Se füle, se farka a bevándorlási különadónak

A 25 százalékosra tervezett különadót még a javaslatcsomag címébe is beemelték, ennek ellenére úgy tűnik, a megszövegezésével nem bajlódtak sokat. Jogász forrásunk szerint ki is lóg a törvénytervezetből, mintha nem is a Pénzügyminisztériumban készült volna szakmai szempontok alapján. Adójogszabály esetében ilyen szempont lenne például, hogy pontosan megállapítható legyen, milyen tevékenység után szedik, de ember legyen a talpán, aki ennek alapján ezt meg tudja mondani.

Ebből a szempontból a Stop Soros választások előtt összecsapott első változatához hasonlít, amiről az Indexen is megírtuk, hogy hemzsegnek benne a jogilag értelmezhetetlen részek. Ennek ellenére a kormány szándékai szerint már nyár végén életbe lépne.

Kitakarítani a nyilvánosságból az eltérő véleményeket

Fontos, hogy a különadóval nem a Stop Sorosból kigyomlált illetéktervet hozzák vissza. Az végül azért került ki az időközben elfogadott törvényből, mert azt a tevékenységet, amire vonatkozott volna, inkább szigorúbban büntetik, konkrétan börtönnel fenyegetik azokat, akik "jogellenes bevándorlás elősegítésén" kapnak. 

A különadóról szóló paragrafus viszont a Stop Soros hatálya alá be nem erőszakolható, de a kormány álláspontjával ellentétes álláspontokat képviselőket, nekik is kifejezetten a nyilvánosságban folytatott tevékenységüket célozza. A tervezetben az áll, hogy a bevándorlást (itt jogellenesről már nincs is szó) segítő tevékenységek tartoznak a hatálya alá, ezekbe pedig beleérthető bármilyen program, akció, tevékenység, amely közvetlenül vagy közvetve előmozdítja a bevándorlást, hogyha az alábbiak keretében valósul meg:

• médiakampányok, szemináriumok folytatása, és az abban való részvétel;
• hálózatépítés és működtetés;
• bevándorlást pozitív színben feltüntető propagandatevékenység

A javaslat szerint az ilyen tevékenységekre biztosított támogatás 25 százalékát le kéne adóznia a támogató szervezeteknek, mégpedig azért, mert a kormány szerint miattuk több pénzt kell fordítani a közös kasszából határvédelemre, az adónem ezt hivatott kompenzálni.

Anyagilag nem várhatnak ettől sokat

A 2019-es költségvetési előirányzatban összesen 14 milliárd forint szerepel a “tömeges bevándorlás kezeléséhez kapcsolódó kiadások” soron, valószínűleg ez az a tétel, amihez a kormány érzései szerint hozzá kellene járulniuk a nyilvánosság felhasználásával a “bevándorlást segítő” szervezeteknek.

Költségvetési szinten ez a 14 milliárd eleve elenyésző pénzmennyiség (a teljes honvédelemre fordított összeg alig tesz ki többet a büdzsé 2 százalékánál), túlzás lenne tehát azt állítani, hogy elviselhetetlen terhet ró az adózókra a “tömeges bevándorlás” kezelése. (Az új Puskás Stadion összesen 190 milliárd forintba kerül, ezt valamiért mégsem akarják behajtani a futballt népszerűsítő szervezeteken, holott a meccsre járók siralmasan alacsony létszáma alapján feltételezhető, hogy a magyar lakosság túlnyomó többsége egyáltalán nem szívesen költene ilyesmire a közösből.)

De racionálisan végiggondolva ennél is indokolatlanabbá teszi az adó kivetését az a tény, hogy a feltehetően célba vett szervezetek mekkora összegből gazdálkodnak. A menekültügyben a kormány egyik főellenségének számító Magyar Helsinki Bizottság tavalyi nyilvános beszámolója szerint 404 millió forintot költött el programjaira. Tételezzük fel nagyvonalúan, hogy a Helsinki tevékenységének mondjuk a felére ráhúzható, hogy segíti, propagálja a bevándorlást, ebben az esetben tőlük nagyjából 50 millió forint folyna be az államkasszába a különadóból. (Alapesetben nem a Helsinkitől, hanem az őket támogatóktól, akiknek nyilatkozniuk kellene arról, hogy a különadót megfizették. Ha ilyen nyilatkozatot a támogatást adó nem ad, akkor a támogatást kapónak kell az adót befizetnie.)

A Helsinkin kívül szóba jövő néhány NGO is hasonló, vagy kisebb büdzséből gazdálkodik, el lehet képzelni tehát, milyen hatalmas terhet venne le az adófizetők válláról az új adó. Mindenesetre ha komolyan gondolja ezt a Pénzügyminisztérium, hamarosan kénytelenek lesznek módosítót benyújtani a 2019-es  költségvetéshez is, hiszen abban jelenleg nincs rögzítve, hogy mennyi bevételre számítanak az új adónemből.

Halandzsatörvény

Megkérdeztük Pardavi Mártát, a Magyar Helsinki Bizottság társelnökét, potenciális érintettként hogyan értelmezik a rájuk nézve fenyegető új adónemet. A jogász végzettségű Pardavi megerősítette, hogy a szöveg megfogalmazása slendrián, látszik rajta, hogy elsődlegesen politikai üzenetnek, és nem alkalmazható jogszabálynak készült.

Példaként említette a “médiaszemináriumok” – az eredeti szövegben egyébként hibásan, külön írt – szervezésére szánt támogatás megadóztatását, nem világos ugyanis, hogy mit jelent ez a menedzsment-bullshitszótárból kölcsönvett kifejezés, egyáltalán ki folytat ilyesmit.

A következő kitételként szereplő “hálózatépítés” szintén nem segíti az értelmezést, sőt, olyan szintig kitágítja és teszi megfoghatatlanná az adó hatálya alá tartozó tevékenységek körét, ami komoly feladat elé állítaná a jogalkalmazót. Ami egyébként az adóhatóság lesz, ha átmegy a törvény, vagyis

A gumiszabály-jellegre ráerősít, hogy elvileg a bevándorlás közvetlen és közvetett a nyilvánosság segítségével történő előremozdítása is adóztatható lenne. A közvetett kategória viszont itt már végképp nem nyilvánvaló, szélsőséges értelmezésben közvetettnek számíthat akár az is, hogy van áram az érintett civilek irodájában, aminek segítségével tudnak dolgozni egy-egy kampányon. 

Hogy fér ez össze a szólásszabadsággal?

Pardavi szerint ugyanakkor hiba megpróbálni részletes jogi értelmezéssel próbálkozni a tervezett adónem kapcsán, mert ez csak újabb politikai támadás a kormány által kipécézett csoportok ellen, ami ráadásul súlyosan diszkriminatív módon alkotmányos jogokat sért.

Az alaptörvény a mostani, sokadjára módosított formájában is rögzíti a szólásszabadságot, mint alapjogot, amivel durván szembe megy az, ha bizonyos vélemények - ez esetben a bevándorlás pozitív színben feltüntetése - megjelenítését a nyilvánosságban 25 százalékos adóval sújtják. A Helsinki társelnöke

„Az nem kérdés, hogy a Parlamenten és a köztársasági elnökön csont nélkül át fog menni a javaslat. Ha azonban az Alkotmánybíróság megvizsgálja, ott elbukhat, és komoly nemzetközi kritikákra is számíthat a kormány miatta” – mondta. Alapjogot ugyanis csak olyan esetben lehet korlátozni, ha egy másik alapjoggal kerül ütközésbe, itt pedig ilyesmiről szó sincs, a bevándorlással kapcsolatos állásfoglalások nem sértik a magyar emberek jogait.

A helsinkisek a mostani szövegváltozattal kapcsolatos kodifikációs hiányosságok ellenére arra számítanak, hogy a tervezetet nem csak gumicsontnak dobták be, hanem tényleg keresztül akarja vinni a kormány valamilyen formában. Ezért bár most még korai a jogászkodás, előbb-utóbb valószínű, hogy szükség lesz rá – Tállai András tájékoztatása alapján inkább előtt, mint utóbb, ugyanis ha megszavazzák, már nyár végén életbe léphet. 

Nyitókép: Hernádi Levente Haralamposz/Index