Évi 280 ezer forintot húzhat be, ha ügyesen variál

Szegény Irénke néni. Süteményt árult haláláig a nyugatinál, hogy kiegészítse a nyugdíját. Nem riogatás, nem túlzás, de a mai fiatal és középgeneráció jelen állás szerint veszélyeztetettebb Irénke néninél. A mai kilátások alapján ugyanis a jövőben alacsonyabb lesz a nyugdíj, és magasabb a nyugdíjkorhatár.

Több nyugdíjas, ötödével alacsonyabb nyugdíj

Akit ma egy 150 ezres nettó fizetésből nyugdíjba küldenek, kb. 125 ezres nyugdíjra számíthat. Ez a nyugaton megszokottnál is magasabb behelyettesítés, ami nem fenntartható. Ehhez képest a magyar kormányok mindig is szerették az infláció fölött emelni a nyugdíjakat – miközben a mai szabályok szerint erre csak kimagasló gazdasági növekedés mellett lenne lehetőség. Ezekből az extra emelésekből sok esetben az lesz, hogy a nyugdíjasok pár nyugdíjban eltöltött év után utolérhetik vagy átléphetik korábbi nettó fizetésüket.

Az Emmi egyik államtitkára nyáron azt fejtegette, hogy a nyugdíjak összegszerűen 21,1 százalékkal magasabbak, mint hat évvel ezelőtt, és, hogy “az elmúlt időszakban a forint értékállóságának és az alacsony inflációnak az egyik legnagyobb nyertesei a nyugdíjasok voltak”.

Ezt egyébként a statisztikák is alátámasztják: az infláció hatásait kivonva az látszik, hogy hat év alatt 8,6 százalékkal nőtt a nyugdíjak vásárlóértéke. Ez olyan, mintha visszavezették volna a korábban eltörölt 13. havi nyugdíjat.

Mindez azért fontos, hogy pontosan tudjuk, mi az, amire egy mai fiatal nem nagyon számíthat. Abban ugyanis minden előrejelzés egyetért, hogy a bőkezűség nem fenntartható, még az MNB is ezt mondja.

A CIB Bank a KSH számításaira hivatkozva érzékletes magyarázatot ad a várható kiigazításra: 2060-ra a jelenlegi 2 millió helyett 2,4 millió nyugdíjas lesz, viszont a munkaképes járulékfizetők száma 6,2 millióról 4,3 millióra csökken. Másként: ma négy munkavállaló három nyugdíjast tart el, pár évtized múlva viszont ugyanennyien már hatot fognak.

Ezért valószínű, hogy még tovább emelkedik a korhatár (most is emelkedik, 2022-ig 62-ről 65-re) és a kezdő nyugdíjak az utolsó fizetéshez képest alacsonyabbak lesznek. Jelentősen. Az előrejelzések szerint nem is kevéssel: a bérekre átfordítva azt lehet mondani, hogy ami vár ránk, az olyan, mintha egy 150 ezres mai átlagos fizetés után a mainál kb. ötödével alacsonyabb nyugdíj járna, az emlegetett 125 ezer forint helyett 100 ezer.

Van még két módszer. A járulékok emelése az egyik, de ez mostani tudásunkkal nem túl valószínű. Nem csak azért, mert épp az ellenkezőjét tervezi ez a kormány (hol lesznek ők pár évtized múlva, ugyebár?), hanem mert a régióban épp nálunk a legdrágább a foglalkoztatás, és ez tíz éve is így volt, tehát a hátrányunk tartósnak látszik, és nem ésszerű tovább rontani a helyzeten.

Ahogy arra sem érdemes most számítani, hogy a nyugdíjrendszerünk bajainak a begyűrűzésével, a 2030-as évek közepe után majd fokozatos járulékemelésekkel tartják egyensúlyban a nyugdíjkasszát. A másik megoldás az adósságból (állampapír eladásból) történő finanszírozás, de ez sem fenntartható, ezt már megtapasztaltuk, tévút lenne ez az irány.

De akkor mi a megoldás?

Hát az öngondoskodás. Ha a mostani pénzünk egy részét, ahelyett, hogy elköltenénk, félretesszük, és elő sem vesszük a nyugdíjig, akkor kit érdekel majd a behelyettesítési ráta meg a korhatár?

Ezzel a forgatókönyvvel két baj van. Az egyik, hogy kevesen és nehezen tudnak Magyarországon félretenni, rég tudjuk, hogy hónapról-hónapra él a többség. Viszont azt is tudjuk, hogy azok közül, akik megtehetnék, mégsem takarékoskodnak elegen. Ahogy mondani szokás, rossz a megtakarítási hajlandóság. Bár a devizahiteles tanulságok meg a válság a pénzintézetek szerint a hozzáállásunkban némi javulást hozott, de azért még van tere a fejlődésnek.

Az öngondoskodás több felmérés szerint évek óta nő, de nem egységesen, a társadalmi olló egyre jobban nyílik. Egyszerre nőtt meg azok száma, akik az államtól várják, hogy idős korukban gondoskodjon róluk, de például egyre nagyobb az igény a magán egészségügyi szolgáltatásokra is. Az iskolázottabb középkorúak a legnagyobb megtakarítók, az időseknél, és a vidékieknél kevésbé jelenik meg az öngondoskodás.

A fiatalok öngondoskodási hajlandóságában viszont van elmozdulás, legalábbis a Groupama felméréséből az derül ki, hogy 20-30 év alatt alapvető változások történtek: miközben a családalapítás fokozatosan kitolódik, az öngondoskodás egyre korábban veszi kezdetét.

A legfiatalabb felnőttek csak a 30. életévük környékén tervezik a házasságkötést és az első gyermekük megszületését, ez az előző generációnál még jóval korábban, a 20-as éveik elején történt meg. Fordított a helyzet azonban a pénzügyi  takarékoskodással: a 18-29 éves korosztály 8-10 évvel korábban kezd el pénzügyi tartalékot képezni, illetve nyugdíjcéllal takarékoskodni, mint szüleik tették.

„Az idősebb korosztály korábban házasodott, vállalt gyereket, előbb lett lakása, tagjai később tettek szert azonban megtakarításra. Nekik még nem is volt feltétlenül szükségük előrelátó takarékoskodásra, más időben, más rendszerben voltak fiatalok. Mára minden megváltozott, és ezt sokan fel is ismerik, hiszen minden 8. ember már relatíve fiatalon, tudatosan készül az idős korra, kényszerben van: nem lesz nyugdíja” – magyarázta az eredményeket Halasi Melinda, a Groupama főosztályvezetője.

Fegyelemre ösztönöznek

Probléma az is, hogy nem csak a havi rendszeres spórlás nehéz, hanem az is, hogy pár évente ne nyúljunk hozzá a párnacihához. A szabályozó elsősorban ezen a második problémán segíthet, és próbál is segíteni: olyan nyugdíjcélú megtakarítási konstrukciókkal, amik fegyelemre ösztönöznek. Ha ugyanis kellően hosszú távon teszünk félre, és a hozamokat is befektetjük, és nem piszkálunk hozzá idő előtt a felhalmozott pénzhez, akkor nem is kell havonta olyan sokat félretenni, hogy látható legyen a végeredmény. Kalkulátorunkat erre találja.

Az állami támogatás mellett igényelhető, kifejezetten nyugdíjcélú befektetések jelentős kedvezményeket adnak azoknak, akik tényleg képesek hosszú távon spórolni. Akinek ilyen terve van, jól teszi, ha ezek közül választ - mondja a CIB Bank szenior befektetési szegmensmenedzsere, Vasas Norbert.

NYESZ és társai 

Aki nyit egy NYESZ számlát, lényegében korlátozások nélkül bármilyen értékpapírt és sok féle más befektetési terméket (deviza, nyersanyagok) is vásárolhat erre. Amiben egy átlagos értékpapír-számlától különbözik, hogy az elért hozam fölött 20 százalékos, maximum százezer forintos szja-jóváírás jár annak, aki minden évben (akár év végén egy összegben) ötszázezer forintot betesz a számlára. A teljes hozamra is adómentesség jár, ha legalább tíz évig volt pénzünk a számlán, és már nyugdíjasok vagyunk.

A garantált nyugdíjbiztosítás kicsit konzervatívabb, a piaci mozgások nem tépázhatják meg a pénzünket, mondjuk aki ma harminc, annak azért még fölösleges a túlóvatoskodás – pontosabban javasolt a nagyobb kockázatvállalás. Ebben a konstrukcióban a biztosítás gazdája dönt a befektetési kérdésekben. Ez lényegében egy életbiztosítás, aminek a befizetett havidíjai 20 százalékos adójóváírásra jogosítanak. Az adókedvezmény maximum évi 130 ezer forint, ahhoz, hogy megkapjuk, 650 ezer forintot kell befizessünk. A pénzhez nyugdíjasként (vagy idő előtt rokkantnyugdíjasként) juthatunk hozzá, az összeg pedig örökölhető.

A harmadik lehetőség pedig az önkéntes nyugdíjpénztár, itt az adójóváírás mértéke 20 százalék, évente maximum 150 ezer forint, amit 750 ezer forintos éves befizetéssel érhetünk el. A felhalmozott pénz a szerződéskötéstől számítva 10 év múlva lesz hozzáférhető, nyugdíjasként adómentesen, amúgy a hozamok után adózni kell.

Fontos tudni, ha NYESZ számlánk mellett még önkéntes nyugdíj- vagy egészségpénztári számlával és/vagy nyugdíjbiztosítással is rendelkezünk, akkor az évenkénti összes adójóváírás mértéke nem lépheti túl a 280 ezer forintot. Ez persze már csak azokat érinti, akik egyszerre több ilyen terméket is képesek fizetni, nekik viszont érdemes úgy hangolni a szerződéseket, hogy a lehető legmagasabb támogatást kapják.

A cikk megjelenését a CIB Bank támogatta.