Elmúlt a hidegfrász, hűsölnek a hellén helóták

000 Par8208360
2015.06.23. 14:32 Módosítva: 2015.06.29. 09:38
Megint enyhül a görög feszültség, meghátrál a görög kormány, de uniós gesztusok is jöhetnek. A görög problémának viszont egyáltalán nincs ezzel vége. Az ország több megszorítás után most már napi szinten hitelek nélkül is működik, de az évtizedek alatt felhalmozott hatalmas adósságállomány még a nyakukon van, ami hatalmas problémát jelent. Ha a görögök tovább mennek a Brüsszel által elvárt úton, akkor előbb-utóbb adósságelengedés jöhet. Vagy nagyon el fog húzódni az ország válsága.

Most már szinte biztos, hogy a görögök egy kis időre megint megmenekülhetnek. A tárgyalások alapján úgy tűnik, hogy a görög kormány egyrészt több olyan dologban is enged, amire eddig nem volt hajlandó, de az uniós intézmények is belemehetnek egy hitelátcsoportosításba. Ehhez hasonló legutóbb 2011-ben történt már, amikor lefelezték a görög államadósságot.

Miért puhulna meg az EU? Nem csak azért, mert a görögök is ezt tehetik az adóemeléssel és nyugdíjak csökkentésével. A helyzet ugyanis az, hogy ha nem is sokat, de javult a görög gazdaság helyzete 2011-óta. Mindennek pedig az az irtózatos megszorítássorozat volt az ára, ami miatt a háztartások jövedelme is eléggé megcsappant.

 

A megszorítások sokak szerint valójában nem sokra voltak jók: egy ilyen költségvetési kiigazításnak ugyanis az a logikája, hogy az állam költségeinek lefaragásával a magánszférának kisebb terheket kell magára vállalnia például adókon keresztül.

Az ötlet egyszerű: ha a cégeknél több pénz marad, akkor majd beruháznak, ami újra beindítja a növekedést, így az állam a többlet adóbevételből jut a korábbinál több forráshoz, ezzel képes továbbfinanszírozni az államadósságot és a költségeit. Mindez viszont borulhat, ha a cégek beruházás helyett inkább megtakarítják az extra pénzt. Olivier Blanchard, az IMF volt vezető közgazdásza két éve be is ismerte, hogy elszámolták az IMF-csomagot, és túlszorították a görög gazdaságot. 

Elég csak ránézni a munkanélküliséget bemutató grafikonra, hogy lássuk ennek a hatásait.

 

Persze a pénzügyi mutatók szintjén az eredmények sem maradtak el. 

Adósság nélkül már megállnának a lábukon

A görög gazdasággal szemben gyakori érv volt az is, hogy a görög állam iszonyatosan pazarlóan működik: a Nemzetközi Valutaalap, az Európai Központi Bank és az Európai Bizottság közös mentőöveiért cserébe ezért sok esetben olyasmi reformokat vártak el a görögöktől, amik karcsúsították a költségvetés kiadási oldalát, például ezért csökkentették a nyugdíjakat, de így vesztette el számos állami alkalmazott is az állását (és ebből lettek például olyan mozgalmak, mint például a vörös gumikesztyűjükről messziről felismerhető kirúgott takarítónőké). Cserébe az államadósság nem nőtt érdemben tovább, igaz, a lefaragása sem jött össze. 

 

2011-hez képest látványos az előrelépés, ha megnézzük a görög költségvetés elsődleges egyenlegét. Ez azt mutatja, hogy mennyi pénz kell éves szinten a folyó állami kiadások finanszírozásához, de úgy, hogy a hatalmas adósság éves kamatterhét teljesen kiszűri. Ez az egyenleg márpedig többletes (ezt jelzik a negatív előjelű számok), tavaly is az volt, és eddig idén is az. 

 

Az tehát egyértelmű, hogy ha most nem ülne a görög gazdaság nyakában egy csaknem a GDP 180 százalékát kitevő gigaállamadósság, akkor a görögök lényegében gond nélkül tudnák eladni az állampapírjaikat a piacon, és nem lenne szükségük nemzetközi szervezetek segítségére, mert az állami hétköznapi működéséhez nem kell külső forrás.

De akkor mégis mire kell az a sok új hitel? Hát a régi hitelek törlesztésére!

És ez most a görögök legnagyobb baja. 2010 és 2014 között a hitelező intézmények összesen 254,4 milliárd eurónyi hitelt adtak a görögöknek. A Financial Times az év eleji görög választások idején összerakott egy szemléletes ábrát arról, hogy mire ment el ez a pénz.

Ebből is az derül ki, hogy már régóta nem a hatékonytalan görög állam kerül sokba a görög adófizetőknek és a nemzetközi intézményeknek:

a legtöbb pénz hitelkötelezettségek kifizetésére ment el,

ezt követte a görög bankok kimentésének költsége, aztán csaknem 46 milliárdba került a hitelek csökkentése, 40,6 milliárdból kamatokat törlesztettek, és 9,1 milliárdot az IMF-nek kellett visszafizetniük.

De ha ennyit javultak, akkor miért ez a balhé? 

Felmerül persze a kérdés: ha ez az egyenleg ilyen jó, és a görög állam lényegében már bőven eleget fogyókúrázott, akkor miért van még mindig szükség a sok balhéra a tárgyalásokkal? Erről két elemzőt is megkérdeztünk, és Balatoni András, az ING Bank vezető elemzője, illetve Bebesy Dániel, a Budapest Bank elemzője is hasonló dolgokat emlegetett.

Bebesy szerint korábban voltak, akik amellett érveltek, hogy ha a görög elsődleges költségvetési egyenleg pozitívba fordul, akkor onnantól akár nyugodtan államcsődöt is jelenthetnek, hiszen az állam már el tudja tartani magát a mentőcsomagok pénzügyi forrásai nélkül is. A portfóliókezelő szerint viszont ez jó eséllyel nem így lenne, hiszen a csőd akkora pénzügyi felfordulást váltana ki, ami hetek alatt lerontaná az elsődleges egyenleget is. Így a mindennapi működéshez újból hitelek kellenének, de miután nem fizettek a korábbi tartozásaik után, ki adna kölcsön nekik egy ilyen helyzetben?

Balatoni még annyit említett meg, ha a görögök becsődölnének, az az IMF becslése szerint akár a GDP egyszeri nyolcszázalékos visszaesését is eredményezhetné. Ez ismét drasztikusan emelné a munkanélküliséget, és újra deflációs spirálba lökhetné a gazdaságot. A görög költségvetési politika hitelessége nagyon alacsony a korábbi fiskális alkoholizmus miatt, emellett a mai napig nem alakítottak ki olyan intézményi megoldásokat – pl. független költségvetési tanácsot –, ami növelné az átláthatóságot és a bizalmat. Ez utóbbira csak most tett Varufakisz javaslatot, ami feltétlenül üdvözlendő.

Az elemzők abban is egyetértettek, hogy valószínűleg már érzik az európai döntéshozók, hogy ekkora adósságot nem lehet visszafizetni, ezért Bebesy szerint nyitottak lesznek arra, hogy elengedjék vagy legalább átütemezzék a hitel egy részét.

Balatoni azt is hangsúlyozta, hogy az egyik korábbi megállapodásban az is szerepelt, hogy amennyiben a görög adósságráta az évtized végére meghaladja a 120 százalékot, akkor az adósság egy részét elengedik a hitelezők. A kérdés az, hogy mennyivel fogja 2020-ra meghaladni az adósságráta a 120 százalékot. Innét érthető igazán a huzavona a költségvetési célok körül: ha a görög kormány tovább növeli az elsődleges többletet, akkor hosszú távon várhatóan alacsonyabb lesz az adósság, vagyis kisebb adósságleírást kell elkönyvelniük a hitelezőknek. „Ezt még akkor is fenntartom, ha rövid távon a megszorítások miatt az adósságráta épp ellentétesen viselkedhet, azaz a költségvetési egyenleg javulása ellenére előfordulhat, hogy nő az államadósság GDP-hez viszonyított aránya” – mondta Balatoni.

Újabb adósságelengedés jöhet, ami kockázatos

Az elemzők abban is egyetértettek, hogy valószínűleg már érzik az európai döntéshozók, hogy ekkora adósságot nem lehet visszafizetni, ezért Bebesy és Balatoni szerint is nyitottak lesznek arra, hogy elengedjék vagy legalább átütemezzék a hitel egy részét.

A terv szerint 120 százalékig elengedték volna a hitelt 2020-ban

Az emlegetett Olivier Blanchard nemrég említette egy cikkében, hogy 2012-ben abban egyeztek meg Görögországgal, hogy ha idénre meglett volna a 4,5 százalékos elsődleges költségvetési többlet, akkor 2020-ban az államadósság GDP-hez mért 120 százaléka felett elengedték volna Görögország tartozását az európai hitelezők. Mivel ez idén nem lesz meg, a 2020-as adósságelengedés is elmarad.

Az adósságelengedés viszont az európai gazdasági és politikai elitek szempontjából politikailag iszonyatosan kockázatos lépés, hiszen a válság alatt magas államadósságot összeszedő országokban többen is erősödnek a megszorításellenes pártok (Podemos, Sinn Féin), amiknek

a görög adósságelengedés precedenst jelentene ahhoz, hogy ők is megszabaduljanak az adóssághalmaik egy részének elengedését követeljék.

A kérdés tehát igazából az, hogy lesz-e harmadik hitelprogram, hiszen két hét múlva lejár a program, és még ha azt valamilyen módon sikerülne is meghosszabbítani, hosszabb távon így biztos nem fog visszatérni a görög gazdaságba a bizalom.

Ez nem könnyű út, mert a megszorítások láthatóan nagyon sokat ártottak, viszont az szintén tragikus következményekkel járhat, ha Görögország elhagyná az eurózónát, hiszen eddig elképzelhetetlen volt, hogy egy tagállam kilép a valutaunióból, ami a görög kilépés esetén országok pénzének rögzített árfolyamrendszerévé silányulna, amit bármikor el lehet hagyni.