Így győzte le az adós az OTP-t
További Gazdaság cikkek
A Pécsi Ítélőtábla érvénytelenítette egy devizahitel-szerződés kulcsfontosságú pontját szeptember 19-én. A házaspár még 2007-ben vett fel egy nyolcmillió forint értékű devizaalapú lakáshitelt az OTP-től, és azért fordult a bírósághoz, mert tisztességtelennek érezték, hogy a bank többször is egyoldalúan és nagy mértékben emelte a kamatokat és a kezelési költséget.
A bíróság jogerősen nekik adott igazat: a szerződés egészét érvényben hagyta, viszont a kamatemelésre módot adó kikötést érvénytelenítette. Ezzel érdekes helyzet állt elő.
Az ügynek akár komoly következményei is lehetnek – bár az talán túlzás, hogy az ítélettel "összedőlt a magyar devizahitelezés", mint ahogyan azt a házaspár ügyvédje, Léhmann György állítja. Azért lehet mégis fontos az ügy, mert a több mint 700 devizahiteles ügyét képviselő siófoki ügyvéd nem jogtechnikai részletkérdések (például az árfolyamrés) és nem is elnagyolt, könnyen visszautasítható jogcímek (például a „hibás termék” érv) alapján támadja a devizahitel-szerződéseket.
Hatalmaskodnak a kamattal
Léhmann kereseteinek alapja a hitelkamatok és a banki kezelési költség egyoldalú változtatásának átláthatatlansága. Magyarul: a szerződésekben ugyan benne volt, hogy a bank milyen körülmények esetén módosíthatja a kamatot és a kezelési költséget, de az nem, hogy mennyire.
Az oklista tehát megvan – ezek közé tartozik például a magyar országkockázat és banki hitelportfólió minősége –, ám hiányzik a szerződésből, hogy ezekből az okokból mekkora kamat- és kezelésiköltség-változás igazolható. Ezzel a hiányossággal pedig a bank visszaélhetett. Ahogyan a Pécsi Ítélőtábla fogalmazott az ítélet indoklásában: a hiányok „kontroll nélküli egyoldalú hatalmasságot biztosítanak” az OTP számára, az ügyfelet pedig „teljes bizonytalanságban, egyúttal kiszolgáltatottságban” tartják.
De hát a szerződést aláírta mindkét fél – vetődhet fel bárkiben. Hiába nem volt teljes a szerződés, a fogyasztó ezt mégis elfogadta, amikor szignálta a dokumentumot. Ez valóban vitatott kérdés, talán ez magyarázza, hogy miért ítélt korábban Léhmann hasonlóan megfogalmazott beadványával szemben a Debreceni Ítélőtábla, és miért kötelez újratárgyalásra egy másik ügyet a Szegedi Ítélőtábla – annak ellenére, hogy a kamat kérdésében Léhmann védencének adott igazat.
Agyafúrt a Léhmann-taktika
A Pécsi Ítélőtábla határozata most érvénytelenítette a szerződés egy pontját, ám magát a szerződéses viszonyt helyben tartotta. Ez azt jelenti, hogy továbbra is áll a szerződés, viszont nem tudni, hogy mekkora törlesztőrészletet kell fizetnie az adósnak.
Léhmann György ezért most azt tanácsolja védencének, hogy csak annyit fizessen, mint a hitelszerződés megkötése utáni első törlesztőrészlet. Erről ugyan nincs bírósági ítélet, de az ügyvéd szerint mégis működhet ez a megoldás, mivel ez volt az utolsó összeg, ami nem vitatott a két fél között. Végrehajtani biztosan nem lehet, állítja Léhmann, mivel a közjegyző egy ilyen vitatott szerződés esetén nem írhatja alá a végrehajtásról szóló végzést. Még akkor sem, ha a bank szerint kevesebbet fizet az ügyfél, mint kellene.
Az árfolyamkockázatot viszont végső soron tényleg az adósnak kell viselnie, ez teljesen egyértelmű – mondta az Indexnek Léhmann György. De ha az árfolyamkockázatot viselik az adósok, akkor az ügyvéd szerint kapniuk kellene a svájci alapkamat visszaeséséből adódó előnyökből is.
A pereskedés mindenesetre folytatódik. Most már a bank térfelén pattog a labda: a pénzintézetnek kell a bíróság előtt bizonyítania, hogy mekkora törlesztőrészlet kell az új esetben fizetnie az ügyfelének. De mielőtt még ide eljutnánk, a Kúria elé fog kerülni az ügy, az OTP ugyanis jelezte felülvizsgálati kérelmét.
Tényleg a kamat lehet a leggyengébb pont
Érdekes módon nemcsak Léhmann György támadja a bankok egyoldalú kamatemeléseit, hanem több olyan banki szakember is, aki nem a jogi oldalról közelíti a kérdést.
Annak idején a végtörlesztéssel, majd az árfolyamgáttal szemben is az volt az elemzők egyik jelentős kritikája, hogy a törlesztőrészletek legalább akkora mértékben szálltak el a bankok indokolatlanul nagy kamatemelései miatt, mint az árfolyamváltozás eredményeként. A kormány mégis csak ez utóbbi problémára akart megoldást találni.
Lenne mitől rettegniük a bankoknak
Elképzelhető, hogy a döntés bekerül majd a Bírósági Határozatok Tárába; a Kúria itt gyűjti a „fontos ítéleteket”. Ez még önmagában nem kötelező erejű, de súlya van, az itt összeszedett határozatokra szoktak hivatkozni a bírók más ítéletekben.
A bíróságok ettől függetlenül dönthetnének akárhogyan a jövőben is, hiszen Magyarországon nincs precedensjog, de ha a Kúria úgy látja, hogy sok az egymásnak ellentmondó ítélet, akkor hozhatna egy jogegységi döntést. Ami viszont már kötelező, a bankok ebben az esetben retteghetnek. A kamatot és a kezelési költséget ugyanis nem csak az OTP, hanem a többi devizahitelező bank is hasonlóan hiányos feltételekkel emelte a válság után.
A másik, távoli lehetőség egy közérdekű kereset sikere lenne. Ilyet indíthatna valamelyik állami szerv vagy egy civil szervezet is, ám évekig is eltarthatna a per. Az mindenesetre megválaszolatlan kérdés, hogy az állam miért a Bankszövetséggel való alkudozásban, és miért nem a jogi eszközökben hisz a devizahitelesek megmentése ügyében.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
