Trump nem segít a tőzsdéknek, de azok mégis szárnyalnak

A Függetlenség Napja, vagyis július 4-e nemzeti ünnep az Egyesült Államokban. Ilyenkor csak fél napig kereskednek a New York-i Értéktőzsdén (NYSE). Ám ez a fél nap is elég volt ahhoz, hogy a vezető index, a Dow Jones Industrial Average (DJIA) a valaha mért legmagasabb érték közelébe jusson.

A 21500 pont felett is járó Dow Jones kedvező alkalom arra, hogy elmerengjünk, mitől is ilyen optimisták ezek a részvénypiaci befektetők? Mert amúgy tényleg optimisták. Mintha soha nem lenne vége a zenének.

Pedig már nyolc-kilenc éve általános a tőzsdék erősödése a tengerentúlon, ennek ellenére van, aki még mindig a további fellendülésben hisz. Például a magyar Budapest Alapkezelő, amelyik mostanában indított amerikai részvényalapot.

Richter Pál, az alapkezelő portfólió-menedzsere szerint tagadhatatlan, hogy régóta tartó raliban vagyunk, hiszen miközben az elmúlt fél évszázad 11 nagyobb hossza átlagosan 53 hónapig tartott, addig most már lassan a 100-ik hónapba lépünk. E felmérés szerint akkor beszélünk töretlen hosszról, ha abban nem következik be a mindenkori csúcshoz képest 20 százaléknyi visszaesés. (Igaz, ha nem azt a bevett metódust követnénk, akkor lehet, hogy igazi emelkedés csak négy éve zajlik, mert az időszak elején 15-17 százalékos törések még bekövetkeztek.)

Trump csalódást okozott

De mi adja a töretlen erőt? Mindez azért is érdekes kérdés, mert az amerikai tőkepiacok makrogazdasági környezete nem kedvező. Gyakorlatilag ki lehet mondani: Donald Trump súlyos csalódást jelent a tőzsdéken. Itt nem valami morális csalódásra érdemes gondolni, mert a Wall Street párt- és értéksemleges, vagyis pontosabban egyetlen értékmérőn, a pénztárcáján keresztül ítél meg mindent, de így sem jó a bizonyítvány.

A politikában pedig az figyelhető meg, hogy a demokraták mellett a republikánus elit egy jelentős része is fanyalog. A korábbi republikánus szóvivő, John Boehner például nagy visszhangot kiváltott értékelésével elég egyszerűen fogalmazott: ami történik, az a tökéletes katasztrófa (comolete disaster).

De mi a baja annak a tőkepiacnak, amelyik tényleg reménykedett. Azt lehetett megfigyelni, hogy az amerikai gazdaság szereplői a tavalyi választási kampányban eleinte még inkább idegenkedtek Donald Trumptól, de amikor az Egyesült Államok 45-ik elnökét megválasztották, majd beiktatták, addigra csak úgy záporoztak a pozitív értékelések.

Ez a fickó a magángazdaságban lett sikeres, csak nem tesz majd rosszat a piacoknak.

Vagy: „Trump elnöksége alatt jobban érvényesülnek majd az amerikai érdekek, erősebb lesz a dollár, biztos jól jön ki az Egyesült Államok abból, ha a nagy multilaterális kereskedelmi egyezmények helyett kétoldalú megállapodásokra törekszik az elnök.”

A három fő elem

Ilyen és ehhez hasonló szlogeneket lehetett hallani, emellett volt három viszonylag konkrét Trump-ígéret.

• Az Obamacare visszavonása, vagyis a szegényebbek egészségügyi ellátásának megkurtítása.
• A méretes adócsökkentés.
• A nagy infrastrukturális beruházások, közösségi munkák programjai

Nos, mára teljesen szertefoszlott az az illúzió, hogy Trump bármely belpolitikai intézkedéssel segíteni fog az amerikai gazdaságnak. A tax reform és a public work programokról már alig esik szó, pedig mind az, ha több pénz maradna a gazdaságban, mind az, ha nagy közösségi megrendelések érkeznének, valóban hozhatnának fellendülést. Még a legjobban az Obamacare visszavonása áll, bár ez is erősen kétséges.

Obamacare

Az Obamacare elleni fellépés fontos választási ígérete volt Trumpnak. Nagyon leegyszerűsítve ez a lépés a középosztály relatív anyagi helyzetéről szólt. Ez a Trumpot választási győzelemhez segítő középréteg úgy érezte, hogy sokat romlott a relatív anyagi helyzete. Nem sokat gazdagodott az elmúlt években, miközben a leggazdagabbak sokkal vagyonosabbak lettek, de a legszegényebbek helyzete is sokat javult.

A középosztálybeliek azt észlelték, hogy hiába húztak le 25-35 évet munkában, az a relatív sikerük, hogy legalább egészség-biztosításuk volt, szerteillant, mert az életükben munkahelyet nem látó, segélyeken élők is hirtelen közel azonos biztosítást kaptak Obama elnöktől.

Ugyan még az Obamacare-t sem sikerült visszafordítani, de ha esetleg majd a szenátus és a képviselőház meg is szavazza, ez az intézkedés valójában a gazdasági növekedés ellen hat.

A gazdasági növekedésnek ugyanis a nagyobb fogyasztás segít. A szegényebb amerikai háztartások életében a legnagyobb költség az egészségügy. Ha a jövőben 20 millió ember nem kap állami biztosítást, hanem magának kell valamilyen egészségügyet finanszíroznia, akkor visszaesik a fogyasztásuk, ez aligha segít az amerikai gazdaságnak.

Mégis felfelé mozog

Trump tervei nagyjából tehát kipukkantak, de akkor mégis mire ez a nagy rali?

Több hatást is érdemes kiemelni. Egyrészt a pénzpumpa új viszonyokat teremtett, másrészt a normál piaci konjunktúra is éppen jó ciklusban van.

A fanyalgó tőkepiaci elemzők azt szokták mondani, hogy az árfolyam/nyereség ráta alapján az amerikai piac már nagyon drága, a fák nem nőhetnek az égig, minden ismert összehasonlító elemzés szerint történelmileg is túlértékeltek a papírok.

Igen ám, de sokan elfeledkeznek arról, hogy a nagy amerikai gazdaság-élénkítő programmal, vagyis a quantitative easinggel egyszerűen megnőtt a gazdaság „mérlegfőösszege”. A tankönyvi példák szerint azért nincs sok értelme pénzt nyomtatni, mert abból csak infláció lesz. De ebből a nagy pénznyomtatásból most mégsem infláció lett, hanem eszközár-növekedés.

Vagyis lényegtelen, hogy „történelmileg” minden drága, hogy az általunk ismert mutatók alapján imnár túlértékelt a piac, annyival több a pénz, hogy új mutatók lesznek érvényesek, nem érdekesek a történelmi viszonyszámok.

Kockázatok

Pénz van, de ezzel kockázatok is járnak. A magángazdaság most jó konjunktúrában van, ahogy rövid távon az is segíthet a tőzsdéknek, hogy az állam és a pénzügyi szolgáltatók örökös, „húzd meg, ereszd meg” szabályozási játékában most éppen a dereguláció van divatban, vagyis Trump teret enged a Goldmanos bankároknak, ami

A top 15 amerikai banknak már akkora derivatív kitettsége van a GDP-hez viszonyítva, hogy az a 2008 előtti termék-fejlesztési lázat idézi, ennek még könnyen rossz vége lehet.

Sokkal optimistábban látja ezt Angel Agudo, a Fidelity International elemzője, aki az Indexnek azt mondta erről, hogy nem véletlen, hogy az Egyesült Államok bankrendszere tudott a leggyorsabban alkalmazkodni a 2008-as globális pénzügyi válság utáni világhoz.

A szabályozások és a szigorú tőkeelőírások miatt az amerikai bankok jól tőkésítettek, és a nagyon szigorú likviditási előírásoknak is megfelelnek. Az elemző ugyanakkor azzal egyetértett, hogy a kockázat-kezelés ilyenkor kiemelten fontos feladat, naponta kell az egyes kockázati tényezőket átvizsgálni.