogy nem ők voltak a hibásak, sokáig saját magukban keresték a magyarázatot a történtekre. A prostituáltként dolgozó Sz.-en kívül a többiek úgy vélték: az eset a férfi számára nem a szexuális vágykielégítésről, hanem hatalomgyakorlásról, erődemonstrációról és a nő megalázásáról szólt. Egyetlen nő sem tett feljelentést az elkövető ellen, mert nem tudtak volna még egyszer szembesülni az elkövetővel, és örökre el akarták felejteni az esetet.

Varró Szilvia

Forrás: Magyar Narancs